2010. december 30., csütörtök

Egy Szép Új Év - et!


Általában nem szokásom értékelni egy évet. Általában nem tulajdonítok jelentőséget az "ünnepeknek". Az előre bejelölt "ünnepek" számomra azt jelentik, hogy többet várok tőlük, mint amit kaphatok. Így hát kialakítottam magamnak egy olyan védekezési technikát, hogy számomra az ünnepek naptártól függetlenül léteznek. Ünnep az a nap, amikor felszabadultan, elégedetten tudok örülni mindannak, amit megélek. Sokszor az ünnep csak percekig tart, sokszor csak egy villanás, de sohasem előre megírt. Kegyelem idején akár egy teljes napig tart, vagy néha tovább, hosszú időn át sugárzik.
Megtanultam értékelni, szeretni a "rosszat". Az elmúlt év úgy indult, mint ez a kép. Mostanra már a kapaszkodón járok. Nem tudom, mihez lesz erőm, de kíváncsi vagyok az emelkedőn túli világra.
Azért vagyunk az úton, hogy járjunk, haladjunk rajta. Hol le, hol fel.
Hát jó utat, szép élményeket a 2011-es túrára mindenkinek!

2010. december 28., kedd

Földmeditáció


Kaptam, és továbbadom annak, akinek van füle a hallásra:

Szeretettel üdvözöllek!
Köszönöm Neked, hogy részt veszel az esti Földmeditációkban, hogy része vagy a Tervnek. Köszönöm a felelősségérzetedet, amellyel segíted a Szeretetháló erősödését. Nagyon fontos vagy! Ezt tudatosítani szeretném Benned.
A mindennapos 21 óra 12 perctől 21 óra 22 percig tartó Földmeditációink nem csak vezetett zenés alkalmak lehetnek.Nyugodtan meditálhatsz saját gondolataiddal. Nem szükséges mindennap vezetett meditációt használnod. A lényeg, a Szeretet megélése ebben az egyre erősödő energiában.
A Földmeditáció menüpont alatti információk segítik gondolataidat.
 2010.12.30-án 21.12 perctől élhetjük át a következő különleges időpontban tartott Földmeditációt, ahol a 3,3,3,3,3 ismétlődik.
 Kérlek küldd el ezt az Üzenetet arra, ahol még nem járt. Minden egyes meghirdetett időpontnál új helyekre fut el a Hír. Fusson az energia!
Az Üzenet:
Üdvözöllek!
Közös Földmeditációra hívlak 2010. 12. 30-án 21 óra 12 perctől!
Ezek a számmisztikailag különleges időpontok, amikor a 3,3,3,3,3 ismétlődik.
Meditáljunk együtt Földanyáért! 
A közös esti 10 perces meditáció energiája lehetőséget ad arra, hogy megmentsük Földünket. Minél többen meditálunk Egységben, annál erősebb lesz a Szeretet Energiája.
A weboldalon tudsz csatlakozni a 144 000-ekhez.
Szeretettel
Szabó Kinga Kiara 
A magyarországi Alapfénytemplom alapítója
természetgyógyász-kineziológus, asztrológus
Honlap: www.energologia.hu
A Földünkért meditálók közössége
E-mail: energologia@energologia.hu

2010. december 22., szerda

2010. december 21., kedd

A betlehemi fény


Nem kaptam vallásos nevelést. Azt gondolom, ennek is megvan a maga haszna. Pl. az, hogy elfogulatlanul tudok közelíteni olyan kérdéshez, amelynél befolyásolnának a berögzült, elfogadott "igazságok". Nekem utána kellett járni annak, hogy miért halt meg értünk Jézus a kereszten, és ezzel hogy tudott minket, személy szerint engem is, "megváltani"? Miért korszakalkotó Jézus, az Ember Fia megszületése?
Ennek megértéséhez el kellett jutnom addig, hogy elfogadjam: minden mindennel összefügg, semmi nem történik véletlenül, és mindennek megszabott ideje van. A világot törvények működtetik, amelyek egyetemes érvénnyel rendelkeznek. Akik ismerik a törvényeket, a RENDET, azok el tudnak igazodni a világban. Azok az emberek, akik kapcsolatban vannak a szellemi, spirituális világgal, magasabb nézőpontból tudják figyelni a dolgokat. Őket nevezik bölcseknek, akik ismerik a jeleket és tudják a jelentésüket is.
Az emberiség a Földön - látszólag elszigetelten -, egy fejlődési utat jár be. Mivel elszakadt a forrástól, és egyre mélyebbre süllyedt saját maga által létrehozott poklába, segítséget kapott a "magasabb világ"-ból. A segítség egy újfajta energiaminőség, egy információ, egy kód, amit "le kell hozni" a fizikai síkra. Lehozni, leföldelni csak bizonyos arra megfelelő körülmények között lehet. Ezt tudták "megjövendölni" a napkeleti bölcsek. Jézus ezt az információt hozta el nekünk, azért váltott meg minket, mert mintát adott. Nem csak az életével, a tanításaival, hanem egy új energiaminőséggel, egy új információval: a feltétel nélküli szeretet felmutatásával. A feltétel nélküli szeretet alapinformáció, de az emberiség belemerülve a fizikai világ megtapasztalásába, egyre messzebb került ettől az őstudástól.
Ez volt a mag, amit 2010 éve elültetett a Földbe. Azt ünnepeljük, hogy megkaptuk a lehetőséget ahhoz, hogy önmagunktól megmenthessük önmagunkat. A magok, hosszú szunnyadás után aktivizálódnak, mert most van ideje annak, hogy megmutathassuk: az áldozat nem volt hiábavaló!

2010. december 18., szombat

from: msgboard.guster.com

Ma kiélvezhettem a havat. Gyalogoltam cirka öt km-t hóesésben. Na, meg havat takarítottam két alkalommal is, a holnap reggeli adagra meg jobb, ha még nem is gondolok. Mindezek ellenére, szeretem. Leginkább a szűz, érintetlen felületeket imádom, ahogy finom lankákká szelídíti az egyenetlenségeket a milliónyi hópehely.
Olyan a hótakaró, mint az emlékezés. Megszépíti a valóságot.

2010. december 15., szerda

Őrízni az álmot


„És az eljövendő korszakról ez a víziónk:
A világot, mint csillogó hálót látjuk, ahol minden nagyszerűen kölcsönös összeköttetésben van egymással. Egy civilizált bolygót látunk, és olyan emberek lakják, akik teljesen tudatában vannak teremtő erejüknek. Emberek, akik bölcsességből cselekszenek, mert tudják, hogy ők a valóságuk teremtői. Egy új Földet látunk, ahol az embereknek nincs szükségük többé törvényekre azért, hogy megvédjék magukat egymástól. Egyetlen törvény lesz csupán érvényes: a kölcsönös tisztelet az emberek, és minden élőlény között. Egy Földet látunk, ahol nincs elkülönültség, a mohóság és ítélkezés miatt. Ez egy olyan időszak, amikor az életenergiák teljes hálózata újra működni fog. Egy új Földet látunk, ahol az emberek önmagukat vezetik. És a cselekedeteiket és a gondolataikat a szívük bölcsessége fogja táplálni. Egy új FöldAnyát látunk, Aki minden teremtményével összhangban él, Akit táplálnak, és Aki táplál, Aki lélegzik és lélegzetet ad, Aki meleget kap és meleget ad. Egy olyan Földet, amely az univerzum ritmusával együttmozog.”

Ha látod magad körül a változásokat, ha aggodalmat érzel, mert az életed nehézségekkel teli, ha tele vagy bizonytalansággal a jövőt illetően, és azt kérdezed: mit tehetek én azon kívül, hogy figyelek és próbálom a tapasztaltakat értelmezni? Akkor én azt mondom: legyél az, aki őrzi az álmot!
A mayák megalkották a képet. A megvalósítás a mi dolgunk.

2010. december 13., hétfő

Vágyakról

Foto by Jack Burgess
A "felsőbb", "valódi" én az alkotásaink által nyilvánul meg a fizikai világban. Alkotásainkra rácsodálkozva megláthatjuk valódi önmagunkat. Vannak ihletett alkotásaink, amik úgy születnek, hogy azt érezzük, mi csak közvetítők vagyunk a létrejöttükben. Ezek a fensőbb én megnyilvánulásai tehát.
Ezek szerint az álmaink, a vágyaink erről a szintről származó inspirációk, amikben ha nem merünk hinni, valójában a megnyilvánulásra törekvő, alkotó energiánkat blokkoljuk.
Milyen szép is lesz , mikor majd minden álmunkat meg merjük élni. Amikor hagyjuk, hogy a szabadon áramló energiánk azt varázsoljon körénk, amit csak szeretnénk!
Artemis-nek, szeretettel!

2010. december 12., vasárnap

Hajnalhasadás


Alapból idealista vagyok. Sőt, lehet, hogy utópista idealista, ha van értelme egyáltalán dobozokba gyömöszölni bármit is.
Figyelem magam körül a világot, és sajnos, hajlamos vagyok csak a "negatív" meglátásaimnak hangot adni.
Ha bárki úgy érezné. hogy az előző bejegyzéseim komorak, akkor szeretném leszögezni, hogy köszönöm, jól vagyok, hogy minden látszat ellenére itt van, ez az a hajnal, amit vártam! Öröm és izgatottság tölt el, mert az első hasadások az ég kárpitján már láthatóak. Folyamatosan és megállíthatatlanul ÁRAD BE A FÉNY!
Minden homályt szétoszlat, minden sötét űzelmet leleplez, mindent átvilágít. Minden, ami hamis a világban, úgy illan el, mint a harmat a kelő nap sugaraitól. :)
U.i.:A megszokásaimon pedig igyekszem változtatni! :)

2010. december 10., péntek

Dominó start

Domino Day RTL

 Az elmúlt napokban több, különféle információ ért el, melyek komoly gondolkodásra késztettek. Az előző blogbejegyzés ennek első fuvallata. Mivel a politizálás ezen az oldalon nem volt jellemző, talán szokatlan lesz, ami következik. Globális jelenségről beszélek.
A média csak érintőlegesen foglalkozik a Wikileaks leleplező portál dolgaival, pedig azt hiszem, jó lesz odafigyelni, mert a világ dominói elkezdték a bedőlést. Érdekes elgondolkodni rajta, hogy van egy ember /?/, Julian Assange, aki hackerből nőtte ki magát a világot irányítók disznóságainak leleplezőjévé. Vajon mit érezhet az az ember /?/, aki meg meri azt tenni, hogy kiáll a világ korlátlan hatalmú urai elé, és azt mondja: "Uraim, hölgyeim, önök meztelenek!" Mi kell ahhoz, hogy valaki, sok évi bizonyíték gyűjtögetés után eljusson a hányingerig, és saját személyes biztonsága, és élete feláldozása sem tántorítja el attól, hogy kimondja, amit végre ki kell mondani? Tanulságos lesz figyelemmel kísérni az ügy lefolyását. Így jár mindenki, aki széllel szembe próbálkozik. Vagy talán megfordul a szél?
Sokszor elgondolkodtam azon is már, hogy mi készteti az embereket arra, hogy tűrjék, hogy rabszolgaként bánjanak velük, és úgy tegyenek, mintha ezt észre sem vennék? Naponta folyik a porhintés, a koncként dobált csontok, a figyelem elterelése, az emberek egymás ellen heccelése. A hurok azonban egyre jobban szorul, egyre többen kezdik magukat kényelmetlenül érezni, de mivel mindig megmagyarázzák tekintélyes emberek, hogy mi miért van, és mit hogyan kell nézni, meg érteni, hát megadóan sóhajtanak, és tovább húzzák az igát.
Érdemes eltűnődni a módszereken, ahogy a cselekvési szabadság beszűkül. Az embert születése után nem sokkal már kollektív oktatási formába rendezik. Azt tanítják vele, amit tanítanak. Mind azt tanuljuk, amit mondanak nekünk. Mikor van egy gyereknek ideje arra, hogy maga fedezze fel a világot? Mikor van idő arra, hogy a szülő mutassa meg neki? Rengeteg fölösleges információ felvételére kényszerítik az embereket, nem hagynak közte csendet, nyugalmat, elmélyülést. Lehetőséget arra, hogy a saját gondolatait, véleményét kialakítsa. Mindenki rohan. Hova? Miért? Na, persze a számlák, a megélhetés! Hogy lehet az, hogy életünk szinte minden percét a létfenntartásra kell fordítani? A maradék kis időben nézünk ki a fejünkből, leginkább a TV mozgó színes képeire, ahonnan ijesztő hírekkel bombáznak minket. Félelemkeltés folyik, folyamatosan, ezért egyre bizonytalanabbak vagyunk. Tartunk a másik embertől, magányossá, szorongóvá formál minket a média. Másfelől az agresszív, gyilkoló-robbantgató, bűnözőkkel zsúfolt filmeket nyomatják azzal az ürüggyel, hogy ez kell az embereknek. Hát nem kell! Mindez csak figyelemelterelés! Erőszak, szex, aberráció. A legszelídebbek a főzőműsorok, ott csak fikázzák egymást a "kollégák", és az evés mindenkit érdekel.
Hova lett az EMBER, akit a Teremtő saját képére és hasonlatosságára, boldogságra teremtett, hogy uralkodjék mindenek felett?
Ideje ráébredni, hogy kik vagyunk valójában!

2010. december 8., szerda

Énekelni tanítani a madarakat

Richard Doyle. Teaching Birds to Sing
Vajon melyik a jobb? Ha az élet tanít, vagy ha az iskola? Mire tanít az élet, és mire az iskola? Vajon melyik tudás maradandóbb? Melyik a hasznosabb? Vajon ha úgy eszmélünk magunkra és a környezetünkre, hogy megtapasztaljuk, átéljük a történéseket, az mennyire formál minket? Ha elhisszük, amiket mondanak nekünk, az mire ösztönöz? Mitől van tekintélye valakinek? Mitől tisztelünk valakit, vagy valamit? Mikor vagyok igazán én? Ki vagyok én igazán?

2010. december 1., szerda

Van aki nem ismeri?

Foto: Mike62

Annak idején, jó pár éve nagy hatást gyakorolt rám James Redfield könyve, a Mennyei prófécia. Akkoriban csak segített ráismerni, hogyan is működik a világ. Ma már ez alapján élem a mindennapjaimat. Ha van még aki nem ismeri a könyvet, ne ijedjen meg a kivonat száraz szövegétől. A könyv lényegében izgalmas, olvasmányos kalandregény. Azt gondoltam, nem árt felidézni, milyen felismerések segítenek hozzá bennünket, hogy megváltozzon az életünk. 
Forrás:  /http://canadahun.com/forum/showthread.php?p=683989

Első felismerés:
A véletlenek azt a felismerést váltják ki, hogy valami mélyebb spirituális erő munkál mindenben, amit cselekszünk.
Második felismerés:
Spirituális tudatosodás: ráeszmélünk, hogy túlságosan elfoglalt bennünket az anyagi világban való túlélés.
Harmadik felismerés:
Megtanuljuk a korábban láthatatlannak vélt energia észlelését. A világ energia, mely az emberi akarattal formálható.
Negyedik felismerés:
Az emberek nem tudnak közvetlenül a természetből energiát szerezni, ezért egymástól veszik el, ez az oka a hatalomvágynak.
Ötödik felismerés:
Misztikus tudat: az Univerzum mindannyiunkat képes ellátni energiával, ha megnyitjuk magunkat a forrás számára. (Amikor a dolgok szépségét és egyediségét csodáljuk energiát veszünk fel, amikor eljutunk a szeretetig energiát adunk. A félelem energiavesztéssel jár.)
Hatodik felismerés:
Tudattalan hatalmi dráma? Nem szabad elvennünk mások energiáját és a kozmikus energia ránk árad. A megtisztulás folyamata mindannyiunk számára az, hogy saját személyes hatalmi drámánkat tökéletesen felszínre hozzuk a tudatunkban. Nem lehetséges a továbblépés amíg szembe nem nézünk önmagunkkal, és fel nem fedezzük, miként manipulálunk másokat az energiájuk megszerzése érdekében. Újra kell értelmezni gyermekkori élményeinket, fel kell derítenünk kik vagyunk, megértjük hogyan keletkezett a drámánk. Ha sikerül a drámánk széthullik, megszabadulunk, hogy többek lehessünk, mint a tudatlanul eljátszott szerep. Megtalálhatjuk életünk magasabbrendű értelmét: azt a spirituális okot, amely miatt abba a családba születtünk.
Drámatípusok:
Agresszív energia szerzők: kényszerítik a többieket, hogy figyeljenek rá.
Megfélemlítő: szóval, tettleg megfenyeget. (szegény ént vagy megfélemlítőt nevel)
Vallató: folyton hibákat talál a másikban, ezzel aláássa az önbizalmát. (zárkózottat nevel) Vallatóvá az válik, akit semmibe se vesznek gyermekkorában.
Passzív energiaszerzők: az emberek együttérzésére vagy kíváncsiságára alapozva próbálják magukra felhívni a figyelmet.
Zárkózott (vallatót nevel)
Szegény én: elmeséli milyen rettenetes dolgok történtek vele, együttérzést vagy bűntudatot akar kelteni.
Energiagyűjtés: A környezetre koncentrálok, aztán emlékezetembe idézem milyennek láttam a világot, amikor teli voltam energiával. Elképzelem, milyen intenzív a dolgok létezése, milyen egyedi a szépségük, különösen a növényeké, felidézem milyen fényesek és tiszták a színek. Aztán megpróbálom átélni a közelség érzését: azt, hogy a távolság nem számít, bármilyen távol van valami, megérinthetem, összekapcsolódhatom vele. Hogy elérjem a könnyedséget, belégzem az energiát, amellyel sikerült összekapcsolódnom.
Hetedik felismerés:
Saját igazi spirituális identitásunk felkutatása: tudatos önfejlesztés. A gondolatok megváltoznak, ha az ember összekapcsolódik az energiával. A szavak, amelyeket gondolkodás közben a fejében szokott forgatni, hogy az eseményeket logikusan irányítani tudja, megszűnnek, ha sikerült felhagynia a hatalmi drámával. Mikor feltölti magát belső energiával, a tudatában másfajta gondolatok lépnek működésbe, amelyek identitása magasabb szintjéről származnak. Ezek az intuíciók. Állandóan fel kell figyelnünk a véletlenekre, minden válaszra, amit felülről kapunk. Az intuitív információszerzés fejleszthető az álmok tudatos megfigyelésével és az alkotó képzelődéssel. A negatív képeket gondolatokat azonnal törölni kell, nehogy megerősödjenek.
Evolúciós folyamat:
Összegyűjtjük az energiát, a helyzetünkre, a kérdéseinkre összpontosítunk, és intuitív módon megkapjuk az útmutatást, akár álmok, akár intuitív gondolatok által, vagy pedig annak alapján, hogy érzékelésünk számára mi ragyog ki a környezetünkből. A siker által magasabb rezgés állapotba jutunk.
Nyolcadik felismerés:
Interperszonális etika:
hogyan bánjunk az emberekkel, hogy még több üzenet jusson el mindenkihez. Ha elvakultan kötődünk valakihez megtorpanáshoz vezet. A gyerekeknek fejlődésükhöz sok energiát kell biztosítanunk, fegyelmezéssel nem szabad drámába taszítanunk, be kell őket vonni az életünkbe, a beszélgetésekbe.
Párkapcsolat:
hatalmi harccá válik, mindkettő a másik nemű energiát fogyassza, ami csökken. Meg kell tanulni függetlenedni, egyedül átélni a teljességet, megtanulni felvenni a másik nemű energiát az univerzumból, ha ez sikerült kialakítható a harmonikus párkapcsolat. Evolúciónk ütemét másokhoz való viszonyunk szabja meg, azt hogy milyen hamar kapjuk meg a válaszokat életünk kérdéseire. (Segítőkész nyitottság + üzenet megfejtése)
Tudatos csoport dinamika:
a megfelelő emberekkel kell beszélni, a beszélőnek maximális figyelmet és energiát küldünk. Az ellenséges ember drámájának megnevezésével leszerelhető, ha közben energiát küldünk neki.
Kilencedik felismerés:
Az Új Kultúra:
új hozzáállás: senki sem tör hatalomra, hanem mindenki megpróbálja kihozni a legtöbbet a többiekből. Ha egyszer elkezdünk folyamatosan adni, attól kezdve mindig több fog beáramlani, mint amit szét tudunk osztani. Az ember egyre magasabb frekvencián rezeg, melynek eredményeként egy másik létállapotba kerül.

2010. november 29., hétfő

Kőszív

http://www.cepolina.com/photo/Maui_volcano_stone_heart.htm

Fokozatosan történik.
Olyan nyitottan és boldog reménykedéssel érkezünk erre a világra, hogy eleinte el sem hisszük, hogy valóban megtörténik. Újra és újra próbálkozunk. Csak a sokadik feltétel, vagy elutasítás után kezdjük érteni, hogy a szeretet nem jár "csak úgy", meg kell érte dolgozni. Igazából érthetetlen, miért van így, de így van. Adok-kapok, ha te így, akkor én úgy. Vagy úgy se. Sajgások, égető fájdalmak, űrök keletkeznek a szívek mélyén. 
Újra kell tanulnunk szeretni.
Feltétel nélkül.

2010. november 21., vasárnap

Dimenziók

Next Dimension by H. Koppdelaney

Mit is jelenthetnek ezek a szavak, hogy "dimenzióváltás", "felemelkedés"? Mit váltunk, mire? Hová emelkedünk? Sok helyen találkozunk velük, de sokféle módon értelmezik, magyarázzák. Megpróbálom megfogalmazni a saját változatomat.
A dimenzió egyfajta fizikai tér, amely a meglévő érzékelő képességünkkel felfogható. Jelenleg 3+1 dimenziót érzékelünk, amelyből a +1 az idő. Ezek a kiterjedések a fizikai érzékszerveinkkel érzékelhetőek. / Látás, hallás, tapintás, stb. / Amint egyre több eddig nem használt érzékszervünk aktiválódik / pl. intuíció, telepátia /, annál több információt leszünk képesek érzékelni és kezelni.
Ezért az az elképzelés, hogy "valahonnan-valahová megyünk", értelmetlen. Minden egy helyen van jelen, egy időben. Ha érzékelő, jelfogó készülékként határozzuk meg magunkat, mint egy rádió, vagy TV készülék, akkor talán érthetőbben tudom magyarázni az elképzelésemet. A bennünket körülvevő térben számtalan hullámhosszon sugárzott információ van jelen egy időben. A készülék mégis egy időben csak egy műsort képes fogni, azt amelyikre éppen ráhangolódik. Léteznek olyan készülékek, amik egyszerre több műsorra is "vevők", és egyidejűleg megjelenik több vett adás a monitoron. Valami hasonló történhet, amikor multidimenziósokká válunk, amikor egyszerre több teret, dimenziót is képesek leszünk érzékelni, és köztük közlekedni azáltal, hogy figyelmünk fókuszát éppen hova helyezzük át, vagyis "melyik adót fogjuk". Az, hogy maga az áthangolódás hogy megy végbe, nem igazán tudom. Úgy hiszem, folyamatosan történik. Az eddig nem használt érzékeink azáltal fejlődnek, mint az eddigiek: ha tudatában vagyunk létüknek, és használjuk őket. Gyakorolnunk kell, mint egy újszülöttnek. Ez a technikai oldala a dolognak, nagyon primitíven, és az is benne van a pakliban, hogy egy az egyben hülyeség.
Van még egy másik sokkal fontosabb része is. Hogy csak "megfelelő minőségű készülékek" képesek venni az adást. Azok, amelyek tartalmazzák a feltétel nélküli szeretetre való képességet.

2010. november 15., hétfő

Sebek

http://www.casualtysimulation.com 

Minden ember tele van sebekkel. Sebekkel, amiket egymáson ejtünk. Jó esetben ezek csak felszíni horzsolások, de a spektrum széles, a mélyben betokozódott, belénk fúródott, belénk tört nyílhegyig tart. Sőt a nyílhegy még mérgezett is lehet, olyan méreggel átitatva, amely folyamatosan, éveken keresztül, lassan gyilkol. Persze, mindezek nem láthatóak. Gondosan álcázva viseljük őket, miközben éljük mindennapjainkat. Irígykedünk is egymásra, látván a derűs felszínt, azt hisszük, másnak jobban sikerült.
Ha vesszük magunknak a fáradságot, időt és figyelmet szentelünk másoknak, viszonylag hamar rájövünk, hogy egyikünk sem boldogabb a másikunknál. Mindőnknek megvan a maga fájdalma kortól, nemtől, anyagi helyzettől, társadalmi megbecsüléstől függetlenül. Jól megfigyelhető ez olyan közegben, ami megfoszt bennünket a ránk jellemző külsőségektől. / Pl. napokon át tartó kényszerű összezártság egy kórteremben, vagy egy repülőtéren sztrájk idején, vagy csak egyszerűen egy idegen szálláshelyen, egy szál egyenköntösben a pedikűrösnél./
*
Amikor az ember megfárad a színlelésben, vagy önként leveti a jelmezét, mindegyikünk tükréből ugyanaz az arc néz vissza.

2010. november 10., szerda

Egy kis geometria

Michelangelo: Ádám teremtése

Egyre jobban érdekelnek a számok. A matektól hidegrázást kaptam, a világ legboldogabbjai közé tartoztam, mikor átmentem az érettségin, és azt hittem, soha többé nem kell matematikával foglalkoznom. Most pedig...
Bevallom, már elméleti matematikai könyvön is átrágtam magam, annyira érdekelt a káoszelmélet. Na, jó, nem értettem mindent. Na, jó, sok mindent. De a gondolatok, a gondolkodás folyamata, minősége teljesen lenyűgözött. A geometria mindig jobban vonzott, talán mert látható volt, lerajzolható. / Vizuális típus vagyok. :) /
És akkor jött a szakrális geometria. Akkor jöttem rá, hogy mivégre is ébredt fel bennem az érdeklődés.
Íme, így jönnek létre az:  életmagok

2010. november 8., hétfő

Kerékvágás

Cart Ruts - Naxxar Gap Viktoria Lines, Malta

Miközben személyes életünk, környezetünk és lényegében az egész emberi világ egyre kiszámíthatatlanabb, az ember belefárad az aggodalomba, és a bizonytalanság okozta félelembe. Egyre többen jutnak el arra a pontra, hogy nem tudják letagadni maguk előtt többé, hogy valami nincs rendben. Az életünk egyszerűen nincs már benne a régi jól kitaposott kerékvágásban. Nem csak kisiklás van, ami majd visszazökken idővel. Már túl sok idő telt el a kisiklás óta, a kerékvágás pedig sehol.
Az ember ilyenkor körülnéz óvatosan, hogy ezt vajon egyedül ő érzi-e így, vagy mások is? Ha nincs körülötte más, aki hasonlóan érzi, akkor önmagát kezdi figyelni, hibáztatni. "Biztos bennem van a hiba, valami nincs rendben velem." Ha a különös talajt vesztett érzéshez még egyéb olyan tünetek is járulnak, mint: állandó fáradtság, hirtelen megszédülések, memóriazavarok, / amikor beszéd közben alapvető szavak nem jutnak eszébe, vagy cselekvés közben hirtelen elfelejti a következő lépést /, érthetetlen hangulati hullámzások nehezítik az amúgy is bizonytalan állapotokat, akkor sokan orvoshoz fordulnak. Az esetek legnagyobb részében szerencsére semmi szervi okot nem találnak, még akkor sem, ha testi fájdalmak is járulnak a tünetegyütteshez, mint nyak- váll és hátfájdalmak, szívpanaszok, görcsös fejfájás, hányás, hasmenés, ami bizonyos ritmusossággal jelentkezik.
Akkor mégis mi ez? Mi történik velünk, bennünk, körülöttünk?
Szeretném hinni, hogy mindez valóban a változások érezhető jele. Hogy lehet, hogy ez csak menekülés a valóság elől? Meglehet...
Az élet mintha két síkon működne számomra. Van az eddig valóságnak érzett világ, benne a dolgok a megszokott módon működnek, de már nem találom vonzónak, sőt! Elborzaszt, taszít és idegen. Nem akarok egy ilyen világban élni. Olyan, mintha kívülről, távolabbról figyelném, kissé értetlenül, mint egy pankráció meccset. Az egész átverés, mégis mindenki úgy csinál, mintha nem tudná.
A másik síkon egy más világ épül. Még csak néha látható, de már van. Sokan dolgoznak rajta, és aki a szíve vágyára figyel, már önmagában is érezheti.

2010. november 7., vasárnap

Őszi hajnal

Autumn dawn by James Jordan

Mint mikor végigtörölünk egy párás ablaküveget, úgy csíkozták az eget fénylő jégkristályokból álló felhőcsíkok a kelő, vöröslő Nap előtt. Ahogy emelkedett, vörösből aranysárgává válva, párák keltek ki a földből, és indultak az ég felé, hogy aznapra felhővé váljanak.
Megint utaztam, korán kellett indulnom. Valahogy úgy alakult, hogy régen néztem a hajnali csodákat. Mint mindig, most is gyönyörű volt.

2010. október 30., szombat

Átváltozás

From: schmancy.blogspot.com

Hallgatom az embereket, és azt tapasztalom, hogy sokan vergődnek saját maguk által állított kelepcében. Én is így vergődtem hosszú évekig. Olvastam én sok helyen, hogy ki kell lépni, meg kell változtatni a hozzáállásunkat a dolgokhoz, de a megvalósítás reménytelennek tűnt. Mégis: hogyan?
Azt hiszem a kulcs önmagunkban rejlik. Pontosabban, önmagunk megismerésében. Meg kell figyelni magunkat, hogy mikor mit teszünk. Mit mondunk egy szituációban, hogyan reagálunk helyzetekre, milyen beszédfordulatokat használunk, stb.
Pl.: hogyan értékeljük magunkat? Milyen jelzőkkel illetjük magunkat beszélgetés közben? Egyáltalán: elfogadjuk-e magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, vagy folyamatosan küzdünk valamilyen szerintünk nem megfelelő tulajdonságunkkal, vagy adottságunkkal?
Hogyan várhatnánk el másoktól, hogy tiszteljenek, szeressenek minket, ha ezt mi, saját magunk nem tudjuk megadni saját magunknak?
Amikor elfogadom, és benne élek egy szituációban, akkor hallgatólagosan elismerem, hogy én azt a bánásmódot érdemlem. Az elszenvedett sérelmeimet magammal hurcolom, és folyamatosan sugárzom a körülöttem lévő emberekre. A boldogtalanság hatványozódik.
Meg kell tanulnunk megismerni és elfogadni magunkat. Tovább megyek: meg kell tanulni szeretni magunkat! Olyannak, amilyenek vagyunk! Csakis önmagunk elfogadása és szeretete által tudjuk elfogadni és szeretni azt a másik tökéletlen - ám mégis önmagában tökéletes, egyedi, egyszeri, megismételhetetlen - embert.
Amikor megismerem önmagam, megismerem a határaimat, a képességeimet, az erőmet és a gyengeségeimet is.
ÖnTudatossá válok.
Kezembe veszem a hatalmamat.
Amikor magamat megismerem, megismerem a többi embert is. Felismerem bennük a magam hibáit, nehézségeit. Az ő szemükön át is látom a világot. Megtanulok nem ítélkezni, és megtanulom megbocsájtani a hibákat.
Le tudok tenni magammal hurcolt terheket, ki tudok lépni a mókuskerékből, mert felismerem, hogy egy csomó nem létező kívánalomnak akartam eddig megfelelni.
Olyan ez a pillanat, mintha az addig páncélként ránk záruló bábhüvely fölhasadna, és végre kimászhatnánk, hogy gyűrött pillangószárnyunkat kivasaltassuk a napsugarakkal.

2010. október 28., csütörtök

ÉvszakVáltás

Vajda János fotója

Ma reggel, mikor a nap már kezdte felolvasztani a hirtelen hidegben megfagyott növényeket, a park hársfáiról úgy hullottak a levelek, mint télen a hó hull. Folyamatosan pilinkéztek a súrló napfényben, egyre vastagabb levélszőnyeget alkotva. Megálltam, hogy gyönyörködjek. Eszembe jutott a vers, amit tizenhat évesen írtam egy hasonló reggel után. Akkor köd is volt, átsejlett rajta a felkelő nap, és az előző este még lombos fák csupaszon álltak, alattuk vastagon beborítottak mindent a  lehullott levelek.
"A fák olyan hirtelen szabadultak meg 
haldokló, sápadt-beteg leveleiktől
hogy kopaszságuk fel sem tűnt,
csak a levélszőnyeg borította utak simultak megadóan,
nesztelen lépteink vigyázóiként
magányosságunk csöndes, megriadt árnyaihoz."

Most egészen más hangulat járt át. Azt gondoltam, hogy most megpihennek a fák, a föld, és tavasszal már egy más világban ébrednek. Egy szebb, reménytelibb világban.
És ez így van.

2010. október 19., kedd

Majdnem mágikus, misztikus utazás

Foto by RAm MoRRison

Engedtem a rábeszélésnek, és "kimozdultam egy kicsit, hogy emberek közt legyek". /Értsd: más emberek közt./
Vonatoztam. A magyar vasutak állapota messze a lehangoló után van. Legalábbis a Tiszától /Dunától?/ keletre, /vagy nyugatra is?/. Lepukkantság, kosz, életveszélyesen megromlott pályaszakaszok, késések. Diákként évekig sokat vonatoztam, de a helyzet azóta csak romlott. Mindig olvasnivalóval felszerelkezve indulok útnak, de már nem is csodálkoztam, hogy sem oda, sem vissza nem volt módom olvasni. Odafelé egy hölgy szegődött mellém, rögtön a felszállásnál, és rövid időn belül kikötöttünk a "világvége" témájánál, amit nem én /!/ kezdtem. Ő kérdezett. Én mondtam, hogy beszélhetek róla, de szóljon, hogy mikor hagyjam abba, mert nem akarom terhelni. Nem szólt. Átszállásunk után is csak egy aludni szándékozó fiatalember vádló tekintete akadályozott meg bennünket abban, hogy végig erről beszéljünk. Gondolom, valami átokfélét is küldhetett, ami a visszaúton ért utol. Épp belemerültem volna a könyvembe, mikor a velem szemben helyet foglaló idős hölgy és fia kedvesen és mosolygósan bevont egy beszélgetésbe, ami szintén rekord idő alatt a "világvégénél" kötött ki. Hallgattam az ő változatukat. Érdekes volt. Belegondoltam, hogy bár ugyanarról beszélünk, mégis mennyire más értelmezésben. Igyekeztek meggyőzni a saját igazukról, mondtam, hogy mindenkinek joga van abban hinni, amiben akar, meg egyébként sem nagyon ellenkeztem, így a végén szépen mosolygósan váltunk el. Belegondoltam, hogy az, amit én magamban igazságként felépítettem, mások számára mennyire érthetetlen és riasztó lehet.
Az "emberek között lenni" meg egy fesztiválon kellett volna, de nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a tömeg egyáltalán nem vonz, utálom, ha mindig mindenkit kerülgetni kell, nem élvezem a műsorként tálalt kínálatot, az időjárás sem kényeztetett, az evés és ivás meg megbosszulta magát. :)

2010. október 14., csütörtök

Női energiák

http://www.designsbywillow.com/site/20-Images.html

Gondoltam, írni kellene már a beáramló női energiákról, neki fogtam hát képet keresni, aztán találtam valamit, ami nem igazán szerepelt az eredeti tervemben, de megmutatja milyen lesz a vásárlás a jövőben. Belőlem is kibukott a nő, még akkor is, ha nem vagyok egy pláza-cica. Egy ilyen vásárlást, kipróbálnék! :) 
Lehet, hogy rám így hatnak a beáramló női energiák? :)

2010. október 12., kedd

Jelenidőben


 Úgy éreztem, föl vagyok készülve a változásokra, ám az általam érzékelt világ exponenciálisan változik. Fogalmam sincs, hogy csak én érzékelem-e így, de a mátrix megállíthatatlanul omlik. Közvetlen környezetemben hihetetlen dolgok történnek.
Akikről azt hittem, harmonikus, szerető családot alkotnak, azokról kiderül, hogy majdnem megölik egymást. Egy életerős családapa elmegy horgászni, és nem megy haza, csak a holttestét találják meg a vízben. Hosszú évek óta hurcolt fájdalmak buknak a felszínre, és tesznek szerencsétlenné addig erős embereket. Olyan emberek nyílnak meg előttem, akikről soha fel sem tételeztem volna, hogy megteszik, sőt ők maguk mondják, hogy ők sem tételezték föl magukról. Kérdések születnek, amik újfajta válaszokat igényelnek, és olyanok kérdezik, akik eddig sosem tették, csak elfogadták a kész válaszokat. A Föld megunván a bánásmódot és hálátlanságot, szembesít bennünket önnön nemtörődömségünkkel, és ezt már nem lehet nem észrevenni!
Nincs tovább önámítás, nincs tovább önzés, nagyon durván realizálódik minden tettünk következménye. Játszani lehet ugyan még a hagyományos szabályok szerint, de minden hamis lap arcul csapja azt, aki játszana vele.
A szembenézések idejét éljük.

2010. október 1., péntek

Zene

Mina Y. Ivanova

Általános iskola felsőben kiválasztották a jó hangúakat, és attól kezdve egy héten kétszer énekkarra kellett járni. Ez azt jelentette, hogy  +2 óránk volt hetente, tanítás után. Középiskolában dettó. Volt hogy utáltam. Mentem volna már haza a suliból. Ám időnként csodák jöttek létre. A szólampróbák után összeénekeltük a művet, és ha összejött, valami IGAZI történt. Valami, ami eggyé kovácsolt bennünket, ami csak úgy jöhetett létre, hogy mindannyian egy cél érdekében, közös akarattal, fegyelmezetten, egymásra, és a RENDre figyeltünk: megszületett a HARMÓNIA.
Sok élményt köszönhetek az éneklésnek és a zenének. Talán a legnagyobb közülük az volt, amikor egy városi rendezvényen legalább kétszáz fős kórussal énekelhettem együtt Kodály Zoltán kórusművét, amit Bezsenyi Dániel: Magyarokhoz c. versére írt. Most is fel tudom idézni a borzongást amit akkor éreztem, amikor a folyamatosan bekapcsolódó kórusok sodró lendülete, egyre erősödő energiája magával ragadott. Fantasztikus volt! Felemelő! Felejthetetlen...
A You Tube-on egy nem túl jó minőségű változatot találtam:
http://www.youtube.com/watch?v=pC0s-VyRMYI

BERZSENYI DÁNIEL

A MAGYAROKHOZ

Forr a világ bús tengere, ó magyar!
Ádáz Erynnis lelke uralkodik,
     S a föld lakóit vérbe mártott
          Tőre dühös viadalra készti.

Egy nap lerontá Prusszia trónusát,
A balti partot s Ádria öbleit
     Vér festi, s a Cordillerákat
          S Haemusokat zivatar borítja.

Fegyvert kiáltnak Baktra vidékei,
A Dardanellák bércei dörgenek,
     A népek érckorláti dőlnek,
          S a zabolák s kötelek szakadnak.

Te Títusoddal hajdani őseid
Várába gyűltél, hogy lebegő hajónk
     A bölcs tanács s kormány figyelmén
          Állni-tudó legyen a habok közt.

Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!
Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély,
     Nem félek. A kürt harsogását,
          A nyihogó paripák szökését

Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem
Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.
     Ez tette Rómát föld urává,
          Ez Marathont s Budavárt hiressé.
[1807]
Inspirálóm: Vajda János volt. A Zene Világnapjára készített összeállítását / is / ajánlom minden zeneszeretőnek!
És ha már torta, akkor hab is kell a tetejére: a King's Singers a zene kedvéért még magyarul is megtanult! 

2010. szeptember 30., csütörtök

Felépítmény

Vecsei lászló Ezékiel: Szerkezet

Folyamatosan áltatjuk magunkat, az esetek túlnyomó részében sikerrel. Nem csak az álmodozók, hanem a kőkemény realisták is. Fölépített hiedelemrendszerünkben kapaszkodótól kapaszkodóig lavírozunk. Azt hisszük, az alap, amire építkeztünk állandó.
Semmi sem állandó.
Minden változásban van, ahol a mennyiségi egyszerre átcsap minőségibe. Akkor az alap eltűnik, vele együtt a saját felépítményünk is darabokra hullik.
Nyitottá és befogadóvá kell válni, hogy a többi valóság ne érjen bennünket váratlanul.

Photo Mila Zinkova

2010. szeptember 29., szerda

Mihály





XIII. Leó pápa (1810-1903, 1878-tól pápa) éppen szentmiséjét fejezte be egy vatikáni kápolnában 1884. október 13-án. Már távozni készült, amikor hirtelen megállt az oltár lépcsőjénél. Mereven állt mintegy tíz percig, mint aki önkívületbe esett. Arca hamuszürke lett. Amikor végre megmozdult, egyetlen szót sem szólt a körülötte állókhoz, hanem dolgozószobájába sietett és íróasztalához ült. Ott megfogalmazta azokat az imákat, amelyek végzését minden szentmise után elrendelte. Ezek egyike az alább következő imádság Szent Mihály támogatásáért a sátán elleni harcban.
Szent Mihály arkangyal,
védelmezz minket a küzdelemben;
a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!
Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!”
Te pedig, mennyei seregek vezére,
a sátánt és a többi gonosz szellemet,
akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban,
Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére!
Amen.
Bizalmas munkatársainak XIII. Leó elárulta, hogy ördögien gonosz hangot hallott, amint ezt mondta: – El tudom pusztítani Egyházadat! Jóságos hang válaszolt. A pápa úgy érezte, az Úr beszél a sátánnal. Hasonlóan a Jób könyvében zajló párbeszédhez (Jób 1,6-12; 2,1-7), a sátán időt és felhatalmazást követelt, hogy csapásokkal sújtsa az Egyházat, az Úr pedig hatalmat engedett neki a 20. század nagyobb része fölött, hogy Egyházát próbára tegye.
Forrás: Wikipédia

2010. szeptember 20., hétfő

Tanítás

gooddeedaday.wordpress.com/2010/05/07/day-577-open-door-policy/

A tanítások azt mondták: kopogtatni fognak az ajtódon, és a segítségedet kérik, válaszokat várnak a kérdéseikre, és te majd tudsz nekik segíteni, mert már végigmentél ezen az úton. Sok minden egyebet is mondtak még, és igazuk volt. Akkor csak olvastam, és éreztem, hogy igen, ez a dolgom, ezt kell csinálnom, de tele voltam kétséggel, bizonytalansággal. Most jönnek, és kopogtatnak az ajtómon, és már nem is csodálkozom, csak minél hamarabb próbálom kibontani őket, hogy hol járnak, és milyen segítségre van szükségük.
IGAZSÁGOKkal nem szolgálhatok. Azt mindenkinek magának kell megtalálnia. Elmondhatom, hogy nincsenek egyedül, hogy ami most éppen velük történik az rendben van. 
REND-ben VAN.
Hogy amit veszteségként élnek meg, nem más, mint hogy mindaz, ami már nem szolgál minket, leválik rólunk. 
Egyre többen ébrednek. Két éve még negyedévente egy-két ébredővel találkoztam. Mostanában akár naponta többel is. Közülük sokan - mint ahogy annak idején én sem - nem tudják, hogy ami történik bennük, velük, egy folyamat része. Egy örömteli, boldogságos történés, még akkor is, ha sok fájdalommal és látszólagos veszteséggel jár. Majd egyszer rádöbbennek, hogy mindez nem számít, hogy mindegy.
Hogy MIND EGY.

2010. szeptember 16., csütörtök

Csigamentalitás

http://borzsonybaratai.atw.hu/allati.html

Ma a szomszéd városban  hivatalos ügyet kellett intéznem, és mivel nem volt kedvem hosszú ideig buszra várni, úgy döntöttem, biciklizni fogok. Jó döntés volt. Igaz, hogy bennem van a min. 30 km, de még csak el sem fáradtam nagyon. Szépen kiépített bicikliutunk van. Igaz, néhány méterre tőle fut a közút, de nem volt folyamatos a forgalom, így időnként zavartalanul élvezhettem a csendet, és azt a végtelen nyugalmat, amit csak természetközelben élhet át az ember. Tulajdonképpen nem is gondolkoztam, vagyis nem kergették a fejemben a gondolatok egymást, - mint ez gyakran megesik -, csak gondolattalanul tekertem, és néztem, amit az út elém hozott. Az egymás kergető citromlepkéket, a lustán vadászgató, lassú szárnycsapású ragadozómadarakat, a rendben sorakozó szénabálákat, a jellegzetes, kesernyés rothadásszagot árasztó tölgyerdőcskében kopogó harkályt. Leginkább egy csiga fogott meg, aki elindult keresztül a közúton, mit sem törődve azzal, hogy majd átjut-e, és hogyan? Belegondoltam, hogy végül is meg van az esélye, hogy átjut. Ám ahhoz hogy átjusson az kell, hogy elinduljon. Mi ez, ha nem az ősbizalom?
Van, ami van, úgy van jól...

2010. szeptember 12., vasárnap

Ugrás

Jump For free, Posted by: kumarsky

Van az úgy, hogy az ember megreked egy élethelyzetben. Érzi, hogy valami nincs rendben, nincs a helyén, rosszul érzi magát a bőrében, mégis folyamatosan elhallgattatja a belsejéből fakadó késztetéseket a kilépésre, változásra. Számtalan magyarázatot talál ki annak megmagyarázására, hogy miért nem változtat. Legtöbbször a körülményekre fogja, meg másokra, hozzá közel vagy távol állókra, hogy ki, vagy mi tartja vissza. 
Azt hiszem valójában csupán az ismeretlentől fél. Egy helyzet lehet bármilyen rossz, de már ismerős, lehet úgy-ahogy kezelni. A fájdalmak megszokottak, rutinszerűen a szőnyeg alá söpörhetőek. Gyakran komoly krízisek, betegségek kellenek ahhoz, rákényszerüljön az önmagával való szembenézésre. Akkor föltárul egy szakadék, mert az út, amelyen idáig jutott, itt véget ér. Ideig óráig toporoghat a szakadék peremén, tekingethet visszafelé, hogy hol rontotta el, még vissza is indulhat, de egy idő után nyilvánvalóvá válik: nincs más lehetősége, csak az ugrás. Elrugaszkodni a legnehezebb... 
A következő pillanatban már egy új élethelyzetben találja magát, és kiderül, hogy az élet megy tovább.
Meg kell tanulni úgy szemlélni a sorsunkat, mintha fölötte lebegnénk.


2010. szeptember 4., szombat

Az önismeret útja

http://www.selfishprogramming.com/2009/12/

Kosztich Éva üzeni a Tündérkertből

2010. 09. 01.
Oly sok kósza hírrel foglalkoztok mostanság, melyről nem tudjátok, hogy igaz e vagy sem, de eltömitek elméteket értelmetlen gondolatokkal, hogy ne kelljen szembenéznetek az egyetlen kihívással, önmagatokkal.  
Bár számtalanszor elhangzott számtalan médium által, hogy nincs más út, mint az egyén fejlődése, hogy kiérjetek végre a KÁOSZ útvesztőiből, mégsem akarjátok igazán érteni a létezésetek miértjét, az életetek ilyentén voltának értelmét. A földi sík kézzelfogható válaszaira van szükségetek ahhoz, hogy mindennapi történeteiteket átlássátok, és olyan döntéseket tudjatok hozni, mely kivezet benneteket a kátyúból, amibe unos untalan beleragadtok. Nagyon sok technika jutott a kezetekbe, melynek a lényegét, ha megértitek, könnyedén megérthetnétek a körülöttetek folyó játszmákat. Az ember a megtapasztaláson keresztül tanul.  De a megtapasztalás lezajlódhat a megértés szintjén is, és lezajlódhat hosszú időn keresztül folyó történés révén is. Az emberi agy sok mindent félreért és félremagyaráz, csakhogy mentse a menthetőt, vagyis ne kelljen szembenéznie önmagának mélyebb, megoldásra és feltárásra váró rétegeivel.
A hozzátok érkező  energiák, melyek ezen időszakban ritkán látott változtató erőt hordanak, csak azokat tudják segíteni, akik hajlandóak megérinteni önnön lényük mélyebb rétegeit. Sokan használják mágiára az újonnan felfedezett energiákat, és saját maguk erejét fitogtatva nagyon sok kárt tesznek Föld Anyában, és ember társaikban. Föld Anya energia rendszere is átalakulóban van, s már nem tűri el az őt ért állandó zaklatást.
Ezen az idősikon, ahol leíródik ez az üzenet, sok régi tudás van elrejtve.
Az elrejtés egyrészről  a hatalmaskodó ember önérdekét szolgáló pusztítás elöl lett elrejtve, másrészről a Tudást volt hivatott oltalmazni. Most elő kell, hogy jöjjön az őrzött tudás egy része, mert az emberiség sorsfordító időket él meg.  A Föld Anya testében élő lények hajlandóak hozzá segíteni az emberek egy részét, hogy az általuk őrzött technológiák, technikák felszínre kerüljenek. Ezek a technikák csak arra megjelöltek kezében fognak működni, mint egy kizárva ezzel, hogy újabb pusztítás induljon el az emberek között. Minden ember önmagáról állit ki hiteles bizonyítványt gondolataival és életével. Nincs más megmérettetés. Mindenkinek ahhoz mérten kell számot adnia életével, hogy mit is hozott magával, milyen adottságokkal rendelkezik, és azokat hogyan használja.
Felelősség, Figyelem, Tudatosság saját életén belül, és más létezők felé. Ez lenne a jelenleg elérhető legmagasabb szint.
Aki nem tudja mit tesz, már nincs védett állapotban. Régebbi időkben a tanulási folyamat védte és tanította az emberi lényt, hogy fel tudja mérni tettei súlyát. Volt lehetősége számtalan ismétlésre, új lehetőségek kipróbálására,  hogy a megtapasztalása a lehető legerősebb legyen. A változások idején nincs erre lehetőség. Az élet folyása, a test jelzései minden információt megadtak.  A test energetikai rendszerének átalakulása folyamatos, a lélek és a test viszonyának alakulása mindig a test bíróképességének figyelembe vételével történik, a szellem bekötődése pedig ezeknek a hozamodványa.  Erős lélekkel bíró, viszonylag tiszta test képes befogadni a szellemiséget, amely a következő tudatszintre emeli az emberi lényt. Ha a lélek erős, akkor képes a test mérgezéseit, torzulásait kontrollálni, kijavítani.
A test torzulásai legfőképpen abból adódnak, ha valaki nem éli meg önmaga életét, amire született, ha nem ismeri fel adottságait, és nem használja őket. Ekkor hatnak a mérgek, előtörnek a betegségek, beszűkülnek a lehetőségek, csak a félelem uralja a test-lélek viszonyát.
A rákos betegségek figyelmeztetnek, ha valaki a múltba visszakötve él, és nem hajlandó önmaga tehetsége révén jövőt álmodni magának és abban alkotni saját örömére. Vagyis nem ismeri önmagát.
A szív és érbetegségek a szabadság téves értelmezésének, az érzelmek megtagadásának a következményei.
Tüdő és légzőszervi betegségek mind arra figyelmeztetnek, ha nem meri önmagát megmutatni a világban, ha megvonja magától az életet, és másoktól annak lehetőségét, hogy meríthessenek adottságaiból és erejéből.
Nagyon sok emberi test küzd ezekkel a betegségekkel, vakon keringve a jövőtelen, sötét létezésben
nem látva meg a napsugarat, mely minden ember szívében ébresztegeti a magot, mely életet hajthatna.
Nézzetek szembe önmagatokkal. Hibáitokkal és erényeitekkel. A hibáitok mind erényetekké válhatnak, ha megértitek figyelmeztető voltukat.

2010. szeptember 3., péntek

Én vagyok a felelős!

 Paula J. Becker: IF:RAIN

Tegnap, bóklászásom közepette belebotlottam egy riportba, amelyet Jakab Istvánnal vettek fel. Meglepett, hogy szinte ugyanazokat a dolgokat hallottam vissza tőle, amikről már egy ideje én is beszélek a vendégeimnek. Megszokott dolog a mi hazánkban, hogy ha két ember / vagy több / összejön, rendszerint panaszkodnak az egészségre, a politikusokra, a gazdasági nehézségekre, és minden egyébre is. Minden esetben más a hibás. Mások csinálják rosszul, mások nem oldják meg, mások a felelősek. Mégis: ki bízta meg őket, ki adta a lehetőséget arra, hogy helyettünk ők csinálják a dolgokat úgy, ahogy akarják, vagy tudják? Ki az, aki tűri, hogy a végletekig kizsákmányolják? Ki az, aki végignézte, hogyan fosztanak ki egy egész népet, hogy osztoznak kevesen azon, ami mindnyájunké? Ki hagyta, hogy butítsanak, erkölcstelenítsenek, manipuláljanak bennünket? Tévedés ne essék, mindez pártpolitika semleges!
Mi mindnyájan, egyenként felelősek vagyunk azért, hogy hogyan élünk. A mi személyes döntésünkön múlik, mit eszünk, iszunk, választunk, tűrünk. Mi vagyunk felelősek érte, ha a környezetünk szemetes, igénytelen. Mi választjuk meg, hogy figyelünk-e egymásra, a közvetlen környezetünkre, vagy éltető Földünkre. A mi kötelességünk felnevelni a következő generációt. Mit hagyunk örökül számukra? Milyen példát mutatunk? Elég csak végiggondolni, hogy az elmúlt két évtized alatt milyen elképesztő módon erősödött az agresszió, az intolerancia, mennyi mocsok ömlik a médiából. Folyamatosan félelemben, szorongásban, bizonytalanságban élünk, minden híradás ezt erősíti meg bennünk.
Hová lett az emberi tartás? Az adott szó szentsége? A becsületesség ereje? Miért hagyjuk, hogy minden alapvető emberi érték eltűnjön a süllyesztőben, maga után hagyva egy élhetetlen világot?
Mutogatni lehet másokra, magunkon kell elkezdeni. Nem fogadom el, hogy akkor majd hülyének fognak tartani. "Az én vezérem bensőmből vezérel" - mondta József Attila. Ha lesz, aki elkezdi, olyan is lesz, aki folytatja. Nincsen olyan "egy fecske", amelyik után ne jönne a többi!
FVQ, a „Felelősségvállalásunk mértéke” mozgalom

2010. augusztus 30., hétfő

Üzenet

Grand Universe by Antifan Real

Számtalan helyről számtalan információ áramlik felénk. Nem könnyű eldönteni, hogy ezek közül mi igaz, és mi nem az. Ki az, aki megmondhatná nekünk, hogy mit fogadjunk el igazságnak? Azt hiszem a válasz erre az, hogy csakis mi magunk! Kezdetben gyűjtögettem az infókat válogatás nélkül. Igaz, ma is azt teszem, de már megszűröm, átszűröm magamon, és a szívem hangjára hallgatok. Az igazságnak vélt dolgok nem állandóak. Folyamatosan alakulnak annak függvényében, hogy hol tartunk éppen a saját fejlődésünkben, mit sikerült megérteni mindazokból a törvényekből, amik létrehozzák és fenntartják a Mindenséget. Többször voltam olyan helyzetben, hogy amit teljesen valószerűtlennek tartottam, és elutasítottam, bizonyos idő múltával felfedte előttem a valódi értelmét.
Sok minden van, amit sem fölfogni, sem azonnal elfogadni nem tudunk. Ez nem azonos azzal, hogy nem igaz.
Az alábbi Plejádokbeli üzenet is egy ilyen darab. Mindenki szűrje át saját magán.
http://www.youtube.com/watch?v=imteM9EO1Jk&feature=related

2010. augusztus 22., vasárnap

Galambok repülése

 

 A Plejádok csillagkép üzenete

A galambok felrepülnek.
Szárnyukat nem szegi a valóság.
Istentől fogva szabadok.
Szabadon egyhelyben ülnek és
Őrzik a teremtést.
Winnenden, 2006.

                            / Zubor Erika Nerya /
 
Lassan három éve, hogy egy különleges influenzán estem keresztül. A nehéz, fullasztó köhögésen kívül semmi sem emlékeztetett az influenzára. A lázam nem volt túl magas, de folyamatosan 38.5 körül volt. Apatikus hangulatban léteztem, csak telt körülöttem az idő, semmi nem érdekelt különösebben. Két héten át néztem ki az ablakon, ahol galambcsapatot röptetett a gazdájuk nap nap után. A két hetem arról szólt, hogy figyeltem a madarak csoportos repülését, mintha valami fontos üzenetet kapnék általuk, amit meg kell előbb fejtenem, majd csak utána értem meg, mivégre is volt mindez. A betegségem idején két alkalommal is különleges élményben volt részem. Álom volt, vagy félálom? Vagy egy más tudatállapot, ki tudja? Az egyikre nagyon élénken emlékszem.
Mintha valamilyen anyag /föld?/ mintákat kellett volna összehasonlítani, analizálni. A megismeréshez eddig nem ismert érzékszervek jöttek segítségemre, Egyszerre voltam a vizsgálandó anyagon kívül, és belül. Mozgást, színt fényt halmazállapotot, íz illatot egyszerre éreztem, hihetetlen intenzitással. Talán leginkább arra emlékeztet, mikor ízlelünk, de az érzetek egyszerre a többi érzékszervet is aktivizálnák. Azt mondtam magamban, hogy nahát, mennyivel több információhoz lehet így jutni! Azóta a madarak röpülése több felismeréshez vezetett. Mikor a csapat repül, egyszerre, "egy testként" viselkednek, miként a halrajoknál is látható. Közös intelligencia fogja őket eggyé, mégis mind egyenként különálló, önmagában tökéletes független létező. Mikor ébred már rá az emberiség, hogy az egyén elidegeníthetetlenül része egy magasabb szervezettségi szinten létező intelligens entitásnak, az emberiségnek?
Levegő jegyű vagyok, a totemállatom madár. Örültem, mikor megtaláltam Zubor Erika Nerya gondolatait

2010. augusztus 19., csütörtök

Aktuális



Jazza legújabb képe / "repülj, ha mersz...."/, épp a megfelelő illusztráció számomra, lehet, hogy nem tud róla, de direkt nekem készítette. Ha esetleg létezik egy későbbi pozíció, amikor a mag már épp elrugaszkodott, és megkezdte önálló életét, akkor kicserélem majd, vagy inkább itt, a végén még beteszem zárásként.
Ezért a gyönyörűségért pedig köszönet!

2010. augusztus 11., szerda

Megőrülök?



Vaszilij Kandinszkij: Improvizáció 31

"Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend -
egy szálló porszem el nem hibbant.
Most homályként száll tagjaimban
álmom s a vas világ a rend.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj - egy nap süt idebent."

                        / József Attila: Eszmélet 2 /

Átmeneti világban élek/élünk.Hiába olvastam, hogy bekövetkezhet egy olyan időszak, amikor az ember eljut arra a szintre, hogy úgy érzi, talán az őrület felé tart, mégis megriaszt időnként. Látom magam körül az eddigi "való világot", amiben eddig éltem, de egyre jobban káprázatnak tűnik. Átlátok rajta, látom a manipulációkat, amik mozgatják, mégis kénytelen vagyok benne élni, mivel még VAN. Egyre jobban omlik le, egyre többen kénytelenek szembesülni azzal, hogy amit szilárdnak hittek és öröknek, csak szemfényvesztés volt, hogy az aranyrög, amit kiemelni készülnek a vízfelszín alól, csak tükröződés. Hogy a kapaszkodók leválnak, hogy nem marad a hazugságok után semmi. Kezünk a levegőt markolássza, agyunk igyekszik nem tudomást venni az egyre tolakodóbban nyilvánvaló helyzetről. Valami megváltozott, változik, nincs sehol. Nincsenek stabil viszonyítási pontok, minden bizonytalan
Remélem, hiszem, tudom, hogy az új világunk épülőben van. Mi építjük. Mi, akik majd a lakói leszünk. Olyanná építjük, amilyenben szeretnénk élni.

http://shaumbra-hu.info/modules.php?name=News&file=article&sid=572