2012. június 26., kedd

"Találd meg a saját hangod!"

gizmodiva.com

Amikor rámjön a takaríthatnék, akkor az nem úgy jön, mint más normálisoknál, hogy heti, ne adj Isten napi rendszerességgel, meg pláne nem rendszerességgel, hanem úgy ellenállhatatlan módon,. Igaz, hogy szemezek a problémával már jó ideje, de nekem az kell, hogy jöjjön ez az IZÉ, amikor muszáj...
Szóval ma jött, és olyanokat csináltam, mint gazirtás, / majdnem ember magasságú /, több éve/évtizede/?/ elfekvő ládák, abban lassan enyésző ez-azok felszámolása, rendszerezése, majd egy nagyon lepusztult, hulló vakolatú salétromos fal meszelése. 
Nálam ez nem jelent mást, minthogy "ami kint, az bent is", / vagy fordítva /, magyarul: szintlépés van.
Még érthetőbben: szelektálni kell, átnézni a még mindig megoldatlanul hurcolt csomagjaimat, amik már nem szolgálnak engem, viszont megnehezítik, - ha nem lehetetlenné teszik! - a továbblépést.
Amikor az ember lánya le akar pakolni, az azt jelenti, hogy átlépett egy újabb tudatossági fokra, megértett valamit/valamiket, megfelelő távolságból képes rálátni saját magára, és újabb betokozódott szenvedéseket nyit fel, hogy vagy tisztuljon a kelevény, vagy kerüljön a napvilágra és legyen látható, hogy nincs már ott semmi.
Jó érzés látni, hogy nem telt hiába az idő, egy területen rend lett, azt meg most tegyük még félre, hogy vannak máshová hordott megoldatlanságok. Na, de tudjuk, hogy maga a Teremtő sem akart minden egy nap alatt...
Most már csak annak kell a végére járnom, hogy mi a szösz az, ami halaszthatatlan rendezésért sikítozok bennem? Na, jó, sejtem...
A másik, amit érdemes megosztanom, az egy film, amit "véletlenül" tegnap kiválasztottam a kínálatból:
Hétköznapi mennyország címmel. / Szokás szerint nem a legjobb fordítás. /
Szívesen értekeznék a sokrétű jelentéstartalomról, de nem akarom lelőni a poént. Én a bejegyzés címéül választottam most azt a mondatot, amit a film legfontosabb üzenetének éreztem.