2011. december 4., vasárnap

Formálás

 Hand of God by Rodin

Megkértem az Istent, hogy vegye el büszkeségemet,
de Ő azt mondta: NEM!
Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.

Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet,
de Ő azt mondta: NEM!
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke, amit nem kapni, hanem megszerezni kell.

Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot,
de Ő azt mondta: NEM!
Azt mondta, csak áldását adhatja, a boldogság rajtam múlik.

Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól,
de Ő azt mondta: NEM!
Azt mondta, a szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz hozzá.

Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést,
de Ő azt mondta: NEM!
Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.

Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni,
úgy, ahogyan Ő szeret engem.
Erre azt felelte: látom, már kezded érteni.

Kértem erőt...
És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.

Kértem bölcsességet... 
És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.

Kértem bátorságot,
és Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.

Kértem adjon szeretetet,
és Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.

Kértem kegyelmet...
És Isten adott lehetőségeket.

Semmit sem kaptam, amit akartam, és mégis
megkaptam mindent, amire szükségem volt!


Az írást itt találtam, és teljesen egyetértek vele, mint ahogy Kosztich Éva többi írásával is.

Fák


Évek óta figyelem, ahogy fogynak a fák. Sok közülük csak a szélsőséges időjárást nem bírja elviselni, vannak, amelyek a "civilizáció" oltárán áldoztatnak fel /mint környezetszennyezés, építkezések /, és egyre többeket egyszerűen eltüzelnek. Ha valaki figyeli az út menti fákat utazása során, egyre több kiszáradt, vagy beteg fát lát. Az erdőkön pedig - legalábbis felénk - egyszerűen át lehet látni. Olyan pazarló módon bánunk a fákkal, mint újabban mindennel. Mintha az élet csak egyedül nekünk adatott volna meg, hogy gátlástalanul és minél gyorsabban a saját igényeink kielégítésére fordítsunk mindent, ami körülöttünk van. Mintha nem tudnánk, hogy minden mindenhez millió szállal kötődik, és ha az egyik dől, magával rántja a többit is.
Egy fa, sok évig növekszik, mire vágásérett lesz. Mennyi időre elegendő az a hő, amit belőle nyerünk? Mi lesz, ha már nem lesz mit kivágni, hisz ültetni alig ültetünk?
A fák sokkal többek annál, mint sokan gondolják. Ők azok, akik lehozzák a kozmikus energiákat, testüket használva antennának levezetik a Földnek, a Földanya energiáját felszínre hozva összekötik eget a földdel. Mindezzel nekünk embereknek szolgálnak, hogy szétsugározzák ezeket a számunkra nélkülözhetetlen energiákat.
Egy alkalommal várakozás közben néztem egy park fáit. Több fajta fa élt egymás mellett: gyertyán, tölgy gesztenye, nyír, fenyő és egyebek. Ahogy fókuszálatlan tekintettel néztem a koronájukat, rájöttem, hogy különböző formájú kisugárzásuk van az égen. Máshogy gyűjti és szórja az energiát a fenyő, ami szűk, de nagyon intenzív sugarakat rajzol, vagy egy széles koronájú fa, amely lágy, szórt energiafénybe burkolózik. Ha valakinek kedve van, tegyen egy próbát!
Karen Doonan még beszélget is velük: