Minden koszaknak megvan a maga hangzása. Hozzám nagyon közel áll a torzított gitárszólók és a Hammond orgonák hangja. Mindez annak kapcsán jött elő, hogy Joe Cocker-re vágytam. Meglepett örömmel hallgattam, hogy épp egy kis segítséget kér a barátaitól. /Hiába, nincsenek véletlenek, erre kellett klikkelnem!/
Érdekes, hogy mennyire előhozza a zene azokat a hangulatokat, érzéseket, érzelmeket, amiket megéltem a 70-es években. Érdemes meghallgatni a listán utána következő feldolgozást is, és megnézni a különbséget, mi változott 30-40 év alatt. Nem csak a külső változott, hanem az is, hogy mit tart lényegesnek...