2014. október 25., szombat

Állapotjelentés




 Az elmúlt egy, lassan két éve szemlélővé váltam. Az addigi pörgés, közlésvány visszahúzódott magam sem értettem miért. Talán figyeltem, hogy mindaz, amit hiszek, hogy valósul meg a mindennapok szintjén. Kellett a visszaigazolás, hogy nem én találtam ki, nem én építettem magamnak álomszínpadot, ahol lejátszhatom a számomra kedves álmokat, hanem az tőlem függetlenül létezik.
Mostanság a "káosz" olyan szintet ölt, hogy bőrünkön érezzük, legyen az személyes, vagy globális szint. Gazdasági, politikai, katonai patthelyzetek bukkannak elénk, vagy addig sikeresnek tűnő, ám mások letatosása által magasba emelkedő emberek privát környezetében jelennek meg hatalmas kihívások, gyakran halálosnak mondott betegségek, tragédiák.
Az emberiség nagy része lassan tanul, nehezen vonatkoztat el, nem tud tovább nézni, látni a mindennapok szintjénél, meglátni a rendszer összefüggéseit. Nehéz felismerni, hogy az elénk kerülő akadályokat mi magunk hozzuk létre a gondokodásmódunkkal, a történésekre adott reakciónkkal, a hiedeleink által táplált automatizmusunkkal. Magunkat sajnálva persze megkérdezzük, hogy miért történik ez velem? De a válaszokat nehéz megtalálni.
Csodálatos időket élünk. Végre lassan kezd kiemelkedni a sűrűségből a lehetségesség, amit mi közösen alkotunk meg. Azok, akik megőrízték a hitet az emberségben, a becsületben, az őszinteségben, az egymásra figyelésben, az elfogadásban, a szelídségben és még folytathatnám.
Azt látom, hogy a személyes választások valóban megtörténtek. Látható, érezhető, hogy ki az, aki továbbmegy, és kik azok, akik a kilépést választották a rendszerből. Ez időnként szomorú és borzongató érzés, főként, ha számomra kedves emberről van szó. A személyes válsztás szabadsága mindenkinek adott.
A játszmának még nincs vége, sok meccs vár még lejátszásra, de már legalább benne vagyunk.
Kevés szemlélőnek lenni, aktív játékosok szükségeltetnek. A magam életében, a magam szintjén, amagam környezetében feltisztítani ami nem tiszta, a gondolataim, szándékaim, cselekedeteim minőségére figyelni, mert ezt adom be a nagy közösbe, ami a kollektív tudat szintjén átformálja a világunkat. Mindenki felelős azért, ami a világunkban történik. Senki ne áltassa magát azzal, hogy ugyan mit tehet egy ember a világgal szemben! Magok vagyunk. Mi MAGunk, és a gondolataink is. Magvetők vagyunk mindannyian. Mi adjuk a jövőt, és ki mint vet, úgy arat.