2010. március 23., kedd

Élő mátix


Azért érdekes, hogy napok óta az interferenciák és egyéb energia megnyilvánulások foglalkoztatnak, és akkor ma rátalálok erre a filmre, ami pontosan ezekről szól, ráadásul arról ami miatt számomra is fontos volt ez a kérdés: a gyógyítások új útjairól! 
http://espavo.hu/kozosseg/hirdetes/6600

2010. március 22., hétfő

Még fizika!


Kedves blogbarátom volt olyan merész, hogy megpiszkálta a fizikával vagy inkább a kvantumfizikával /ne adj Isten a metafizikával  :) / kacérkodó aspektusomat. Gondoltam, nagy marhaságot csak ne írjak már, jobb, ha ellenőrzöm a saját meglátásomat. Így bukkantam erre az oldalra.
http://jezustanitasok.hu/content/read/15__hogyan_lesz_az_energiabol_anyag_-48
Amit eddig elolvastam, szimpatikus, úgyhogy hátha mások is örülnek, ha így üdvözlik őket a kezdőlapon:
"Gondolkozzon el azon, hogy szellemi fejlődésének jelenlegi szakaszában Önt a magasabb énje miért vezérelte most erre az internetes oldalra!
Ennek az az oka, hogy a magasabb énje tudja, hogy Ön megtalálhatja magának azokat az információkat, amelyekre szüksége van."
A kép pedig csak javít a helyzeten, mert a tudomány jelenlegi helyzetét illusztrálja. Íme a Higgs-bozon!
A cikk címe: Megtaláljuk az isteni részecskét 
Na, ugye, ugye! Kryon már pár éve mondta, hogy lassan majdcsak megtalálják. :)

Interferenciák

Évek óta izgat az interferencia kérdése. Egy nyári napon, szakadó esőben néztem a medence vizét, hogy milyen rajzolatok alakulnak ki a kölönböző behatásokra: vízcsepp, szél, a medence saját hullámai, amik ujra, meg újra nekiütődnek a falnak, és visszaindulnak, sokszintű interferenciát hozva létre. Akkor ott "gondolattalanul" szemlélődve ráébredtem, hogy maga az anyag is így van "megszőve". Az egymást sokszorosan átfedő elektromágneses hullámok kemény anyagként manifesztálódnak. Akkor pedig ez a világmindenségre is igaz kell, hogy legyen. Vagy nem. Biztos millióan foglalkoztak/nak ezzel, de fizikából sosem voltam jó.
Most mégis egy kis fizika következik, mert nagyon érdekes, és még gyönyörű is.
Részlet:
Fizikai Szemle 1984/5. 222.o 
EGY MÚLT SZÁZADI KÍSÉRLETEZŐ FIZIKUS, ANTOLIK KÁROLY ÉLETMŰVÉRŐL            Morovics Miroslav Tibor  A Szlovák Tudományos Akadémia Történelmi Tudományok Intézetének Tudomány- és Technikatörténeti Osztálya, Bratislava

1882-ben tartott társulati előadásában már a "sugárzó elektromossággal" foglalkozó kísérleteiről is szólt. Ezekkel és a légköri elektromossággal aradi működése idején kezdett el foglalkozni. Ennek kapcsán született meg "A villámhárító védő határai" című munkája, melyben a villámhárító működési elvével foglalkozik. Modellkísérletek segítségével azt próbálja bizonyítani, hogy a villámhárítónak levezető hatásán kívül nem elhanyagolható "sugárzó" hatása is van. (A villámhárító csúcshatáson alapuló működése ma közismert.)
Ebből a témakörből való Antolik Károly "Az elektromos füstalakokról" című tanulmánya is, mely a Műegyetemi Lapokban (II, 1877) illetve ennek megfelelő német cím alatt a Wiedemann's Annalen der Physik .. című folyóiratban (I, 1877) jelent meg. Feltételezhetően ismét Antolik eredeti kísérleteiről van szó, melyekben a "sugárzó elektromosság" nyugalomban levő füstrétegre gyakorolt hatását vizsgálta. A füstfelület fölé feltöltött leideni palackot helyezett bizonyos távolságba, minek következtében a füstrétegben különböző alakzatok - gomolyok, felhőcskék képződtek. Szerinte:
"Mind e tünemények bizonyítékául szolgálnak ama feltevésnek, hogy az égen látható bárányfelhők az ő alakjukat villanyossággal telt légáramlatoktól nyerik." [2]
antolik
3. ábra: Az út előzetes kijelölésével készült szikrarajzok
antolik
4. ábra: Antolik módszerével létrehozott interferencia-alakzatok
5. ábra: Antolik későbbi kísérleteiből: csúszó elektromos kisülés hatásainak kimutatása porkeverék segítségével (Lichtenberg-féle módszer) antolik
 

2010. március 21., vasárnap

Ősi tanítások


 Legújabb nagy könyvélményem Marlo Morgan két könyve: Vidd hírét az Igazaknak, és Vidd hírét az Örökkévalónak. Köszönet érte: 
A könyvek letölthetők:
http://slidintune.uw.hu/ebook/index.php?dothe=search

Verőköltő bodobács


Nekem zsenge lányka koromban még nem volt arról tudomásom, hogy ilyen költői neve van ennek a bogárnak, úgyhogy, tavaszbogárnak hívtam. Most is, a múlt hét elején -mikor végre kisütött a nap, és bősz kertészkedésbe fogtam-, megláttam őket, amint sütkéreztek a napon. Tudtam, hogy nincs tovább tél, bármennyire is tartotta magát idáig. Mivel a tavasz robbanásszerűen próbálja behozni a lemaradását, igencsak kell igyekezni, hogy minden aktuális teendőt el tudjunk végezni. Ha nem vagyunk résen, olyan gyorsan nő minden, hogy a káosz eluralkodik. Nos, az első lendületem következtében másnap még lépni is nehezemre esett. Hiába, na! A hosszú tétlenség ide vezet. Az eltelt évek számát direkt nem számolom, mert vannak olyan ismerőseim, akik azt példázzák, hogy kilencven fölött egy padlás takarítás-rendezés, vagy egy tyúkól tapasztás-meszelés meg sem kottyan. Közben a házuk belsejében rend van, minden nap főznek, és a virágos és zöldséges kertben makulátlan környezetben glédában sorakoznak a növények. Számomra ez rejtély, de ha megtudják csinálni, akkor meglehet! Ezzel a cél kitűzve! Kilencven után: egy porcikám sem fáj, üde vagyok és hamvas, a kívánatoson még egy kicsit töprengek...

2010. március 14., vasárnap

Kék és narancssárga


 Napok óta bóklászik a gondolataim között, hát írok Róla. Még dekoratőr koromban ismertem meg, Ő lett egy évre a segédmunkásom. Zárkózott volt, felületes volt a kapcsolatunk. Jópofiztunk, dolgozgattunk, de semmi lényeges. Aztán egyszer hazafelé menet hamarabb leszálltunk a buszról, mert meglátta, hogy teljes virágban pompáznak a gesztenyefák, és kedvünk támadt sétálni. Akkor beszélgettünk először igazán fontos dolgokról, akkor mutatott először magából valamit. Másodjára a szerelméről és a csalódásáról mesélt. Ültünk este tíz körül egy ruha üzletben a gondolák tetején, virágokat ragasztottunk a falon lévő táblákra, és már nagyon fáradtak voltunk. Átment a közeli kocsmába, hozott egy kis üveg vodkát, azt iszogattuk pihenés és élénkülés képpen.
Aztán ő is kirakatsuliba ment, és első önálló tervezésével megtanított rá, hogy a kék és a narancssárga milyen jó együtt. Aztán sokáig nem találkoztunk. Évek teltek el, a bátyjától tudom, hogy komoly kapcsolata volt egy orvosnak készülő lánnyal, azt gondolta rendben vannak a dolgai. Egyszer a lány meglátogatta Ausztráliában élő rokonait. Egy levelet küldött, hogy kint marad, nem jön vissza, sorry... Pár hónap múlva, túl gyorsan ment bele egy kanyarba. A kocsiban négyen ültek. Ketten könnyebben megúszták. Ő elment. Vele tartott egy 17 éves srác is. Azóta mindig Ő jut eszembe, ha virágzanak a gesztenyék. Neki küldöm a dalt:

A kép: Paul Hutchinson New Zealand

2010. március 8., hétfő

Blogozás

Úgy vélem, maga a műfaj egyfajta exhibicionizmus. Úgy teszünk, mintha magunknak írnánk, ami valahol igaz is, de mégiscsak a külvilágnak igyekszünk megmutatkozni. Szeretnénk elkápráztatni másokat a gondolataink eredetiségével, a kreativitásunkkal, a látásmódokkal, a kalandjainkkal, stb. Igen, nyomot akarunk hagyni magunk után. Vágyunk a mások elismerésére, fontos, hogy tudják kik vagyunk, és hogy vagyunk valakik. Nem elég az alkotás adta öröm, kell a mások elismerése. Az az ego ünnepe, ha besöpöheti az elismeréseket.
A tisztelet és elismerés minden nívós alkotásnak jár. Amikor mások tollaival ékeskedünk, - mondanám: ékesítjük lugasépítő madár módjára sajátunknak tekintett alkotásunkat -, csalunk. 
Nos, akkor most, ahogy a tisztesség megkívánja, megosztom a közösséggel John H Maw csodás képét:

A többi pedig itt látható:
http://johnhmawphotography.blogspot.com/

2010. március 6., szombat

 

Nehéz napok vannak mögöttem, előttem. Időnként úgy tűnik, jó lenne egy kis segítség, mert egyedül elfáradok. 
Tegnap egy olyan helyen próbáltam energiát gyűjteni, ahonnan jól belátni az eget. Néztem a felhők kiszámíthatatlan változásait, aztán egyszer csak egy varjú repült át a látóteremen. A varjú a "totemállatom", jó, ha figyelek, amikor éppen jelet hoz. Távol, a felhők alatt ragadozómadár látszott.. Az erős szélben nem is repült, szinte egy helyben állt. Sokáig néztem. Aztán egyszer csak elvékonyodott egy helyen a vastag felhő, és átszivárgott a fény egy kis hasadékon, rövid, kis ívű szivárványt hozva létre. Úgy döntöttem, a ragadozómadár sólyom volt. A szivárvány pedig, a kedvező változások jele.