2009. december 31., csütörtök

Születések


Ma volt egy vendégem, aki elmondta, hogy hét éven át hiába vártak gyermekre, nem sikerült, bár mindent megtettek, amit lehetett. Végül lombikbabájuk született, majd rá bő két évvel spontán várandós lett. A sógornője, aki ugyanúgy végigjárta ezt a kálváriát, hét héttel később ugyancsak várandós lett. Eszembe jutott, hogy nemrég egy másik ugyanilyen történetet is hallottam. Az elmúlt években nagyon sok fiatal pár hiába várt gyermekre. Milyen érdekes ez! Mintha a lelkek vártak volna a születéssel... Lehet, hogy megtört az átok? Lehet, hogy most már reménytelibb lett a jövő? Kívánom, hogy így legyen. Legyen ez az új év egy új kezdet! Mindenkinek minden jót kívánok!

2009. december 30., szerda

"Ki az akit követsz? Miért teszed?"


Az információk sok irányból zúdulnak ránk. A keresők prófétákra várnak. Igazszólásokra hallgatnak. Próbálom használni a megérzéseimet. A saját világom saját útjelzőket használ.
Amióta idejöttem, mióta az "eszem tudom", mindig úgy éreztem: "Haza akarok menni". Szerető család vett körül, jó körülmények között éltem, de elvágyódtam. Ami körül vett, nem volt az én világom. Ketrecbe zárt vad voltam, ringattam magam, mint a medvék az állatkertben. Most kapaszkodom ígéretekbe, várom, hogy igaz legyen, hogy jön valami tisztább világ.
Akarom teremteni azt a világot!
Követem a szívem szándékát.

2009. december 27., vasárnap

Cselekvők

A történet arról szól, hogy nagyhatalmú lények hatalmukról önként lemondva szolgálatot vállalnak. Elfelejtik, hogy kik voltak, szeretteiktől távol, magányosan, szenvedésekkel, küszködésekkel teli életbe születnek. Aztán egyszer csak lassan emlékezni kezdenek. Fölsejlik bennük, hogy kik is ők, és hogy miért is vannak éppen itt, ahol vannak.
Mintegy véletlenül segítők, könyvek, információk tűnnek fel, mindig épp olyanok, amilyenre épp szükségük van. Megtehetik, hogy ezt nem veszik észre, hogy elmennek a jelek mellet, amit talán épp ők tettek oda emlékeztetőként maguknak. A választás mindig szabad. A következményért viszont mindig vállalni kell a felelősséget.
A történet rólunk szól.
Ha valaki ráébred, hogy mi a célja a világon, miért jött, akkor a csendes szemlélődés ideje lejárt. El kell indulni, fel kell rázni a szendergőket. A sötétítőfüggönyöket széthúzni, ablakokat kitárni, beengedni a fényt és a friss levegőt.
Hadd lássa meg mindenki saját csodálatos önvalóját!

A pantokrátor


A törvények nem ismerése nem mentesít a felelősségre vonás alól. De vajon a törvényeket ismerik-e az emberek, vagy már teljesen elfelejtették? Akik pedig ismerik őket, vajon igyekeznek-e emlékeztetni a többieket? Vajon akik hallják a szavakat, nem legyintenek-e nevetve? Akinek van füle a hallásra, most minden igyekezetét elő kell, hogy vegye, mert minden jószándék összeadódására van szüksége a világnak, hogy megmaradhasson!

2009. december 23., szerda

Karácsony




Adassék a Mindenségnek békés, boldog Karácsony!

2009. december 20., vasárnap

Egy igaz ember

Kevés embert ismerek, aki valóban hiteles. Böjte Csabát sem ismerem személyesen /sajnos/, de minden megnyilatkozása után azt érzem, hogy igen, így kellene, csak így szabadna élni. A "fénymunkálkodás" haszontalan pótcselekvésnek tűnik, hamisnak, köldöknézőnek. Ő nem csak beszél, filózik, meditál, hanem teszi amit tenni kell, hogy a világ jobbá váljon. Legyen áldott!




http://www.adata.hu/_hj/DOKU.Nsf/aeb5e4c08ec7c2ce852566f200140bd7/fc86edf5faae6641c1256faa002f7e6d?OpenDocument
http://www.youtube.com/watch?v=wiFTb-LZFQY

Egyszerűen imádom a fraktálokat!


És most mondja nekem valaki, hogy mindez nem maga a csoda! Fraktálok 3D-ben. És aki szeretne elképesztő dolgokat látni, ajánlom figyelmébe: http://www.skytopia.com/project/fractal/mandelbrot.html#pics

2009. december 18., péntek

Tél, fagyok

"Áldja istenét, kit istene megáldott,
  Adván néki meleg hajlékot s családot.
  Milyen boldogság most a jó meleg szoba,
  S meleg szobában a barátságos család!
  Most minden kis kunyhó egy tündérpalota,
  Ha van honnan rakni a kandallóra fát,
  S mindenik jó szó, mely máskor csak a légbe
  Röpűl tán, most beszáll a szív közepébe."

                                  /Petőfi/

                                        



2009. december 16., szerda

Plejádok


Az egész csillagnézés arról jutott eszembe, hogy olvasom a Plejádok tanításait. Furcsa elképzelni, hogy ők genetikusan közeli rokonaink, és remélhetőleg még akár én is személyesem megismerhetem őket. Gyerekkoromban, ha felnéztem az égre, mindig lenyűgözött a végtelenség érzete, a magam kicsinységének és sebezhetőségének a tudata. Vonzottak a csillagok, még csillagászati könyvet is hoztam ki a könyvtárból, csak amikor kiderült számomra, hogy ez színtiszta matematika, akkor megelégedtem azzal, hogy megtanultam a görög abc-t, és letettem a csillagász szakmáról. Talán már akkor is emlékeztem rá, hogy komoly kötelékek kötnek össze bennünket? Jó lenne, ha sikerülne ez a nagy dimenzióváltós kísérlet! Még akkor is, ha rázós lesz. Kíváncsi vagyok, milyen messzire jut el az emberiség a SZER-elem beintegrálásában? Szép lenne, ha a Hubble teleszkóp nélkül is ilyen gyönyörűségesnek láthatnánk körülöttünk az Univerzumot!
 





Égnézés


 
Az apám szerette nézni a csillagokat. Minket is hívott augusztusi estéken és néztük az Esthajnalt, a Göncölt, a Kaszást, a Fiastyúkot. Ezen a képen a fényes az Esthajnal, a Vénusz, tőle balra feljebb még épp látható a Fiastyúk, a Plejádok. Sajnos a fényszennyezés egyre nagyobb, így egyre kevesebb csillagban gyönyörködhetünk.

2009. december 15., kedd

Átlényegített problémák


Találkozások helye


Tóbiás hatására elképzeltem a házamat, a nappalimat a konyhámat, a problémákat elégető kemencével. A ház mögött ott van a tó, ahova azóta is ki-ki járok, hogy találkozzak a segítőimmel. Ez a hely nagyon hasonlít rá.

Szépség







A szépség mindenütt körülvesz bennünket. Fölpörgetett életünkben nem szánunk időt arra, hogy észrevegyük, pedig mindenhol rendelkezésünkre áll. A szépég kiragad a hétköznapból, a taposómalomból. Kikapcsol, megnyugtat, energiával tölt fel. A szép épp attól tölt fel örömmel, mert maga energiával teljes. Minden örömérzet energiafelvétel. Folyamatosan keresem a szépséget. Az égnézés megszállottja vagyok. Soha meg nem unom!

2009. december 9., szerda

Lemuria

Tudom, hogy ezek a képek "túl szépek". Mégis, amikor nézem őket, és többit, amit Loren  Adams festett furcsa sajgást érzek. Mintha rég elveszett emlékeket idéznének.