2014. március 4., kedd

Erőtér


Valahonnan ki vagy valahová be.
Miért ki és miért be?
Folyamat, mely soha nem merevíthető,
maga a mozgás a lényege.
Mi élteti?
Perpetuum mobile.
Mivégre ez az egész?

Aztán beírom a keresőbe, hogy létezik-e ez a szó, hogy "mivégre" egyáltalán ilyen formában? Aztán kiadja a verset, és én szégyenkezek, hogy azt gondoltam, vers akar születni...

Radnóti Miklós: Mivégre


Felnőtt vagy – szólok undorodva néha,
és nem segíthetsz rajta, lásd be végre.
Térj vissza – szól egy hang ilyenkor,
csak ülj a földre és beszélj az égre.
Nem tudsz már? – kérdi s mintha rína.
A szék lábától, nézd csak, balra Kína
és jobbra lóherés, örök vadászmezők.
Ó, hol vagy régi, indiáni gőg?
nem érdekel már, honnan fú a szél? –
Az ember egyre vénül, verset ír, tanít...
„Csak ülj a földre és beszélj az égre.”
S nem ül le. S nem beszél.
Felnő, és azt se tudja, hogy mivégre.