2011. április 27., szerda

Szabadnap

http://arch.et.bme.hu/korabbi_folyam/17/17rabb.html
Mivel már hét napot dolgoztam egyfolytában, ma végre szabadnapom volt.
Miután / és közben / kimostam három adagot, és kiteregettem, hogy naptól és széltől illatozó ruháink legyenek, szemrevételeztem a veteményeskert kétségbeejtő állapotát. Reméltem, hogy egy kis eső segít rajtam, de ez már csak így van, amikor nem kéne esik, amikor meg kéne nem. Az ősszel nem sikerült felszántatni a kertet az egész évben sűrűn hulló eső miatt, februárban hosszas könyörgésre rámerészkedett egy traktoros és szántott egy kis darabot, de lehet jobb lett volna, ha nem erőlködöm rajta. Aztán egyszer feltalajmaróztattam, aztán később egy kis géppel újra, és az így létrejött, tömör göröngyökben  gazdag talajba megpróbáltuk belevarázsolni a magokat, amik - ki tudja hogyan? -, néhol megeredtek. Na, most 82 éves anyukámmal az élen kapálni akartunk, amit ő hamar belátván, hogy esztelen vállalkozás számára, felváltott egy virágoskertbeli gyomlálással, és ibolya-dzsungel irtással. Én elszántan felvertem cirka 20-30 négyzetméternyi bevetetlen területet, aztán egy gereblyével próbáltam javítani a helyzeten. Mit mondjak? Szerintem egy kőfejtő területe lehet ilyesmi. 
Ebéd után, kikapcsolódásképpen megrendeltem egy nagyítós lámpát a töröttem helyett, beszedtem a megszáradt ruhákat, és eldugdostam a lehető legjobb helyekre az uborkamagokat, gondosan megkeresve, hol van némi esélyük az élethez. Ami ez után jött, már csak lazaság... Négy tő patiszon vetése, és a fel nem szántott szűz, víznyomott, féllábszárig felnőtt gyomokkal lepett földterület kapálása, vagy valami olyasmi. Arra gondoltam, itt talán a sütnivaló tök megteremne.
Levezetésképpen kivertem a hatalmasra nőtt lapukat, meg csalánokat, legalábbis egy részüket, aztán a kölcsönkapott teleszkópos ágvágó ollóval vagdosgattam a megsiratott akácfa ágait, amik egymásra dobálva még mindig felvágatlanul hevernek, és lassan a feledés zöld füve takarja be őket, és már este is volt!
Szóval nem unatkoztam. Ja, és a nyakam is felégett. Ilyenkor nem olyan egyértelmű számomra, hogy nem szeretem a szűk, egymásra épült, telek néküli házakat. Bocs a hosszúra nyúlt élménybeszámolóért!