2011. június 30., csütörtök

Az általunk elvetett magok

foto: armedblowfish

kicsíráznak, akkor is, ha csak elhullajtottuk őket. Ki tudja hol, ki tudja mikor, de megjelennek, előbújnak, virágot, majd termést hoznak, mit sem törődve azzal, hogy ők számunkra dísznövények, vagy ártalmasnak tűnő gyomok.
Amit elvetettünk, azt aratjuk.

2011. június 19., vasárnap

Energia


Rátaláltam egy blogra: http://vanmagyarazat.blogspot.com/ , és ezen belül egy olyan sorozatra, ami azzal foglalkozik, amin sokat tűnődtem az elmúlt időben, és ennek hangot adtam többször is.
A holografikus Univerzum c. videó és az Egységes világképben összefoglalt információk, nagyon szimpatikusak, és főleg nagyon érthetően összegzik amit jelenleg erről a témáról lehet tudni, vagyis amit én ismerni vélek. Talán még jobb az a megfogalmazás, hogy: ahogy én gondolkodom ezekről a dolgokról. A témán belül sok egyéb út is nyílik az ínyencek számára, pl. a Földet behálózó különböző energiavonalak rendszere, és ennek az egész Univerzumba való beágyazódása, valamint, hogy ennek mi köze van a szakrális geometriához.
A http://vanmagyarazat.blogspot.com/ blogban ezen kívül nagyon sok érdekes és alapos anyag van.
Pl.:a Föld méretét bemutató videó, ami után elgondolkozhatunk, hogy vajon igaz-e a az állítás, hogy csak egyedül létezünk intelligens lényekként az Univerzumban?
Nagy tékozlás volna! :)

Ez van

 
http://bristol.indymedia.org/article/25020

Sose félj,
nem lesz másé, ami téged illet.
Ne remélj,
nem lesz tiéd, amihez még nem nőttél fel.

2011. június 12., vasárnap

Flexibilitás

masternewmedia.org

Jó múltkorában olvastam arról, hogy az idő voltaképpen rugalmas. Mint tudjuk, valójában nem is létezik, a tudatunk által szabályozható.
Történt egy reggelen, hogy ránéztem az órára, és azt láttam, hogy 7 percem van munkakezdésig, ám maga az út a munkahelyemre legjobb esetben is több, mint 10-12 perc. Na, mondom, itt a lehetőség lefolytatni a nagy kísérletet, elvégre ugye, a tétel bizonyítás nélkül nem sokat ér. Lássuk: valóban flexibilis-e az idő?
Tekertem, mint őrült, miközben tudatosítottam, hogy az idő áll, én pedig haladok benne, gyorsabban, mint ahogy a környezetem működik. Jókat vigyorogtam magamban.
Ennél jobban csak akkor vigyorogtam, mikor bezuhantam az ajtón, ránéztem az ottani órámra, és azt mutatta, hogy 7 percem van munkakezdésig.
Na, jó, az óra egy kicsit késett, és volt egy enyhe hátszelem, de akkor is! :))
Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy azt olvasom, hogy a 5. dimenzió rezgéstartománya már rendelkezésünkre áll. Ez érthetőre fordítva azt jelenti, hogy a teremtéseink, /vagyis mindaz, amit a gondolataink által létrehozunk/, már időkorlátok, időeltolódások nélkül megvalósulnak. Hogy mégis miért nem tapasztalunk meg ebből semmi? Mert nem tudunk róla. Azt tudjuk, hogy a 3. dimenziós törvények szerint élünk, a dolgok úgy működnek, ahogy eddig megszoktuk, és teremtéseinkkel létre is hozzuk a megszokott 3. dimenziónkat.
Kalandorok! Játékra fel! Nézzük, működik-e ami lehetetlen? Vagy amit annak hittünk eddig? Vevő vagyok minden ezzel kapcsolatos infóra! :)

2011. június 10., péntek

Ispiláng


Pünkösdről olvashatunk Dr. B. Kovács Judit oldalán a Pünkösd ünnepe címszó alatt:

Kígyótartó

Kígyótartó csillagkép - Wikipédia

Amikor kislány koromban arról kérdeztek, mi leszek, ha nagy leszek, akkor legkorábbi emlékeim szerint azt mondtam, hogy doktor néni. Aztán ez elmúlt, sok minden más jött még, és igyekeztem elfelejteni, hogy gyógyítónak születtem, (talán mert tudtam, hogy milyen felelősséggel jár), aztán kikötöttem egy olyan szakmánál, ami nyíltan és egyértelműen a káprázatról szól, ami a valóság megszépítését, a "szép tálalást", a csillogó felszínt szolgálta. Ám az élet nem hagyja magát kicselezni. Az egérutak végén ott a csapda, ami könyörtelenül csattan, ha el szeretnénk kerülni a nehezebb pályát. Zsákutcák, falak, koppanások, és egyebek tereltek, és "kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel" most igyekszem megtanulni, beteljesíteni, amiért jöttem.
Mivel mostanában a kígyók (siklók képében) többször is megjelentek az életemben, és ez a szinkronicitás nyelvén figyelem felhívást jelent, és mivel úgy tartom, hogy Mihály arkangyal rendjébe tartozom, úgy értelmezem, hogy az üzenet nekem is szól és továbbítanom is kell:
http://www.foldicsillagok.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=183:az-uj-foeld-energiai-2011-junius-mihaly-arkangyal-uezenete-celia-fenn-altal&catid=47:2011&Itemid=76
Ui.: Meg a kék amúgy is a kedvenc színem, és egyben a Mihályé is :)

2011. június 5., vasárnap

Ritmusok

tv.com

Ritmusok, amik át- meg átszövik egymást,
szívverések, nappalok-éjszakák,
álmodások és ébredések,
kutatások, felismerések.
Ideje a zsongásnak és a csendnek,
ragyogásnak, és kietlen homálynak,
tüzes hőnek és kihűlő hiánynak.
Az érzések csillagködként suhannak köztünk,
lélekhálóink gubancaiban fennakadnak.
Úszni kéne az időtlen óceánban,
meglovagolva a hullámok ritmusát, 
eggyé lenni vízzel, fénnyel, átengedve mindent,
beleolvadva a mindenségbe.
Csak ringani.

2011. június 1., szerda

Új ismerőseim

edenkert.hu

A kis drágámmal a munkahelyem előtt találkoztam, volt vagy 8-10 centis, ebből a fele a szarva. Az úton araszolt keresztben, de mikor hirtelen fékeztem, hogy el ne gázoljam, megmerevedett, szarvát magasra tartva próbált elijeszteni, de én még nézegettem egy darabig. Szép példány volt. Végül én hamarabb meguntam, ő még akkor is ott állt támadóállásban, mikor már csak messziről figyeltem. Kicsit aggódtam, mi lesz, ha más nem veszi észre, és "nyekk, purc" lesz neki, de mint tudjuk Isten és az Ő útjai...
A másik még katartikusabb volt.

gallary.site.hu

Őkelmével, vagy egy fajtársával már volt egy futó kalandom, mikor az ajtón kilépve, nem messze tőlem,a lugas tövében az addig elégedetten napozgató szépség, gyors hullámmozgással eltűnt az ibolyalevelek sűrűjében.
- Te jó ég!- kiáltottam fel óvatlanul, amit Jóanyám azonnal meghallott.
- Mi az? - kérdezte azonnal.
- Semmi!
- De valami csak volt!- így Ő. /Nem lehet átvágni.:) /
- Egy béka! - mondtam, mert azokat már valamennyire megszokta. Ha megmondom, hogy egy sikló van a kertben, akkor állandóan rettegni fog, pedig folyton a kertben szeret matatni, és 82 éve ellenére hihetetlenül sokat dolgozik.
A mostani második, jelentősebb találkozásunkkor a dáliaágyás napsütötte földjén nyújtózkodott, és mikor észrevett, csak a karcsú nyakát görbítette és emelte magasra, a száját kitátotta, és végül is, gyönyörű volt.
Szép, fűzöld színű teste oldalán sötétebb zöld kockák sorakoztak. Volt időm megnézni, mert nem sietett elbújni, ő is úgy volt vele, mint a szarvasbogár, hogy csak szemmel tartott. Miután látta, hogy békés vagyok, lassan elkúszott a maradék akácfaágak oltalmában tenyésző gaztengerbe.
A levedlett bőrét csak később vettem észre, mikor felragyogott, ahogy rásütött a nap.
Volt vagy 80 centis, egyben volt, még a feje is levedlett. Olyan finom volt, mint a mi bőrünk, mikor megégünk a napon, és jó nagy cafatokban leválik. Na, jó, kicsit erősebb, de én azt hittem, vastagabb lesz.
Bizonyára azért nem tudott még menekülni, mert épp most volt túl a vedlésen.
Beraktam a kukába, mielőtt Jóanyám frászt kap, ha megtalálja.