2011. április 30., szombat

Pitypang

Parachutes by kle1222's

Engedj el mindent, szálljon a széllel!
Magaddal hurcolt terheid
mint sötét árnyak,
oda építik fészküket,
hol legsebezhetőbb a tested.
Hiedelmeid ketrece
csupán, ami magába zár.
Mért hiszed azt, hogy most is igaz,
amit valaha annak véltél?
Az életünk úgy  változik,
mint a lezúduló vízesés,
ami magával ragad, áramlik,
önmaga marad, de sosem ugyanaz.
Ki a megmondhatója, hogy Isten szándéka
mi volt?
S vajon ma is ugyanaz?

2011. április 27., szerda

Szabadnap

http://arch.et.bme.hu/korabbi_folyam/17/17rabb.html
Mivel már hét napot dolgoztam egyfolytában, ma végre szabadnapom volt.
Miután / és közben / kimostam három adagot, és kiteregettem, hogy naptól és széltől illatozó ruháink legyenek, szemrevételeztem a veteményeskert kétségbeejtő állapotát. Reméltem, hogy egy kis eső segít rajtam, de ez már csak így van, amikor nem kéne esik, amikor meg kéne nem. Az ősszel nem sikerült felszántatni a kertet az egész évben sűrűn hulló eső miatt, februárban hosszas könyörgésre rámerészkedett egy traktoros és szántott egy kis darabot, de lehet jobb lett volna, ha nem erőlködöm rajta. Aztán egyszer feltalajmaróztattam, aztán később egy kis géppel újra, és az így létrejött, tömör göröngyökben  gazdag talajba megpróbáltuk belevarázsolni a magokat, amik - ki tudja hogyan? -, néhol megeredtek. Na, most 82 éves anyukámmal az élen kapálni akartunk, amit ő hamar belátván, hogy esztelen vállalkozás számára, felváltott egy virágoskertbeli gyomlálással, és ibolya-dzsungel irtással. Én elszántan felvertem cirka 20-30 négyzetméternyi bevetetlen területet, aztán egy gereblyével próbáltam javítani a helyzeten. Mit mondjak? Szerintem egy kőfejtő területe lehet ilyesmi. 
Ebéd után, kikapcsolódásképpen megrendeltem egy nagyítós lámpát a töröttem helyett, beszedtem a megszáradt ruhákat, és eldugdostam a lehető legjobb helyekre az uborkamagokat, gondosan megkeresve, hol van némi esélyük az élethez. Ami ez után jött, már csak lazaság... Négy tő patiszon vetése, és a fel nem szántott szűz, víznyomott, féllábszárig felnőtt gyomokkal lepett földterület kapálása, vagy valami olyasmi. Arra gondoltam, itt talán a sütnivaló tök megteremne.
Levezetésképpen kivertem a hatalmasra nőtt lapukat, meg csalánokat, legalábbis egy részüket, aztán a kölcsönkapott teleszkópos ágvágó ollóval vagdosgattam a megsiratott akácfa ágait, amik egymásra dobálva még mindig felvágatlanul hevernek, és lassan a feledés zöld füve takarja be őket, és már este is volt!
Szóval nem unatkoztam. Ja, és a nyakam is felégett. Ilyenkor nem olyan egyértelmű számomra, hogy nem szeretem a szűk, egymásra épült, telek néküli házakat. Bocs a hosszúra nyúlt élménybeszámolóért!

2011. április 26., kedd

A tojás és az ő eredete

tengoldenrulesblog.blogspot.com

Amíg nem merültem bele a különböző szellemi  / spirituális / tanítások tanulmányozásába, fogalmam sem volt arról, hogy kiterjedésem nem csak a testemet borító bőrig terjed. Azt gondoltam magamról, hogy az vagyok, akit a tükörben látok, és annyi, amennyit születésem óta megtapasztaltam. Azt hittem a valóság az, amit látok, hallok, szagolok, tapintok, stb. Úgy tudtam, hogy az életem a semmiből jött elő, és halálom után szintén a semmiben végzi. Később ehhez az is társult, hogy az érzelmeim csupán különböző vegyi folyamatok hatására vannak. Nem is értem, miért nem voltam ezektől elragadtatva? 
Sok helyen nem pászoltak a dolgok, nem illettek egymásba az alkotóelemek. 
Most is van még rengeteg megválaszolatlan kérdés bennem, és sok helyen nem tisztult még ki a kép, de a rendszer, ami körvonalazódott, csodálatos egységes egész, ahol összekapcsolódva minden mindennel egybeillik.
Látom, hogy a legkisebbtől a legnagyobbig minden ugyanúgy működik, a legkisebb építi fel a nagyobbat, ami a következő szint legkisebbje, ami egy újabb egységgé alakul és a folyamat megállíthatatlanul folytatódik. Ebben az egységben minden alkotóelemnek megvan a maga létfontosságú szerepe, ami nélkül az egész nem működhet. Az egész nélkül viszont nem működhet a legkisebb alkotóelem sem, lévén, hogy egy rendszer része.
Ha csak ennyi lenne, akkor a materialisták már dörzsölhetnék is a tenyerüket, hiszen ezt semmiség modellezni. Ám itt jön be a képbe az, ami a materializmusban, vagy tudományos gondolkodásban hiába keresünk: a lélek, a szellem, ami megtermékenyíti az anyagit, a kézzel foghatót, a mérhetőt!
Igaz, a perpetuum mobile még mindig megoldatlan rejtély a tudomány számára, pedig az csak egysíkú, mechanikus szerkezet lenne. Az Univerzum végtelen variációjú, folyton újuló, csodálatos kiteljesedő megvalósulás. Vajon honnan ered mindez? A számtalan megnyilvánuló, csodálatra méltó, tökéletesen megalkotott és működő rendszer - legyen az egy élő szervezet, vagy egy galaxis - csak "véletlenül" létezik? Kell, hogy legyen egy intelligencia, /vagy inkább több/ ami ezt létrehozza és fenntartja!
Oké! És most jön a következő fokozat: honnan jön az az intelligencia? Hát, gondolom a rendszer "legkisebbjeként" kezdte építeni a "nagyobbat"... Hmm?... 
Aztán nagyjából eddig tart a felfogóképességem.

2011. április 23., szombat

Mindenkinek

kellemes Hústvéti ünnepeket kívánok!

2011. április 22., péntek

Rétegek

http://www.dsphotographic.com/g2/canada/albertabadlands/Horseshoe+Canyon+-+001.jpg.html
 Amikor testet öltünk, több zsilipen haladunk át. Alkalmassá kell válnunk, hogy földi körülmények között, megvalósíthassuk azt, ami tervünkben szerepel. Bonyolult egymásrahatások alakítják testünk létrejöttét, megjelenésünk a térben egyfajta hologramm. Genetikai kódjainkba bevésődnek őseink megélt tapasztalatai, ránk hagyományozódnak életeken keresztül megoldatlanul hurcolt problémáik. Ezért reagálunk automatikusan úgy egy helyzetre, ezért járjuk öntudatlanul is a kitaposott ösvényeket. A megélt rétegek bennünk élnek, visszük magunkkal, míg fel nem ismerjük, és fel nem oldjuk őket. A jelenleg ránk ható energiák ezeket a rétegeket lazítják fel bennünk, segítve minket abban, hogy ez a sok, leülepedett, megkövesedett réteg föllazuljon, és meg tudjunk szabadulni tőle. Ezek úgy jelentkeznek a mindennapjainkban, mint lelki, vagy fizikai fájdalmak, konfliktusok. Szenvedéseket okoznak, mert napvilágra akarnak jönni, ki akarnak törni a régi bezártságból, mert nem akarunk róluk tudni, nem merünk velük szembenézni, pedig ha felismerjük és elengedjük őket, az számukra és számunkra is maga a szabadulás.

2011. április 21., csütörtök

2011. április 17., vasárnap

Tűz

Combustion-by errno-x

Most, amikor a tisztítások és elengedések ideje van, az életemben fizikai szinten is folyamatosan jelen van a tisztítás, rendezés. Ma szép nagy tüzet raktam, és miközben gyönyörködtem, átadtam a lángoknak a fájdalmaimat, félelmeimet, az aggódást, a feszültséget, a megfelelési vágyat, a büszkeséget és még sorolhatnám. Kértem, hogy tisztítson ki belőlem minden mélyen elrejtett, akár már el is felejtett disszonáns emléket, gondolatot szándékot. Néztem, ahogy elenyésznek és felemelkednek a széllel. Kértem és megengedtem magamnak a megbocsájtást.
Jó volt...

2011. április 16., szombat

Érdekes

http://ipthemes.com/nuclear-fission/
és elgondolkodtató dolgokba boltom időnként. Igaz, nem most történt az első találkozás, de nem nagyon hagy nyugodni a téma. A világ minden pontján találhatóak magyar nyelven értelmes/azonos hely- vagy családnevek. Csak a véletlen játéka lenne? Van, aki régóta és komolyan foglalkozik ezzel a kérdéssel:
A már említett Arvisura első kötetéből kiderül, hogy Ataisz elsüllyedésekor több hullámban indultak csoportok a Föld különböző pontjaira, ahol letelepedvén kolóniákat hoztak létre Érdekes átgondolni, hogy hol is alakultak ki ezek a telepek.
Ha valóban létezett ez a kiáramlás, akkor talán nem túlzás feltételezni, hogy a világ nagy kultúrái egy tőből származnak. 
Csak gyűjtögetem a kövecskéket és próbálom a helyükre rakni őket...
 

2011. április 14., csütörtök

Gyöngyhalász

http://www.robertafaulhabernet.com/women_in_water%20oil%20ptgs.htm

 Sokszor az a baj, hogy a nyelv annyira bezavar. Még az anyanyelv is. Vannak a gondolatok, amiket szavakba kell önteni. A gondolatokat átszövik az érzelmek, és ez a kettősség olyan mintázatot ad, amely egyedi és jellemző az egyénre. Különösen, ha az író rendkívüli egyéniség. Mindehhez kapcsolódik a korszak, amelynek légkörében a gondolat megszületett.
Olvasván, vagy hallgatván a tanításokat azt érzem, hogy milyen kár, hogy egy szokatlan nyelvezettel íródott gondolat olyan idegennek és taszítónak tűnik, amikor nem illik a megszokott hiedelemrendszerünkbe. A felszín elriaszthat, pedig a mélyben ott rejtőznek az igazgyöngyöket rejtő kagylók. Aki veszi a fáradságot, mérhetetlen gazdagságból meríthet.

2011. április 12., kedd

Szik

https://picasaweb.google.com/lh/photo/16kGGvTTGWRyLwfNjKHHRQ

Amit én tudok erről a kérdésről, az nem sok. Amit tudok, azt is az érzéseim által tudom.
Mi, magyarországi magyarok / de legalább is én / éltünk abban a sosem értelmezett állapotban, hogy magától értetődően magyarok vagyunk. Ez evidencia. Nem gondolkoztunk rajta, nem őriztük, nem ápoltuk, nem éreztük feladatunknak a megőrzését. Úgy bántunk ezzel is, mint saját Szülőanyánkkal, vagy mint Földanyánkkal: adott, tehát miértünk van. Hagytuk, hogy ereje megfogyjon, hogy mindenki kénye-kedvére kihasználja.
Elhittük, hogy tanításai idejét múltak, engedtünk a csillogó gyöngyök semmitérő káprázatának annyira, hogy még egymásnak is esünk azért, hogy minél többet kaparinthassunk meg belőlük.
A magyar analóg nyelv. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a szavak azt jelentik, amit mondanak általuk. /Pl.: felhő = a felszálló hő hozza létre a magasban létrejövő jelenséget./
Magyar-magor-mag úr. Ha a magyar a MAG, akkor az erdélyi terület székelyei /szik-hely/ a SZIK.
A szik a magnak az a része, amely megőrzi az információt a következő nemzedék túléléséhez.

2011. április 11., hétfő

Fa struktúra

http://archtv.hu/kep/tavaszi-fa
Az, amit az életednek nevezel nem más, mint az a pont, amire ebben a pillanatban a figyelmedet fókuszálod. A folyamatosan jelenlévő valóságod még annál is sokkal több, mint amivel egy többszáz éves fa több egy idei falevélnél.
A létezés állandóan, minden irányban terjed, növekszik. Építi, formálja önmagát, miközben megéli a megteremtett valóságát, begyűjti az ezzel megélhető tapasztalatokat. Hogy Te ebben a hálózatban épp hol érzed a magad valóságát, a választásodtól függ.

http://www.georing.net/messzejaro/oldpages/fractal.html

2011. április 5., kedd

Ajándék

by fOrbe5

Pörgős, nehezen értelmezhető napokat élek meg mostanság. Csak most találtam meg Zita hozzászólását az Elágazások c. bejegyzésemhez, amivel megajándékozott a rég olvasott sorokkal. Köszönöm!
Furcsa volt újraolvasni, mert azokat a hangulatokat ébresztette fel bennem, amiket akkor éreztem, azokban az élethelyzetekben.
Akkoriban, mikor ezt is olvastam közel álltak hozzám József Attila korai versei, Radnóti burjánzó képi világa, és francia avantgard fordításai, Rimbaud írásai, különösen a "Rossz vér":
"S az ember nem utazik. A régi utakat rójuk ismét, elterhelve bűnömmel, a bűnnel, amely oldalamba verte fájdalmas gyökereit, mióta csak az eszemet tudom - s amely az egekbe nő s korbácsol, legázol, mélybe húz engem." 
A kívülállás, a magány, az idegenség.

A SZEMKÖZTI PERONON

A szemközti peronon néma mozdulatok, értelmetlenné vált szavak, majdnem tökéletes szimmetria, láthatatlan fal, talán egy kis sajnálkozás.

Büntetlenül nem lehet átlépni a tükrökön a szerelem szemeivel, egyesek folyók maradnak, mások vízbe fúlnak, s ha szerepet cserélnek az is kölcsönös, tehát semmi sem változik. De vannak, akik vízbe fojtanák a folyókat és felélesztenék a vízbefúltakat, Lorca valóban ostoba kiscsibéje, amely nem szerette a tojásokat, de szerette az embereket.

Vannak, akiket az idő elválaszt, és vannak, akiket közelebb hoz egymáshoz. Van a szerelem ideje és a bőrünkből kibújás ideje. Vannak, akik már mindent megpróbáltak.

Mindig van egy útkereszteződés, ahol ketten nem egy irányba indulnak tovább.

Aztán egy este kikötünk, ugyanazt a nyelvet beszéljük; jön egy egészen picike pillanat, mikor szívhegyünkkel érintjük egymást, s ez bízvást felér egy örökkévalósággal; az ember valóban úgy érzi, hogy már nem csak kiegészítés – cinkos lett az idővel szemben – egyik a másiknak kedvet ad az élethez, ahhoz, hogy tovább lépjen, hogy mindent el tudjon mondani. És a következő pillanatban megint mindent újból kell kezdeni. Megér-e az élet egy életet? micsoda dilemma, hogy nem hangyának születtünk, pontosan meghatározott programmal.

Denise Miege

2011. április 2., szombat

Keresgélések

 
http://psychicandastrology.psychicguild.com/

Az, hogy ki miben hisz, mindenkinek magánügye, és szíve joga. Aki úgy látja jónak, járja a megszokott, "bevált" utakat, a keresők pedig keresnek. Sokszor felvetődik, hogy honnan lehet azt tudni, hogy mi az "igaz"? Úgy gondolom, mindenkinek megvan az aktuális személyes "igazsága". Én azt fogadom el  "igaznak", amikor mélyen belül valami felujjong: "igen, így van, ezt mindig is tudtam!"
A nagy keresgélésben most újra belebotlottam Szabó Judit gondolataiba.

2011. április 1., péntek

Első nap

by Kateryna Pruchkovska
Amit mondani tudok, az csak annyi, hogy amikor a "nagy lépés" idején választanom és döntenem kellett, igyekeztem a szívemre hallgatni, és megtenni a tőlem telhetőt. A többit nem én rendeztem. Ráhagytam arra, aki nálam sokkal jobban tudja, hogy mi kell nekem. A próba arról szólt, hogy fel merem-e vállalni azt, hogy akkor is a szívem vágya szerint döntök, ha látszólag bizonytalanabb helyzetbe kerülök.
Azt hiszem, átmentem a megmérettetésen, mert majdnem úgy van, ahogy szerettem volna, hogy legyen. A többi meg még tanulás. Szolgálat, alázat, aminek semmi köze nincs a megalázottsághoz. E kettő - irányukat tekintve - ellentétes fogalom.
Az egyik lefelé, a másik felfelé mutat.