2012. május 27., vasárnap

Szűrő


Egyre hajmeresztőbb információkkal találjuk szembe magunkat. Jogosan merül fel a kérdés: hogy lehet eldönteni, mi ezekből "igaz"? Én nem tudok erre olyan választ adni, ami tuti. Szűrjük át magunkon és hallgassunk a szívünkre, mondodanám, bár ez már közhely. Mégsem tudok jobbat. Mindenki annyit tud befogadni, ahol éppen tart a megértésben.
A sokéves tapasztalatom az, hogy sokfelől sokféle infót kell begyűjteni, összevetni. Az ősi tanításokat a legfrissebb tudományos eredményekkel, az újabban divatos "csatornázásokat" /szellemi, médiumi úton érkező közvetítéseket / a hajdani próféták hasonló módon kapott szövegeivel, stb. 
 Nem könnyű nyitottá, befogadóvá válni, hiszen egész eddigi életünkben valami egész másra voltunk trenírozva. Úgy tanították, hogy ez van, ezt kell elfogadni, minden más  mese, babona, agyrém, ostobaság, hiszékenység, nevetséges, szégyellnivaló. 
Emlékszem, mikor még az elején jártam ennek a felfedező útnak, mennyire megriadtam egy-egy hihetetlen infótól. Aztán ahogy gyűltek az ismeretdarabkák, úgy kezdett minden lassan a helyére kerülni. Volt, hogy évek teltek el, mire eljutottam oda, hogy rájöttem: a régebben elutasított dolgok nagyon is illenek a képbe.
Hogy mi az "igazság" és mi nem az, nem tudom most sem. Majd az idő bebizonyítja, vagy elveti. Minden amiről hallunk, olvasunk valakin keresztül érkezik hozzánk. Az ő hiedelemvilága, látásmódja szövi át. Ezért nem tartom helyesnek, ha csak egy bizonyos emberhez, irányzathoz ragaszkodik valaki, mert az akármennyire "jó", akkor is csak a gyémánt egyetlen oldala.
 Azt gondolom az igazság mi mind együtt vagyunk. Mindannyian őrzünk valamit, amiből a teljesség összeáll.
Ráadásul ezt az igazságot folyamatosan mi formáljuk a saját képmásunkra.

Újra közös meditáció

by Giovanni Rubartelli

Ma este 9-kor újra közös meditáció lesz, ki-ki döntse el. hogy az itt írtakról mi a véleménye, és ha jónak látja csatlakozhat a meditációhoz.