2011. május 26., csütörtök

2011. május 23., hétfő

Nyárbafordulás


Tegnap reggel valami szokatlant éreztem.
Most, hogy elvirágzik az akác is, és finoman elfedi az utakat és a földet a lehulló szirmok serege, mintha minden lelassult volna. Másmilyen a levegő, a madarak máshogy énekelnek. megszűnt az a mohó, gátlástalan izgatott tobzódás, amikor minden növekedett, bomlott, virágzott, kitárulkozott.
Valahogy olyan ez, mint amikor egy nő megérzi, hogy megfogant benne egy új élet, és elcsendesül, befelé fordul, befelé kezd figyelni. Innentől kezdődik a kiteljesedés, a tágulás, mikor minden igyekszik megalkotni a maga legteljesebb, legtökéletesebb formáját, s ami ennél is fontosabb, beérlelni a jövő élet zálogát. Ha egy növénynek valami miatt nem megfelelőek a körülményei, akkor csak a termés, a mag létrehozására koncentrál, akármilyen keservesen, akár saját pusztulása árán is.
Tegnap vettem észre azt is, hogy a gólyafészkekben már vannak fiókák.
Az idén nagyon sok madár van, ami nap, mint nap megörvendeztet jelenlétével.
Miközben a kertben dolgozom hajnalonként, gyakran társam néhány méterre tőlem egy gólya, aki ott vadászik, óvatos lassú léptekkel cserkészi a reggelire valót. A kert végében van egy kis nádas, ott fészkel most egy barna réti héja, aki mindig árgus szemekkel figyeli a gólyát, volt hogy már el is kergette, mert a gólyák tudvalevően szeretik a madárfiókákat is. Mármint reggelire. A nádasban nádiposzáta is van, akinek be nem áll a csőre, és folyton racsít. A kakukkpár, aki az öreg akácok valamelyikén fészkel szintén elég hangos, a kakukkoláson kívül időnként csúfondáros vihogásszerű hangokat adnak ki, és suhogó szárnycsapásokkal elrepülnek egy kicsit távolabbra, de gyorsan vissza is jönnek. Ősztől tavaszig a fácánok a fenyőinken aludtak, társbérletben a balkáni gerlékkel, de most ők távolabbra mentek fészkelni. Van piros sapkás harkály, kerti rozsdafarkú, tengelice, feketerigó, zöldike, füsti és molnárfecske, meg persze veréb is. Tavasszal gyakran láttam átvonuló darvakat, vadlibákat és vadkacsákat. Mostanában már néha egy kócsag is feltűnik. A sok eső miatt vízimadár paradicsom lett a környék. Sajnos, keresztanyámmal, a líbuccal még nem találkoztam. :)

2011. május 20., péntek

Takarítás

intodesigninc.wordpress.com
Na, ma majdnem így néztem ki!
Na jó, de a seprű, az legalább ilyen jól nézett ki a kezemben!
Az újabb szabadnap újabb élvezetek forrása volt számomra, és olyan sikeresen tevékenykedtem, hogy Jóanyám elkezdett morfondírozni, hogy egy kedves ismerőse azt mondja, hogy akik kijárnak házakhoz takarítani, milyen jól keresnek, még a tengerpartra is mennek nyaralni!
Viszonylag gyorsan lehűtöttem a lelkesedését, hogy különbség van a két fogalom között, hogy az ember szereti csinálni, vagy igyekszik jól csinálni annak ellenére, hogy nem szereti csinálni.
A takarítással is úgy vagyok, mint a főzéssel: a végeredmény miatt megcsinálom, de nem tartozik a szenvedélyeim közé. Bár...! A múlt nap volt egy élményem.
Mivel konyhatündér leánykám rászoktatott kölönféle finomságokra, / amikre magamtól sosem vetemedtem volna, mivel a szakácskönyveket sosem találtam túl olvasmányosnak /, rákinvántam a sajtkrémmel töltött spenótos palacsintára. /Duende, Eszter, most figyeljetek! :)/ Mit mondjak? Befaltam belőle hármat, mikor kész lett, a receptért lehet jelentkezni, de ez mégsem egy gasztroblog, csak most kitértem a kerékvágásból. Lehet, hogy ez a takarítás mellékhatása? Sőt napok óta a bodzaszörpöt szeretném elkészíteni, csak még eddig nem jött össze. Lehet, hogy az idén is kifutok az időből? :) 
A nap koronája a Syrius dala, szeretettel mindenkinek, aki szereti:

2011. május 17., kedd

Még egyszer a szivárványról

http://www.unencumberedbeing.com/
 
"2011. május 16. 
A többezer éves kör bezárult a 3. dimenzió legfelsőbb szintjén. A következő napok folyamán várható az alatta levő szintek köreinek bezárása is. Ennek eredményeképpen új színpad alakul ki a térben, melyen a játékszabályok újraíródnak. A kör bezárásával a lélek egyesülhetett az emberi testtel, s már nem kintről vezérli a beszületett embert ostorozva, vagy oltalmazva, hanem jelenlevővé válik életében. Összeért két világ."
 
"ÖSSZEÉRT KÉT VILÁG."

2011. május 15., vasárnap

A Föld teste

 ildikeeee.blogspot.com

Régebben soha nem gondoltam úgy a Földre, mint önálló, érző, intelligens  lényre. Többször utaltam már rá, hogy milyen ráébredéseim voltak arra, hogyan is épül fel a világ, a legkisebb alkotórésztől az Univerzumig. Meg kell értenünk, hogy minden, ami a Föld  "testét" alkotja - bennünket embereket is beleértve -, az egy folyton változó élőlény, mint ahogy mi is azok vagyunk a minket alkotó milliárdnyi sejt által. /Ennél kisebb alkotóelemekről most nem beszélek./
Ha úgy tekintek a Földre, mint élőlényre, akkor mélyen elszomorít az a videó, ami azt mutatja be, hogy hol, kik, és hányszor végeztek nukleáris kísérleti robbantást Földanyánk testén.
Aztán van itt még valami, amin érdemes elgondolkodni, mert mi van, ha igaz?
/ Belső Föld, az V. dimenzió címmel /:
/ Ezzel kapcsolatban ajánlom a Belső Földdel kapcsolatos információkat /

Újra a szivárványról

 
Csak ma villant be, hogy napok óta az motoszkált bennem, hogy arról a szerves kapcsolódásról kellene bejegyzést írni, amit az Atyaég és az Anyaföld szavunk jelent.
A szivárvány, ami megmutatta magát nekem, nem volt más, mint annak a szent kapcsolódásnak a megnyilvánulása, ami összeköti az eget a földdel.
Így jön létre az atya /szellem/ - anya /lélek/ - fiú /test/ hármassága, ahol a szellem adja a megtermékenyítő gondolatot, a lélek szövi át meg át érzelmi és érzéki szálakkal azt a megnyilvánult anyagi testet, ami az anyagban/fiúban, a teremtett alkotásban jelenik meg.
Mi, tékozló fiúk, mit sem törődtünk eddig anyánkkal és atyánkkal, akiknek a létünket köszönhetjük, és akik elpusztításával önmagunkat pusztítjuk el.
Ideje hazatérnünk, már várnak ránk terített asztallal...
 

2011. május 13., péntek

Dupla szivárvány

lookingtothesky.com

Nem tudom, mi történt, de a legutóbbi bejegyzésem már kétszer nem ment ki, hát úgy döntöttem, hogy akkor biztos nem kell, hogy kimenjen... Kíváncsi vagyok ez most működik-e? Arra nem is gondolok, hogy ez lesz a harmadik dolog, ami tönkremegy, mert túl vagyok egy keringeltető szivattyú cserén, meg a kocsi motorházában keletkezett tűzön. Igaz, most jut eszembe, ma reggel eltört a gyermekeimtől évekkel ezelőtt kapott anyáknapi bögrém. Talán megvan a három és leáll a pechszéria. /Vagy ahogy egy ismerősöm mondaná, ezek a történések azt mutatják, hogy egy új réteg nyílik meg a térben számomra./
Akármi is történik, én ma egy olyan ajándékot kaptam, amit csak erősen giccsbe hajlóan tudok elmesélni.
Szép nap volt a mai, négykor ébredtem, már derengett, hát elhatároztam, korán kelek, és kapálok egy kicsit még munkába indulás előtt. Így láthattam, hogy a nap párában kelt, később nyugatról befelhősödött, de eső nem esett. Napközben kisütött a nap, szép, bodros tejszínhabfellegek uszikáltak, a szél bolondozott egész nap a fákkal, nem kis gondot okozva - szerintem - a  virágokkal rogyásig megrakott akácfáknak. Az akácillat olyan töménységben van jelen az egész városban, hogy mindent elfed, különösen az esti órákban.
Munka után hazajöttem, ettem valamit, aztán arra figyeltem fel, hogy különös fények vannak kint. Kimentem, épp a fejem felett egy mélyen úszó sötét fellegecske lógatta rojtos széleit, a nap már alulról világította meg, próbált nagyon ijjesztőnek látszani, hirtelen záport fakasztott magából, nagy, nehéz cseppek hulltak, még néztem is, nincs-e köztük jég? Nem volt, csak huncutkodott. Aztán, ahogy arrébb araszolt, egyszerre csak felragyogott a szivárvány, egyre erősebben látszott, és én nem törődve az esővel, lementem a kertbe. Ott már szabad a tér, és semmi sem akadályozott, hogy megtaláljam a legjobb nézőhelyet, mert tegnep levágták a mezőt, úgy feküdtek a "levágott sarjúrendek, mint könyvben a sorok...". Olyan látványban volt részem, amiben még soha: a szivárvány teljes 180 fokban előttem pompázott, mint egy hatalmas boltozatos kapu! Ott, ahol találkozott a földdel, hihetetlen intenzitással ragyogtak a színei, és mintha mélysége lenne /mint a román templomok kapubéllete/, még két halványabb szivárványréteg volt látható, fölötte pedig védőn egy másik szivárvány feszült.
Álltam és néztem, és a szememből eleredtek a könnyek, mert annyira sok volt a szépségből, hogy már nem fért el bennem az öröm és a hála, hogy részese lehetek ennek a csodának!

2011. május 11., szerda

A véletlenekről


A VÉLETLEN valamikor azt jelentette a számomra, hogy van remény, - egérút, kiskapu, vagy nevezzük bárhogy - arra, hogy a dolgok ne úgy alakuljanak, ahogy az előre elvárható. Vágytam rá, hogy legyen alternatíva, lehetőség arra, hogy a dolgok kimenetelét én befolyásolhassam olyanná, amilyennek én akarom. Most ezt úgy fogalmaznám meg, hogy valahol mélyen tudatában voltam annak, hogy magam is Teremtő vagyok, vagyis képes vagyok arra, hogy formáljam a valóságomat.
Ma már tudom, hogy a valóságomat képes vagyok formálni. Mostanság egyre rövidebb az az intervallum, ami az elképzelés / szellemi megformálás /, és a fizikai megnyilvánulás között eltelik.
Közérthetőbben, ha elképzelek valamit, amit szeretnék, hogy megvalósuljon, igyekszem minél egyértelműbben létrehozni gondolatban. "Lelki szemeimmel látom" a megvalósulását. Régebben azt mondtam volna erre, hogy ez csak álmodozás, ám ez tudatos álom. Képalkotás. Amikor a kép elég részletes, a szándék minősége kellően tiszta, időszerű, és találkozik az egyetemes rend akaratával, akkor megvalósul. Mint említettem, a terv és a megvalósulás közt eltelt idő egyre rövidül. Míg régen évek, évtizedek is kellettek, ma már akár hetek, napok, vagy órák is elegendőek, hogy teremtő szándékaink megvalósulhassanak.
Vigyázat: az ártó /másoknak ártó/ szándékok esetében is így van, ekkor azonban jó ha tudatában vagyunk, hogy a szándékunk minden esetben visszahat ránk! Most nagyon gyorsan szembesülhetünk saját magunk által létrehozott teremtéseinkkel.
Az is felötlött bennem, hogy a Véletlen mégsem ok nélkül való. Meglehet, hogy egyfajta ösztökélés, hogy a dolgok abba az irányba menjenek, amerre menniük kell. Egy lehetőség, egy jelzés az ősöktől, vagy magunktól magunknak.
/Érdemes ellátogatni a kép lelőhelyére is!/

2011. május 10., kedd

Igazodás

bikepath.eftisland.com

Aztán jön egy új nap, amikor az ember felkel, és olyan, mintha megfutotta volna a szükséges köröket, kiállta volna a próbát, és mintha mi sem történt volna, mintha nem feszült volna fel a saját keresztjére ismét, folytatódik az élete, a színek ismét ragyogni kezdenek, a madarak privát énekekkel kápráztatják el, és a szépség teljes pompájában újra kibomlik a szeme előtt. Ki érti ezt? És ki érti az előtte történteket?

2011. május 8., vasárnap

Kőség

flickr.com

Az idők folyamán mindig voltak olyan fényesen ragyogó lelkek, akik leszülettek  az emberek közé, hogy saját magukat égessék el azért, hogy némi derengést vigyenek  a sötétben botorkálók ösvényeire.
József Attila is ilyen ember volt. Most az Ő versével vigasztalom magam.
Az elmúlt napok valahogy kilúgoztak.
Ha kő lennék opál lennék, vagy hematit.

2011. május 4., szerda

"Egy család vagyunk!"


Abban majd mindenki egyetért, hogy ez a világ borzasztó, minden egyre rosszabb, egyre félelmetesebb. Egymás legyilkolásáról, bűnökről, katasztrófákról hallunk csak, nap mint nap.
A ránkzúdított hírügynökségi hírek között kevés olyan van, ami arról tudósítana, hogy egyre több olyan ember van Földünkön, akik tesznek is azért, hogy ez a bolygó valóban megváltozzon, hogy olyan legyen, ahol élni jó.
"Ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük."
  Máté 18,20

Próbáljuk meg elképzelni azokat az energiákat, amik Thaiföldön akkor voltak jelen, amikor egymillió gyermek imádkozott együtt!
http://www.youtube.com/watch?v=OhK9sR-9fAg&feature=youtu.be

2011. május 3., kedd

Ringatás

http://ancientlosttreasures.yuku.com/topic/6233/Bird-Sun-and-Stone-in-Tribal-Legends
 
Pár hete részt vettem egy Holistic pulsing, azaz Lélekmasszázs tanfolyamon.Gyűjtögettem a tapasztalatokat, hogy kikristályosodjon bennem, mi is az amit tanultam, és mire használható, vagy egyáltalán használható-e valamire, vagy csak eladtak valamit, aminek egyesek bedőltek.
A módszerről röviden: a "Lélekmasszázs" egy testkezelési technika, ami nagyon finom ringatást és pulzálást alkalmaz. A kezelés alatt a kezelt személy, - ahogy nevezik a "baba"- ellazul, szeretetteljes, védett közegben érzi magát, egyfajta ősbiztonságban, ami hasonló ahhoz az állapothoz, amikor még magzatként, vagy kisgyermekként éltünk. Ez az élmény felébreszti a sejtemlékezetet, ami újrakódolja a tökéletes programot, amivel az újszölöttek - jó esetben - eleve rendelkeznek. Energetikai és érzelmi blokkok oldódhatnak fel a kezelés alatt.
Azt már most tudom, hogy tovább szeretnék lépni, részt venni a második lépcsős képzésen, és ha alkalmasnak találnak, akkor még tovább is.
Tetszik a módszer, mert teljes figyelmet és odaadást kíván a kezelő részéről. A "baba" - a mindannyiunk mélyén élő gyermek, aki voltunk -, akit ringatok, benne rejtőzik minden testben. Hihetetlen energiákat lehet mozgatni a ráhangolódás és a szeretet energiájával! Nem csak a kezelt személy, de én is feltöltődöm az áramló energiáktól, sokszor szó szerint érzem a lüktetést a kezem körül.
Talpmasszázsnál is lehet érezni energiákat, de akkor máshol van a hangsúly. Látom a kezelt arcát, beszélgetünk. Kérdezek, válaszol, látom a reakcióit, a szemét, a lába jelzi a tudatától függetlenül jelentkező félelmeit, érzem a mentalitását, sok minden van, ami árulkodik.
Lélekmasszázsnál egy szó sem hangzik el, vagy csak nagyon kevés. Nincs is rá szükség.
Minden, ami fontos, szavak nélkül, a "szívutakon" keresztül megy lélektől lélekig.