2012. október 27., szombat

Ezeréves prófécia

Konkoly-Thege György: Zagorszk

Szabó Judit igényes és gyönyörű honlapján sok értékes anyagot talál az érdeklődő. Rendszeresen vissza-vissza térek, mindig kínál valamilyen csemegét. Most egy eddig ismeretlen próféciát fordított le, és tett közzé:

2012. október 24., szerda

Kik ülnek a kerekasztal körül?

 
Sokat gondolkodom mostanában azon, hogy az információ áradatból, amibe nyakig bevetettem magam mi értékes információ, és mi az, ami szemét? Persze használhatom a sokat emlegetett "hallgass a szívedre" módszert - szoktam is -, de az ember minél többet akar tudni, annál inkább elveszettnek érzi magát. Időnként összeáll a kép, bizonyos részek kitisztulnak, ám valami eddig nem ismert dolog, mint egy vízbe dobott kő, alaposan fel tudja kavarni az iszapot.
Az egyetlen biztos pont a megélt tapasztalatom, az ahogy formálódott a gondolkodásmódom, ezáltal az életem. Az, hogy honnan hová jutottam, és mi volt segítségemre.
Amikor 2008-ban találkoztam a 2012-es év témakörével, elkapott a gépszíj: mindent akartam tudni róla. Aztán Kryon könyvei jöttek szembe, és a szívem minden dobbanása azt mondta, hogy "igen"!
A következő lépcső a Bíbor kör, és Tóbiás tanításai, aminek hatására eljutottam addig, hogy "fénymunkás vagyok". Na, itt már kezdett zavarosodni a helyzet, mert nagyon változatos a fénymunkások összetétele tudati szinten. Ahogy terjedt az "ébredés", úgy hígult, lett egyre csili-vilibb, heppibb, szenzációhajhászabb a pálya. Az addig értékes információk nyakon öntve cukormázzal émelyítő katyvasszá lettek. Megszaporodtak a "csatornázások" /médiumi úton való üzenetközvetítések/, leleplező videók árasztották el a világhálót, könyvkiadók szakosodtak a témára, az ezoterika addig gondosan őrzött zárt világa avatatlan kezekbe került. Vagy ez csak a látszat? A valóban értékes tudás most is csak annak adatik, aki felelősséggel tud élni vele?
Akkor mi folyik itt?
Figyelve a folyamatot, itt valóban tervszerű tudatbefolyásolás folyik. Mintegy válaszul a feltett kérdéseimre, - vagy inkább következtetéseimre rímelve - találtam ma ezt a videót.


Akkor most már csak a következő kérdések motoszkálnak bennem:
ami jelenleg a világban történik vajon a "végidők jele", ami 
a: a civilizációnk önpusztításának a következménye, vagy
b: az univerzális törvényeké, amik előre meghatározzák a ciklusok lefutását, épp ezért előre jövendölhetőek, / mint tették is azt az ősi szentnek tekintett íratok/,vagy
c: egy régóta, gondosan felépített terv megvalósulása, amely az emberiséget végképp szolgaságba süllyeszti vagy
d: esetleg mindezeknek az együttese?
Miközben ezeken tipródom, az emberek azon aggódnak, hogy legyen mit enni, és melyik politikai csoportosulásnak kéne a szekerét tolni azért, hogy legyen mit enni. Attól tartok, hogy tök mindegy...
Hát, ez most nem volt egy "fényes" bejegyzés, de legalább hátha kiderül, hogy ki olvas arról a kis szigetről, ott Afrika mellett, ahol katonai támaszpont van. :)

2012. október 23., kedd

EAST


Annak örömére, hogy megtaláltam ezt az albumot - amit bakeliten már nem tudok meghallgatni -, úgy döntöttem, hogy fölteszem ide, hátha mások is emlékeznek és örülnek majd neki, az "újszülöttek" meg talán felfedezik az EAST zenéjét és szövegeit.

2012. október 20., szombat

2012. Október 21/22


Már megint hajnal fél négyre esik nálunk a világ meditáció... Mennyivel jobban járnánk, ha mi indítanánk útjára az ötletet, és akkor "normális" időpontra tennénk. :)
Nyavalygás nélkül: a tavaszi/nyár eleji nagy erejű együttes képalkotáshoz hasonlóra lesz lehetősége mindenkinek, aki úgy gondolja, hogy segíti a megvalósítás eme módját. A teendőkről és egyebekről javaslom ezt az oldalt megnézni:

2012. október 19., péntek

A semmi dícsérete


Tegnap egy tevékeny nap vége felé kiültem a kert végébe, csak úgy szusszanni, nézelődni, töltekezni.
Ez a kép tárult elém, a lényegében semmi, a majdnem üres tér, és a nyugalom. A levegő mozdulatlanul állt, miként az idő is nemlétezőnek tűnt. Ember jelenlétére csak a messze ezüstösen felfénylő maga után fehér csíkot húzó repülőgép utalt. Két galamb, majd megint kettő mutatott be fordulókkal tűzdelt páros gyakorlatot, egy-két muslica lebegett, aztán időnkét kutyák vakkantottak.
Az ereszkedő nap surló fényekkel festett, és én ámulattal figyeltem a finom színárnyalatokat, ahogy szinte észrevétlenül váltanak, olvadnak egymásba percről percre.
Az idővel egyébként mostanában amúgy is érdekes a viszonyom. Áramlatként érzékelem. Határtalannak, változó sebességűnek. Nem számít az idő. Vagy csak nagyon ritkán. Hálás vagyok ezért. Ettől az ember része lesz valaminek, ami sokkal hatalmasabb nála, és csak hagyja, hogy vigye az áramlat, ha úgy tartja kedve. Bárhogy történik, az úgy van jól. A dolgok elkezdtek maguktól működni, olajozottan kapcsolódnak egymásba a megoldásra váró feladatok fogaskerekei, és én csodálkozom, mert hiába olvastam és hittem, hogy létezik, amikor látom a szemem előtt valósággá váló gondolatot, megborzongat a ráébredés: valóban így működik a világ!
( Amikor az este áttöltöttem a telefonomról a képet, és megnéztem nagyban, felfedeztem, hogy az ég alján körben finoman ott van a szivárvány minden árnyalata. Különösen a kép jobb oldalán látszik (KLIKK), bár nem tudom, mennyire látszik majd a bloggba kitéve. )
Lehet, hogy nem is a szivárvány alatt kell átmenni, hanem keresztül kell menni a szivárványon?


2012. október 7., vasárnap

2012. október 3., szerda

Azonos hullámhossz

mozaweb.hu

Hetek óta csak figyelek.
Próbálom elfogulatlanul megítélni, hogy mi történik a világban, a világgal körülöttem.
Gyakran lelkiismeret furdalásom is van, mert a hozzám legközelebb állók problémája is teljes figyelmet kíván, és én mégis a "világ" dolgain tipródom. Furcsa, kettészakadt állapot ez. Hogy lehet másodlagos az, ami a legfontosabb?
Ha rákényszerítem magam, hogy megpróbáljam megfogalmazni a választ, akkor azt kell mondanom, hogy mind szuverén önálló létezők vagyunk az életterünkben, amit választottunk. Azért jöttünk ide, hogy megtapasztaljuk, és a tapasztaltak alapján megtanuljuk amit tudni, megérteni szeretnénk. Vállalt feladataink vannak, élvezetesek, fájdalmasak, dicsőségesek, szégyenletesek vegyesen... Meg kell élnünk azt, amiért idejöttünk, mindenkinek a magáét személy szerint, EGYEDÜL!
Egyedül, hogy ráébredhessünk, hogy mind ugyanonnan, ugyanazért, ugyanoda tartunk!
Az én fixa ideám momentán az, hogy:
vajon tényleg a "végidőket" éljük? Vajon tényleg "felemelkedés" van? Vagy lehet, hogy megint csak egy gigantikus átverés részesei vagyunk? Hova tart a világunk? Mi az, ami történik körülöttünk? Mi az, ami biztos iránytű ebben a zűrzavarban? Mikor tiszták a megérzéseim, és mikor hagyom befolyásolni magam?
Mi van, ha a tér, amit magam köré építek csak számomra létezik?
Ez hülye kérdés volt, mert EZ VAN:
A VILÁGOT CSAK ÉN LÁTOM ILYENNEK, MINDENKI A SAJÁT VILÁGÁT LÁTJA MAGA KÖRÜL.
Amit jelenleg érzek, az a következő:
a világunk a szétválás korszakában van.
Ha igaz, hogy a hasonló a hasonlót vonzza, a hasonlóra rezonál, akkor lényegében kettészakad az emberiség. Azokra, akiknek megfelel ez az életmód, és azokra, akik máshogy akarnak élni.
Valójában nincs értelme dramatizálni, elég József Attilával szinkronban kijelenteni:
"Én túllépek e mai kocsmán..."
Hiszem, hogy mindazok, akik a félelmet, háborút, nehézséget, összeomlást erőltetik a világra, azok meg is kapják azt a lehető legrövidebb időn belül. A világuk beomlik, mint egy önmagába hulló fekete lyuk.
Hiszem, hogy azok, akik érzik a változások fuvallatát az utcákon, a hullámzást az élet vizén, akik fellélegeznek a frissítő esők után, akik hallják a csillagok énekét, akik megálmodják az álmaikat és már most úgy élnek, ahogy majd mindig is szeretnének, nos ők azok, akik a jövendő világunkat építik!