2010. február 7., vasárnap

mesterré válni


Van egy ügyességi játék. Fából készült kis hasábok vannak egymásra rakva, és egyesével ki kell húzni a darabokat úgy, hogy a torony ne dőljön le. Az idő és a játék előrehaladtával a helyzet egyre labilisabb, majd kritikussá válik, és egy következő próbálkozás alkalmával végül összedől. Hát én ezt játszottam. Tudtam, hogy be fog következni, mégis riadtan állok a romok között. Elsétálok a kerítésig, és próbálom kívülről figyelni, hogy végül is én csináltam, és valójában nem számít! Helyet adok ezzel az újnak, egy sokkal szebb és jobb játékot játszom majd. Liftezek két "valóság" között, mind a kettő igaznak tűnik. Most itt a lehetőség tesztelni, hol is tartok a mesterré válásban. Azt hiszem rálépek a gázpedálra, akkor is, ha most még úgy tudom, hogy az út végén ott a folyó, amin most éppen nincs híd. Legalább is úgy tudom. Bízom benne, hogy felbukkan a tábla az utolsó kanyar után: AZ ÚJ HÍD 200m-RE JOBBRA!