2013. március 30., szombat

Feltámadás 2013


Ma hajnalra érdekes álmom volt.
Mintha egy még pici lány, - úgy egy éves forma - egy gyermeket szült volna. Ezt úgy fogadtuk, mintha természetes lenne, mint amikor tele lesz a pelus, és ez a dolgok rendje. Láttam a lába közt a "csomagot", alányúltam, majd izgatottan azt mondtam:
"Hiszen ez már megszületett! Csak nem hallom sírni!"
Gyorsan elkezdtem kibontani a gyerek rugdalózóját, de közben éreztem, hogy az "újszülött" mocorog és nyöszörög. A kapcsok nem akartak engedni, alig tudtam széttépni őket, ezzel felébredtem.
Áldott feltámadást mindenkinek!

2013. március 28., csütörtök

Gyógyítás és gyógyulás


Nagyon örültem a  Marianna  előző bejegyzéshez tett hozzászólásának, mert nagyon fontos amit kérdez:
"Már rég óta meglévő kérdőjel bennem, hogy annak ellenére, hogy manapság lépten - nyomon gyógyítókkal találkozom, meg mindenféle csodaszerekkel, ami gyógyulást hoz, és mégis, mindennek ellenére alig látni egészséges embereket, mindenhol betegségről hallani. Az utolsó mondatod lehet a magyarázata? A szellemi, lelki tisztaság és alázat hiányzik a gyógyítókból" 
A testünk úgy van megalkotva, hogy öngyógyításra van programozva. Amennyiben harmóniában vagyunk magunkkal és a környezettel, a testünk rendeltetésszerűen működik. Számunkra ez természetes, észre sem vesszük, mivel ez a normális. Ez a rend. Amikor megbetegszünk, akkor ez a rend felborul, a harmóniában zavar támad. A betegség jelzőlámpa, hogy figyelmeztessen bennünket arra, hogy valami nincs rendben. Vagy belül, a lelkünkben hordozunk megoldatlan gubancokat, vagy kívülről ér bennünket károsító hatás, amelynek a folyamatos, hosszú időn át tartó megléte károsítja a testet. A balesetek sem véletlenül történnek, azoknak is megvan a maguk jelzésszerű üzenete.
Amikor betegek leszünk, általában a tünetek gyors eltüntetésével kezdjük, majd ha sikerül, igyekszünk gyorsan elfelejteni az egészet. Pedig ezzel csak annyit teszünk, mintha a kocsiban kikapcsolnánk pl. a tank kiürülésére figyelmeztető lámpát, és mint aki jól végezte a dolgát, megnyugodva nyomnánk tovább a gázt. A tankban levő üzemanyag ettől nem lett több, csak mi nem veszünk róla tudomást.
Jó esetben az ember igyekszik a végére járni, hogy vajon mi okozta a betegségét? Szerencsére az, hogy hol jelentkezik a zavar, sok információt ad, mert egyes szervek zavara utal a betegség lelki hátterére. Ha sikerül ráébredni, hogy mi lehet az ok, el lehet kezdeni a gyógyítást, gyógyulást. 
Most jön a legfontosabb:
Egyetlen gyógyító sem képes meggyógyulni a beteg helyett!
Amit a gyógyító tehet, hogy SEGÍT a testet visszarendezni az eredeti harmonikus állapotába. Hogy maradjunk az üzemanyagtankos hasonlatnál, feltölti üzemanyaggal, betolja az autót, de onnantól mi vezetünk tovább.
Szívesen kiadjuk saját erőnket a kezünkből azt mondván: "gyógyíts meg!", de nekünk magunknak kell meggyógyulni. Gyakran van olyan panasz, hogy valaki végigcsinál egy kúrát, jobban is érzi magát, aztán egy idő múlva újra jelentkeznek a panaszok, és kiábrándultan kijelenti, hogy fabatkát sem ér az egész hókusz-pókusz. Persze, hogy nem, hiszen az életmódján, a hozzáállásán, a gondolkodásmódján, rossz beidegződésein mit sem változtatott, ugyanúgy él, mint ahogy akkor, amikor kialakult a betegsége. Mitől gyógyulna meg? Így csak újratermeli a problémát. Olyan is van, amikor az eredeti betegség helyett újat produkálunk, aminek látszólag semmi köze az előzőhöz, pedig DE!
Vállalnunk kell a saját felelősségünket a testünk állapotáért. Ami pedig a gyógyítók tisztaságát illeti, bizony azzal sincs minden rendben. Végül is ők is egyszerű halandók, akik a saját tapasztalási útjukat járják, és mint ilyenek, gyarlók. Nagyon sok csodálatos gyógyító, segítő él köztünk. Választani közülük mindenkinek a saját joga és felelőssége. Ám nem szabad elfelejteni, hogy én tudok meggyógyulni, a gyógyító csak segít nekem ebben.

2013. március 27., szerda

Energia gyógyászat

psdgraphics.com

 Nem tudom honnan van bennem a távolságtartásra sarkalló vágy, ha gyógyítási módszerekről van szó. A holtbiztos tippek mindig gyanúsak. Annak ellenére így van ez, hogy magam is használom a talpmasszázst, lélekmasszázst /holistic pulsing/, és ámulok - még mindig! - az általuk elért eredményeken. Nem tudom honnan van bennem, hogy én nem vagyok gyógyító, bár az életem folyamatosan arrafelé taszigál. Lehet, hogy egyszer valamelyik életemben csináltam valami nagy gikszert és bennem maradt az iszonyat? Lehet, hogy azt hittem, mindenható vagyok, aztán szembesültem vele, hogy csak ártottam, vagy épp annak ártottam, aki a szívemnek legkedvesebb volt? Ki tudja? Ezek csak morfondírozások, de tény, hogy komoly fenntartásaim vannak a "csodamódszerekkel" kapcsolatban. Különösen, ha azok mindenre és könnyedén alkalmazhatóak, és főként, ha a játszi könnyű módszer megtanulása vagyonokat emészt fel.
Mivel mostanság az energia gyógyítással kezdtem ismerkedni, újra napirendre került a téma.
Ha nem régi, kedves ismerőseim ajánlják, biztosan nem mozdultam volna rá a  prána gyógyítás módszerének megismerésére sem. Jó volt, hogy rámozdultam, mert megtanultam érzékelni az aurát, a csakrák helyét, kiterjedését, energiatest tisztítást, energetizálást, ön és távgyógyítás alapjait, stb. Nem utolsó sorban pedig megalakult egy kis csapat, akik egymást segítve együtt maradnak a továbbiakban is. Csodás anyagot kaptunk, aminek a mélységeiről csak sejtéseim vannak.
Ami pedig újra nyilvánvaló lett számomra az az, hogy vannak módszerek, technikák, amik tanulhatóak. A módszerek valóban működnek. A legfontosabb mégis az, hogy a körülöttünk folyamatosan jelenlévő, áradó, létünket fenntartó energiát hogyan és milyen szándékkal használjuk.
A gyógyító minden esetben csak közvetítő, csatorna. Az ő szellemi, lelki tisztasága, alázata, segítő szándéka az, ami kulcsfontosságú. Ezeket nem lehet gyorstalpaló tanfolyamokon elsajátítani, semennyi pénzért.

2013. március 12., kedd

Amikor belép a fény



Találtam egy nagyon izgalmas írást, egy hipnotikus transzban érzékelt tapasztalat leírását. A teljes angol nyelvű anyag megtalálható itt: http://www.stankovuniversallaw.com/2013/03/people-beginning-dream-pat-supernova-march/ 
Mivel az én angol tudásom enyhén szólva hézagos, segítséget kértem Zsuzsi keresztlányomtól, aki szintén blogger /ez itt a reklám helye: http://roadwalkers.blogspot.hu/ / és roppant elfoglalt, lévén, hogy most éppen férjével négykezesben kamionosként dolgozik, egyébként angol tanár, és szakképzett fényképész, meg még ki tudja mi minden. Ezúton is köszönet!

E: Olyan, mint amikor felkapcsolsz egy kapcsolót és világos lesz. Egy hihetetlen kék fényt látok! Olyan lágy! Látom a kék színt, és amikor felkapcsolódik a kapcsoló, a fény kiterjed. Olyn gyönyörű! Az egész univerzumon keresztül… (ez itt nem tiszta) …talán: egyetlen elméből jön, vagy egyetlen elmévé áll őssze.
M: Most történik, vagy a jövőben?

E: A jövőben. És meg is fog történni! Folyton egy írás (scripture=irat, szentírás, ilyesmi) jár a fejemben: „…egy szem csillogásában” és ez olyan csodálatos! (Teljes csodálattal és áhítattal)
M: Van valamilyen földi idő amikor ez be fog következni?

E: Hamarosan…most…úgy érzem, most…mintha most lenne. Olvad… nem tűnik távolinak.

M: Ez az „Ébredés”, ami közeledik?
 
E: Igen! Minden elme összeáll eggyé egy másodperc töredéke alatt! Olyan bizarr!

M: 12-21-12 naptári napon fog ez megtörténni?

E: 2013 március.

M: Amikor azt mondod, MINDEN elme… Minden ember ugyanazt fogja érzékelni, vagy lesznek egyének, akik nem vesznek észre semmit?


E: Olyan vad! (Extrém vizuális és érzéki letöltéseket él át) Mindenki tudni fog róla. Nem mindenki fog vele törődni.

M: Összefügg ez azzal, amit úgy nevezünk, hogy Krisztus második eljövetele?
E: Igen. Ó, szent sz*r! (…óriási energia-és érzelemhullámot tapasztal) Bárcsak Te is éreznéd, amit én!
M: Írd le, mit élsz át!
E: (Levegő után kapkod.) Ó, te jó ég! (Kapkod) Ó, te jó ég, te jó ég! Nem tudom leírni! Olyan, mint egy letöltés, amikor bizseregsz kívülről, de igazából meg belülről! Ó, te jó Isten! A fény elképesztő!
M: Fényt érzel, vagy valami mást?
E: Igen, ez a fény! Olyan, mint… mint… Soha nem láttam még semmi ehhez foghatót! Meg kell őrülni!
M: Tehát „Krisztus második eljövetele” igazából a „Krisztus-tudat” visszatérése a bolygóra?
E: Már eddig is épült-épülgetett. De most… most az elmék mind egyesülnek! Mint egyetlen pillanat az időben, amire mindig is vártunk… Az elméink egyesülnek!
M: Mi lesz az eredménye ennek az egyesülésnek? Mit fog ez okozni vagy teremteni?
E: Tisztaság (tisztán látás). Ó, Jézus! Olyan, mint felébredni egy álomból. Ilyen szavak jutnak eszembe, hogy az ILLÚZIÓK megszűnnek! Atyaég! Hát ez nagyon durva!
M: Ez nagyon izgalmas!
E: Mindenkire hatással van, de vannak, akik még az illúzióban ragadnak, és vannak, akik nem. Mintha két csoport ember lenne.
M: Lehet valahogy definiálni azokat, akik az illúzióban ragadtak? Van valami oka, amiért úgy döntöttek, hogy az illúzióban maradnak? Amiért ezt a valóságot megteremtették maguknak?
E: Félelem.
M: Ez az ÚJtól való félelem? Mitől való félelem?
E: A Tudástól való félelem.
M: Mi az, amit nem akarnak tudni?
E: Hogy MINDEZ illúzió.
M: Ezek azok az emberek, akik ragaszkodnak a külnön-lét, a hierarchiák és a hatalmi viszonyok illúzióihoz?
E: Ez magához az illúzióhoz való ragaszkodás! (csodálkozva)… azt hiszik, hogy részei annak, amit látnak. Mint egy hologram! Nagyon durva! Nem látják a fényt; nem tudnak kapcsolódni, mert azt hiszik, hogy ők maguk az illúzió. Azt hiszik, hogy azok, akiknek hiszik magukat… de nem is igazán erről van szó. Mintha azt hinném, hogy egy majom, vagyok, tehát majomként jelenek meg. Ó, Jézusom!!!
M: Azok, akik megtapasztalják a fényt és a megvilágosodást, ők miben hisznek/mit hisznek? Mi teszi számukra lehetővé, hogy ők lássák a fényt, és részt vegyenek és átalakuljanak?
E: Hisznek. Ez túl bizarr. Hiszik, hogy ők nem fontosak. Mint amikor egy csapat hal együtt úszik, vagy egy csapat madár együtt repül. Egy egységet alkotnak, és közben mind egyén is. Egyének, de egyik sem fontosabb, mint a másik!.. Itt jön egy újabb hullám!
M: Csak bevillant valami, amit mindig hallottam, de soha nem értettem igazán. Ezt jelentené, hogy  „A szelídek öröklik a földet.” ?
E: Igen!!
Ó, Istenem!!! (újabb energiahullámok pulzálnak át rajta) Ó, Istenem! Bárcsak te is éreznéd! Mint egy hullámvasút! …túl gyönyörű! Olyan alázatosnak érzem magam. (zokog)
M: Szóval azok, akik nem érzékelik mindezt, túlságosan ragaszkodnak az ego-hoz? A fontosságukhoz az anyagi világban? Akik az anyagi világgal definiálják magukat? Az autójukkal, a lakosztályukkal, a bankszámlájukkal?
 E: Igen, igen! De lehetnek szegény emberek is, akik fontosnak hiszik magukat. Nem csak a gazdagok, bárki. Bárki, aki túl fontosnak érzi magát. Ez egy gondolkodásmód.
M: Szóval mindenki, aki azt hiszi, fontosabb embertársainál?
E: Igen!
M: Aha! Ez nagyon erőteljes, nagyon lényegi!
M: Mit kell még megosztanunk az emberiségrgel, az átlagemberrel, aki ezt esetleg olvassa, erről az eseményről?
E: Ez olyan fura… „ismerd meg magad, és megismered a szomszédod.” Ha valóban ismered magad, ismered a szomszédodat is. De ha félsz magadtól, és nem ismered magad, hogyan ismerhetnéd a szomszédod? Hogyan képzelhetnéd magad a szomszédod helyébe, ha még magadat sem ismered? Minden egyén fontos! Mind fontos, de egyik sem fontosabb a másiknál. Így vagyunk részei az egésznek.
M: Mikor fog ez megtörténni?
E: 2013 márciusa. Egy nagyon fontos hónap!
M: Ez érdekes, mert ez mintha összefüggne a Hopi próféciával, hogy ekkoriban nyílik meg egy ajtó a negyedik világból, ahol most vagyunk, az ötödik világba. Ez az ajtó az ötödik világba -  ez az úgy nevezett ötödik dimenzióba nyílik?
E: Igen… ó, itt jön egy újabb hullám!
A hullámok, amiket érzékelt, igazolták az abszolút igazságot!

2013. március 11., hétfő

A csodálatos-félelmetes szabadság

 
Most, amikor minden viszonyítási pont bizonytalanná válik, sok mindent kipróbál az ember. Keresgéljük, hogy mi az ami működik, próbálgatjuk a régi, valamikor jól működő dolgokat újra bejáratni, de sajnos azok bármennyire szimpatikusak, nem illeszthetőek be a jelenünkbe. Gondolok itt olyanokra, mint a "vissza a természetbe", vagy a "hagyományőrző" szervezkedésekre, amelyekben én is lelkesen részt veszek, de tudomásul kell venni, hogy a régi utakat nem lehet újra járni, pontosabban lehet, de nem vezetnek előre, csak körbe-körbe.
Önnön körünk bezárult.
A múltat át kell szitálni, hogy a sok hamu közül kimentsük a gyémántszemcséket. A gyémánt nagy nyomáson, és magas hőmérsékleten kristályosodik. Megélt életeink nehézségei adták a nyomást, kínjai a hőt. Semmi sem történt véletlenül. A hamut szétfújja a változás szele, napvilágra kerül minden. Minden, a saját lényünk is láthatóvá válik pőrén, hiába próbálnánk takargatni. Felvállalni valódi vágyainkat, érzéseinket, szándékainkat, képességeinket nem is egyszerű feladat. Most senki sem mondja meg, hogy kell csinálni, hogy jó legyen. Senki nem tudja mi lesz a jó. Meg kell tanulni hinni magunkban, ráhangolódni a megérzéseinkre, és bizalommal lenni a világot mozgató rend iránt. Meg kell tanulnunk figyelni a másik emberre, együttműködni vele, mert egymásnak vagyunk a viszonyítási pontjai, a támaszai, segítői. Hazugságra építeni többé nem lehet, mert magunk ellen fordul minden hazugságunk.
Sokszor mondtam már, hogy új világ épül, és a régi agonizál. Sosem lehetett érezni ennél jobban. Sokan csak a recsegést-ropogást hallják, az omlás riadalmát érzik. Csak arra figyelnek. Pedig a romok alatt már alakul az új világunk.
Amikor elvetjük a búzaszemet, megszűnik búzaszemnek lenni. Átalakul, addigi formája "eltorzul", határai elfoszlanak, ijesztő feszítés hasítja szét. Más minőség, más forma, más szín, szinte semmi nem emlékeztet többé az egykori búzamagra. Ha a búzaszemre koncentrálunk, az ő sorsa látszólag halál. Ha arra koncentrálunk, ami a búzamag halálával életnek indul, akkor az a megsokszorozódó, magasabb szintű lét.

2013. március 6., szerda

Életút

Buday Mihály: Életút

Vajon a jelenleg élők közül hányan teszik fel maguknak a kérdést, hogy miért is jöttek ide?
Miért könnyebb elfogadni, hogy jövünk a semmiből, és elenyészünk nyomtalanul?

2013. március 4., hétfő

Babák és egyebek


Kisunokám egy éves lett, és megleptem egy manóbabával. Kicsit bumfordira sikerült, de nagyon finom puha, a saját mosású gyapjúval töltöttem meg, csupa természetes anyagból van, és jól esett látni, mikor egy óvatlan pillanatban a nyakgödrébe szorította. Ennek örömére babákat kezdtem gyártani. Természetesen mindet teljesen más módszerrel, más méretben, hogy a sorozatgyártásnak még a gyanúja se merülhessen fel, na meg így sokkal nehezebb. :) Íme az eredmény:


A fotó nagyon rossz, de már nem tudok újat csinálni, mert a kicsibe egy vendégem szeretett bele, a rövid hajúba pedig a barátnőm, a rózsaszínruhást pedig eleve az unokámnak hagytam volna meg későbbre.
Aztán a boltban megláttam egy anyagot, és nem tudtam ellenállni, ebből lett a kismanó:


Tündi barátném meglepett egy újabb adag festett gyapjú csodával, amit fantasztikusan jó fonni, de most a babaprojekt elég sok időmet lekötötte. Ennél azért már többet fontam!


Egy régebbi keresztszemes munkám kapott új értelmet, amikor kis tároló zacsit varrtam belőle. Ajándék lesz egy családtagnak.



Azt gondolom, hogy innentől kezdve már a kert kerül az első helyre. Tegnap gyönyörű idő volt és sikerült a fákat megmetszetni, én pedig a gallyakat szedtem, meg a kertet gereblyéztem. Lassan beindul a szezon. Már nem is bánom! :)