2015. január 23., péntek

Elfelejtett emlékeink


Egy "turkálóban" találtam rá erre a szőnyegre, 1000 Ft-ot kértek érte. / A színeit nem tudtam visszaadni a fotón./ Kézzel csomózott, ahogy látom, valószínűleg el is lett rontva a minta, nem tökéletes, megbomlott a szimmetria elve. Vagy direkt ilyen? Ki tudja... Megmagyarázhatatlanul vonzódom hozzá...
A hétköznapi énünk által sosem ismert ősi emlékek váratlanul szakadnak fel az emberből. Kiszámíthatatlan, hogy mi idézi elő: képek, illatok, dallamok, szimbólumok, filmek, érzések... Talán elmúlt életeink üzennek általuk. Talán ez az a mód, az Ariadné fonál, ami elvezet elfelejtett tapasztalásainkhoz. 
Meglepett, mikor ezt a dalt hallva, kiszakadtak belőlem a könnyek, amik ritka vendégek nálam. A könnyeket fájdalmak szakították ki, amelyekről halvány sejtésem sincs, honnan származnak? Ugyanazt a mélységes elvágyódó sóvárgást hallom ki ebből a dalból is, mint a mi régi népdalainkból. Van néhány nép, mint egy-egy zárvány beékelődve nemzettestekbe, vagy beszorítva maradék "élőhelyekre", akik ugyanazt a dalt éneklik.


2015. január 12., hétfő

KÉPzés



Ha a teremtés nyelve a képalkotás, az elképzelés, a képzelet játéka, akkor tökéletesen érthető, miért állnak korunk gyermekei kész képek zuhatagában folyamatosan.
Míg a régebbi korokban élő beszédben hallott szavakból maguk alkották meg a saját világképüket, manapság a konfekció divatját éljük, és mivel a felnövekvő népesség a vízió-ból kapja napi betevőjét, ezért kész képeket, mások vízióját fogja beépíteni az arra fenntartott agytérfogatába.
Pedig a valóság megteremtése az ember veleszületett adottsága. Manapság, mikor a legtöbb ember a túlélésért folytatott küzdelem mocsarában fulladozik, vajmi kevés energiája marad teremtő képességének aktiválásához. Vajon a következő nemzedéknek marad-e képessége arra, hogy átvigye a túlsó partra, azt ami nélkül a lét nem több, mint egy hangyaboly?
Pedig a csodák belőlünk születnek: érzésből és ritmusból, ami nem más, mint TÖRVÉNY, REND. Matematika és érzelem, ritmus, egymásra hangolódás, fegyelem, áramlás, alázat, és még ki tudja mi minden...
A valóságunkat épp így alkotjuk közösen, egymásra figyelve-hangolódva, mint ebben a videóban. Köszönöm Kriszti !



2015. január 1., csütörtök

2015: egyikből a másikba


Ahogy én látom, hónapok óta borotvaélen táncol a világ. Persze mindenki azt lát, amit akar, bárki felülírhatja az én "látomásomat". Ez csak az én valóságom. Az, hogy mit látok, és mit szeretnék magam körül látni, na hát ez az én felelősségem! Meg a Tied. Mindannyiunké. Az ami most körülvesz minket, azt tükrözi, hogy mit hiszünk a világról és hogy mit engedünk megtörténni. Ez a nap csak egyben különbözik az összes többitől: az emberek úgy hiszik, hogy jelentősége van. Összegeznek, fogadalmakat tesznek, értékelnek, vagyis energiájukat erre irányítjáfk, "áldoznak neki".
Az elmúlt években azt tanultam, hogy az életemben az történik, a hétköznapjaimban az jön szembe, amit magaménak vallok, amit hiszek a világról. Lecsupaszítva ez azt jelenti, hogy ha azt hiszem, hogy az emberek jók és segítőkészek, akkor ezt tapasztalom magam körül. De az élet nemcsak móka és kacagás- mondták a hupikék törpök. Amivel dolgom van, azt nem lehet megúszni, vagy a szeretteim életében is történhetnek olyan dolgok, amiktől szenvedek, bár tudom, hogy nem tehetek semmit, mert az ő sorsukat csak ők tudják megélni. A világ összes szenvedésétől pedig már távolabb vonultam, ki a partvonal mögé, mert tudom, hogy egy dolgot tehetek: igyekszem a legtökéletesebb világ képét magamban megalkotni, hinni abban, hogy ez megvalósulhat, és ezt a képet fenntartani és bevetíteni a mindannyiónkat magában foglaló közös tudathálóra/mezőbe, hogy észrevétlenül,de annál hatékonyabban áthangoljon minden létezőt. Talán lassan egyre többen ismerik fel, hogy egy nagy közös létező elemei vagyunk mindannyian, hogy amit a másikkal teszek azt közvetve ugyan, de magammal teszem. Ha pusztítok, a magam világát élem fel, építeni sokkal nagyobb művészet. Tanulni kellene abból, amin már átment az emberiség. Az "ehess ihass ölelhess, alhass" után még ott van az a gondolat is, hogy "a mindenséggel mérd magad!" Gondolkoznunk és alkotnunk kell azok helyett is egy jobb világot, akik még most nincsenek abban a helyzetben, hogy KÉPesek legyenek ELKÉPZELni egy jobb világot. Az alkotás azzal kezdődik, hogy megálmodjuk, elképzeljük /képet alkotunk/. A képalkotással indul a teremtés nagy csodája, az univerzum ugrásra készen áll, mint a jó szloga, aki várja a parancsot. Ha bárki azt hiszi, hogy egymaga mit sem ér, téved! Dolgod van, felelősséget, vállalásod! A társak észrevétlenül melletted lesznek, mikor szükség lesz rájuk. A történelmet mindig mi írjuk. Akkor is, amikor csak hagyjuk, hogy történjen. Eljövendő világunk most születik.
A fenti képen a négy elem van jelen, /mint ahogy hétköznapjainkban is/: tűz, víz, föld, levegő. Négy minőség, amellyel az alkímia dolgozott, és amellyel napjaink tudósai újra elkezdtek dolgozni.
Kívánom, hogy békés, alkotó, szeretettel teli, boldog új évet teremtsünk magunknak!
A bejegyzést Estas Tonne zenéje inspirálta.