Ha a teremtés nyelve a képalkotás, az elképzelés, a képzelet játéka, akkor tökéletesen érthető, miért állnak korunk gyermekei kész képek zuhatagában folyamatosan.
Míg a régebbi korokban élő beszédben hallott szavakból maguk alkották meg a saját világképüket, manapság a konfekció divatját éljük, és mivel a felnövekvő népesség a vízió-ból kapja napi betevőjét, ezért kész képeket, mások vízióját fogja beépíteni az arra fenntartott agytérfogatába.
Pedig a valóság megteremtése az ember veleszületett adottsága. Manapság, mikor a legtöbb ember a túlélésért folytatott küzdelem mocsarában fulladozik, vajmi kevés energiája marad teremtő képességének aktiválásához. Vajon a következő nemzedéknek marad-e képessége arra, hogy átvigye a túlsó partra, azt ami nélkül a lét nem több, mint egy hangyaboly?
Pedig a csodák belőlünk születnek: érzésből és ritmusból, ami nem más, mint TÖRVÉNY, REND. Matematika és érzelem, ritmus, egymásra hangolódás, fegyelem, áramlás, alázat, és még ki tudja mi minden...
A valóságunkat épp így alkotjuk közösen, egymásra figyelve-hangolódva, mint ebben a videóban. Köszönöm Kriszti !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése