2010. szeptember 16., csütörtök

Csigamentalitás

http://borzsonybaratai.atw.hu/allati.html

Ma a szomszéd városban  hivatalos ügyet kellett intéznem, és mivel nem volt kedvem hosszú ideig buszra várni, úgy döntöttem, biciklizni fogok. Jó döntés volt. Igaz, hogy bennem van a min. 30 km, de még csak el sem fáradtam nagyon. Szépen kiépített bicikliutunk van. Igaz, néhány méterre tőle fut a közút, de nem volt folyamatos a forgalom, így időnként zavartalanul élvezhettem a csendet, és azt a végtelen nyugalmat, amit csak természetközelben élhet át az ember. Tulajdonképpen nem is gondolkoztam, vagyis nem kergették a fejemben a gondolatok egymást, - mint ez gyakran megesik -, csak gondolattalanul tekertem, és néztem, amit az út elém hozott. Az egymás kergető citromlepkéket, a lustán vadászgató, lassú szárnycsapású ragadozómadarakat, a rendben sorakozó szénabálákat, a jellegzetes, kesernyés rothadásszagot árasztó tölgyerdőcskében kopogó harkályt. Leginkább egy csiga fogott meg, aki elindult keresztül a közúton, mit sem törődve azzal, hogy majd átjut-e, és hogyan? Belegondoltam, hogy végül is meg van az esélye, hogy átjut. Ám ahhoz hogy átjusson az kell, hogy elinduljon. Mi ez, ha nem az ősbizalom?
Van, ami van, úgy van jól...