http://borzsonybaratai.atw.hu/allati.html
Ma a szomszéd városban hivatalos ügyet kellett intéznem, és mivel nem volt kedvem hosszú ideig buszra várni, úgy döntöttem, biciklizni fogok. Jó döntés volt. Igaz, hogy bennem van a min. 30 km, de még csak el sem fáradtam nagyon. Szépen kiépített bicikliutunk van. Igaz, néhány méterre tőle fut a közút, de nem volt folyamatos a forgalom, így időnként zavartalanul élvezhettem a csendet, és azt a végtelen nyugalmat, amit csak természetközelben élhet át az ember. Tulajdonképpen nem is gondolkoztam, vagyis nem kergették a fejemben a gondolatok egymást, - mint ez gyakran megesik -, csak gondolattalanul tekertem, és néztem, amit az út elém hozott. Az egymás kergető citromlepkéket, a lustán vadászgató, lassú szárnycsapású ragadozómadarakat, a rendben sorakozó szénabálákat, a jellegzetes, kesernyés rothadásszagot árasztó tölgyerdőcskében kopogó harkályt. Leginkább egy csiga fogott meg, aki elindult keresztül a közúton, mit sem törődve azzal, hogy majd átjut-e, és hogyan? Belegondoltam, hogy végül is meg van az esélye, hogy átjut. Ám ahhoz hogy átjusson az kell, hogy elinduljon. Mi ez, ha nem az ősbizalom?
Van, ami van, úgy van jól...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése