2011. december 29., csütörtök

Feeling

 

Emlékszem a madárlétre,
álmomban pontosan tudom
a kanyarok ívét.
Emlékszem milyen bábként élni,
kitinpáncélba zárva
mozdulatlanul tűrni, hogy védtelenné fordítsanak
földet forgató kapák.
Emlékszem milyen pókfonálon ringani
élelemre várva,
s milyen, mikor egyre sűrűbben
tekeredik rám a ragacsos pókfonál,
 belém szivárog, majd eláraszt
a dermesztő mozdulatlanság.
Tudom, milyen a változó hőfokú
vizek áramlása az oldalvonalamon,
bársonyos iszapok érintését őrzöm,
a vastag jégpáncél alatt
levegő után áhítozva.
Pontosan érzem az izmok feszülését
futva valamiért, vagy valami elől.
Valahol, valamikor már minden megtörtént velem.
Történések törnek föl belőlem, mint a láva,
föl-föl dobva köveket,
mik visszahullnak újra.
Hullámok indulnak, egymásba fordulnak
erősítik, vagy kioltják egymást.
A vetítőgépről lefut a film.
Az utolsó filmkocka
csapódik újra és újra
céltalanul, végtelenül.