2014. április 25., péntek

Hogyan őrizzük meg lelki nyugalmunkat?



Mantrázás... Na neee... Az olyan... indiai... távoli... értelmetlen, régi és mittudomén! Ráadásul szanszkritül, vagy ki tudja hogy  kéne mondani, nem is értem mit mondok, ha kántálom, hogy: "Om trayambakam yajamahe Sugandhim pusti vardhanam"....Különben sem hiszek a szertartások hókuszpókuszolásaiban! Bagdi Bella magyarul mondja... Jó, jó, csinál valamiket, néha egész jó, de nehogy már ilyen kis együgyűségeket hepizzek itt össze! Majd ettől változik meg a világ! Ettől majd minden szép, a rózsaszín ködben alig látszó sz@rnak tűnik... Nem hinném, hogy ez így működik!
Aztán lecsendesedett bennem ez a párbeszéd.
Az is kellett hozzá, hogy felismerjem, hogy valójában mit jelentenek azok a szavak, hogy "hála", "alázat", "áldás". A "köszönet"-tel alapból nem volt sok bajom.
Aztán egyszer csak észrevettem, hogy úgy teszem a dolgaimat, megyek az utcán, meg ilyenek, hogy alapból a szépségekre figyelek, és hálát érzek azért, hogy részesülhetek ebből a szépségből, és már maga a tény, hogy vannak, és én érzem őket elég ahhoz, hogy jól legyek, és mosolyogjak, pedig a mosolygás nem volt mindennapi elfoglaltságom. A szám sarkán még most is a keserűség sokáig hordozott nyoma látszik.
El kellett jutnom lépésenként odáig, hogy észrevegyem magamon amint hagyom, hogy az érzelmeim elragadjanak, belesűvítsenek a megszokott lehúzó áramlatokba. Hogy belemenjek mások által sugalmazott rosszkedvekbe, reménytelenségekbe, ítélkezésekbe. Persze ilyenek még mostanság is vannak számtalan esetben, de már ritkábban veszek beléjük.
Mi az a lelki nyugalom? Amikor azt érzem, hogy jól vagyok. Teljes vagyok, békés, elégedett, elfogadó. Elfogadom azt, ami van. Úgy, ahogy van. Mint Bridget Jones-t anno.
Néha, persze nem olyan könnyű, de kipróbáltam, és éles helyzetekben is működik. Hogy micsoda? Hát a mantrázás. Na, jó, ne mondj semmit...
Van egy primitív szöveg:
Hála és köszönet,
Hála és köszönet,
Hála és köszönet,
Áldás, áldás áldás!
Millió dallam költhető rá. Csak mész, teszed a dolgod és mondod, dúdolod, variálod vég nélkül, és a lelkedbe beköltözik, amiről dalolsz: a béke és az áldás.