2011. szeptember 30., péntek

Hang

 http://atlantapoetsgroup.blogspot.com/2011/05/disciplining-your-inner-improv-sound.html

Hang és fény egy.
Ezt olvastam valahol, mikor keresgéltem a hangrezgések, frekvenciák ügyében.
Ez igaz kell legyen, lévén, hogy a fény egyszerre rendelkezik hullám és részecsketulajdonságokkal. Vannak olyan embertársaink, akik a szineztézia képességével rendelkeznek, vagyis bizonyos hangok bizonyos színek érzetét váltják ki bennük.
Azt is olvastam régebben, hogy az ősi kínai hagyományok nagyon szigorúan szabályozták a hangok használatát, csak "jó" hangokat engedélyeztek a zeneművekben, dalaikban használni, mivel tudták, hogy a hangok hatással vannak a testre, a tudatra. R. Steiner azt állította, hogy a mi korunk a hang, a zene fontosságának a korszaka lesz. Ha belegondolok, hogy a fiatalság legnagyobb részét - és itt természetesen a kivételek ne vegyék magukra, mert vannak!- lényegében csak a zene érdekli még, / ha egyáltalán bármi is érdekli / akkor jól sejtette.
Találtam egy érdekes cikket, amiben akár még magyarázatot is találhatunk arra, hogy mi a baj napjaink zenéjével. Ki hinné, ha nem foglalkozna vele, hogy nem mindegy, hogy 440 Hz-re van behangolva a zenei "A" hang, vagy 432 Hz-re? Sőt, az sem mindegy, hogy természetes, vagy szintetikus hangszer adja ki a hangot?
A harmónia csak látszólag harmónia, ha az igazság csak egy ici-picit van arrébb csúsztatva. Észre sem lehet venni, de a hatása romboló. Ahhoz, hogy EGÉSZségesen tudjak működni, együtt kell rezegnem a Föld frekvenciáival. Mivel most éppen betegeskedem (kiestem a harmóniából), keresgéltem valami gyógyító zenét. Találtam is néhányat , meg olyanokat is, amelyeket már 440 Hz helyett 432 Hz-en vettek fel.
Egyre jobban érzem a rezgések fontosságát. Hatunk egymásra, folytonosan rezonálunk, és fogjuk a külvilág rezgéseit, ha tudatában vagyunk, ha nem. Legalább akkor próbáljuk védeni magunkat, ha tudjuk. Pl. nem használunk mikrohullámot, nem hallgatunk olyan zenét, ami disszonáns, agresszív. Lehetőleg nem a testünkön hordjuk a mobilunkat, és legalább éjjel min. 3 m.-re hagyjuk magunktól. Kikapcsoljuk a TV-t, nemcsak a távirányítót használjuk, és még sorolhatnám. Körülöttünk már úgyis tele van a levegő a legkülönbféle sugárzó frekvenciával. Ennek ellenére lehetséges harmóniát teremteni magunkban, csak törekedni kell rá. Minél jobban érzem magam a bőrömben, annál magasabb a rezgésszintem. Minél magasabban rezgek, annál jobban tudom emelni a környezetem szintjét. Arról már nem is beszélek, hogy az milyen érzés, amikor olyan valakivel hoz össze a Gondviselés, akivel összeadódnak, egymást felerősítik a rezgéseink. Pedig az aztán igazán megér egy misét! :))

2011. szeptember 21., szerda

HÁZ, HÁZas, HÁZASság


Most a szavak, fogalmak eredeti jelentéstartalmát próbálom keresgélni.
A HÁZ azt jelenti: oltalom. Oltalom az időjárás viszontagságai ellen, a megnyugvás helye, ha a külvilág elfárasztott. A ház az otthon. A számunkra megszentelt tér.
Ha valaki HÁZas, akkor az oltalmazott. A férj és FELEség ketten együtt hozzák létre a HÁZASságot, ami két fél eggyé olvadásából létrejövő új minőség. A házasság szövetség. Két erő egybeolvasztása, hogy egy erősebb erő jöjjön létre, mint mikor a kötélverő összesodor két szálat kötéllé. A HÁZASSÁG oltalmazás.
Egyszer egy jó gondolkozású idős asszony azt mondta: "egy  jó HÁZasságban a férj a mestergerenda, a feleség meg az ácskapocs".
Mennyire igaz ez! A régiek még tudták! Mikor kezdődött? Hogyan zilálódott szét a család mindenek fölött lévő fontossága, az egymás támogató szeretete, segítése? Miért van az, hogy a jelenlegi családnak nevezett laza csoportosulásban mindenki a maga látszólagos, vélt boldogságát hajszolja, persze eredménytelenül, és egyre elkeseredettebben? Egymás mellett élnek, de minden résztvevő azt érzi: egyre magányosabb.
Valamikor elveszett a lehetősége annak, hogy erős férfiak "tarthassák"a családjukat, miközben a nők szeretetükkel, gondoskodásukkal összetartották szeretteiket, kiegyenlítették a fellépő feszültségeket, elsimították a viharokat.
Most azt hisszük: kiteljesítjük magunkat.
Ki az, akit kiteljesítünk?

Amikor én gyereklány voltam, azt mondták nekem, hogy bármi lehetek, ami csak akarok, a lehetőség előttem áll. Nem kell már magamat feláldoznom a háztartási munkák oltárán, a társadalom majd leveszi ezt a terhet a nők válláról. Közétkeztetés, patyolat, bölcsőde-óvoda-iskola, háztartási gépek és én is dolgozhatok napi akárhány órát a munka frontján. Ez így is van. A család minden tagja egymástól napközben elszakítva él, megkapva mindazt, ami "köz" néven megkapható. A felnőttek robotolhatnak azért, hogy a rezsit kifizethessék, ami a jövedelmük túlnyomó részét elviszi. Este a család minden tagja "haza" tér, magával viszi a nap folyamán összegyűlt feszültségeket, fájdalmakat, amit az "idegenekkel" vívott napi csatákban kapott, és egymáson sütögetik ki az érzelmi túlfeszültségeiket. Az egyik nap megy a másik után, gyerekek nőnek fel kilátástalanságot és dühöt cipelve magukkal. Közben felháborodottan hánytorgatjuk fel nekik, hogy nincs más céljuk, mint minél hamarabb eszméletlenre kábítani az agyukat bármilyen módon.
EZT KAPTUK CSERÉBE, MERT ELHITTÜK, AMIT MONDTAK NEKÜNK!

Valahol olvastam, hogy elvégeztek egy kísérletet, hogy milyen következményekkel jár a szeretet minden formájának a megvonása az emberre. Vagy lehet, hogy épp most van folyamatban?

2011. szeptember 20., kedd

Hatások

http://www.pacificrimwellness.com/well/2005summer/quotes.php
 
Amit magammal teszek, azt nem csak magammal teszem, hanem mindenkivel, aki kapcsolatban van velem, sőt talán még annál is tovább rezeghet a hatása. Olyan ez, mint egy háló, amely minden szálon minden irányba elágazik. Ha egy helyen megrezdül, az minden szálon tovafut.
Ezért felelősek vagyunk minden cselekedetünkért.
Ha mással teszek bármit, még nagyobb a felelősségem.

2011. szeptember 14., szerda

http://open.salon.com/blog/ratsafratsa/2009/01/12/smileyface

Kicsit hűtlen lettem a blogomhoz.
Ha írtam is, gyakran más tollaival ékeskedtem, ahelyett, hogy saját gondolataimat fogalmaztam volna meg. Csak időhiány lett volna? Mire is jó blogot írni?
Azt hiszem, én azért írtam, mert volt sok olyan gondolat, kérdés, érzelem, amit nem volt kivel megbeszélni, de kifelé igyekezett.
Manapság egyre több emberrel találkozom, aki hasonló érdeklődésű, és bár minden nap megtermi a maga témáját, amit ki lehetne fejteni, valahogy mindig elmarad. Fáradt vagyok estére. Sokat dolgoztam mostanában, ez tény. Mire végig zongoráztam a "napi kötelező" oldalakat, már ragadt is le a szemem. Sokszor azt gondolom, kit érdekelhetnek az én napi kis történéseim? Ám valójában ettől lesz emberi, életszerű, intim. Ebben a blogban inkább csak az esszenciákat szeretném közzétenni, mondanám, hogy csak OKOSKÁT akarok játszani, de azért néha beoson valami üde magán hangulat. Már amikor üde, de jórészt elég komor, ugye?
Ha jól belegondolok, már verset is csak akkor írtam, mikor le akartam rakni valami nehezen megélhetőt. Talán a mostani gondolataimmal/hangulataimmal is így vagyok. Eredetileg azért kezdtem el, hogy formába öntsem a bennem kavargó, kiforratlan gondolatokat, de ahogy személyes kapcsolatok kezdtek kialakulni, óhatatlanul Nektek, olvasóimnak is próbáltam megfelelni. Mostanában egyre inkább ajánlásokat adtam, mintha én bármit is jobban tudnék, vagy mintha nem tudnám, hogy mindenki megkapja a megfelelő információt, ha szüksége van rá.
Hát, igen, ez is egy szerep, hogy azt hiszem, hogy nekem feladatom másokat információhoz juttatni. Majd, ha már elég lesz, hogy csak ülök, mint Buddha, és szemlélem a körülöttem zajló világot, archaikus mosollyal az ajkamon, akkor ilyen beírások sem születnek majd.

2011. szeptember 5., hétfő

Mesebeli igaz történet

 http://www.mosoly100.hu
Vannak emberek, akik nemcsak álmodoznak arról, hogyan lenne jó élni, hanem élik is, minden nehézségével és boldogságával együtt. Ezt a mesét is ők írták.

ÚTRA KELLÜNK

Mese



Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, a

Mennyek Országa.

Itt egyszer összegyűltek a lelkek magokban, és

Szert tettek.



Szert tettek mindenre, mert a Teremtő elmondott

Mindent, Egy Szóban:

Mindegy.

Ekkor a lelkek vállalást tettek. E vállalás nem volt más, mint az, hogy

Menny Isten hírivel.

Mentek is ők a szóval, az igaz szóval, melyet mindenhol elmondtak:

Mindegy.

Ahogy mentek, mendegéltek, világokból világokba, úgy feledték a szót. Mígnem egyszer elérkezett az idő, mikor némi Világ sejlett bennük:

Isteni Fény.

És ekkor mondták:

Itt vagyunk,

Mi Magunk

Vagyunk,

mi magok vagyunk azok, kik egykor vállalást tettünk, hogy e világba, Világot teszünk.

És így ébredtek fel a magok egymás után. Ezentúl már Isten hírével mentek, és ébresztgették az alvó lelket, s mondták:

Mindegy.

Telt-múlt az idő, és egyszer csak minden lélekben Isten szava csengett:

Mindegy, Mind-Egy, mindegy.

Körbeért e világban is e Teremtő Szó, és ekkor csodás dolgok kerekedtek, a lelkek virágozni kezdtek, s mondták:

A Mennyek Országa

ITT VAGYON.

( Tihanyi Andrea Réka és Tihanyi István Nimród )
http://boldogfalva.blogspot.com/

2011. szeptember 2., péntek

Summ(a)er

by Michael Kidd

Ami az idei nyarat illeti, jórészt csak a fejemet kapkodni volt időm. Igyekeztem a jelenben maradni, nem játszani le fejben az összes számba jöhető valószínűséget, amiből +/-1 sem jön be, de az időt is ehhez sikerült igazítanom, mivel nem is maradt ki semennyi felhasználatlanul. Ugye, milyen jó, hogy már ilyen jól tudok időt manipulálni? :) /De ez is csak azért van, mert flexibilis, mint tudjuk!/
Jó hír viszont, hogy lassan becsörgedeztek az életembe a pozitív változások is.
Konkrétumok nélkül elmondhatom, hogy vannak történések, amik azt mutatják, hogy a "romokon új élet sarjad", hogy "új utak alapjait raktuk le", amin a "diadalmas élet méltó célja felé tör"!
Huh! Ez azért szerintem sem semmi! :)
Ja, és alig egy óra alatt sikerült egy pozitívabb, bár nyálasabb fejlécet találnom.
Nem baj, majd ez is elmúlik egyszer...

2011. szeptember 1., csütörtök

Betakarítás

hír6.hu
Vajon érez-e félelmet a MAG betakarítás előtt?