2010. március 22., hétfő

Még fizika!


Kedves blogbarátom volt olyan merész, hogy megpiszkálta a fizikával vagy inkább a kvantumfizikával /ne adj Isten a metafizikával  :) / kacérkodó aspektusomat. Gondoltam, nagy marhaságot csak ne írjak már, jobb, ha ellenőrzöm a saját meglátásomat. Így bukkantam erre az oldalra.
http://jezustanitasok.hu/content/read/15__hogyan_lesz_az_energiabol_anyag_-48
Amit eddig elolvastam, szimpatikus, úgyhogy hátha mások is örülnek, ha így üdvözlik őket a kezdőlapon:
"Gondolkozzon el azon, hogy szellemi fejlődésének jelenlegi szakaszában Önt a magasabb énje miért vezérelte most erre az internetes oldalra!
Ennek az az oka, hogy a magasabb énje tudja, hogy Ön megtalálhatja magának azokat az információkat, amelyekre szüksége van."
A kép pedig csak javít a helyzeten, mert a tudomány jelenlegi helyzetét illusztrálja. Íme a Higgs-bozon!
A cikk címe: Megtaláljuk az isteni részecskét 
Na, ugye, ugye! Kryon már pár éve mondta, hogy lassan majdcsak megtalálják. :)

Interferenciák

Évek óta izgat az interferencia kérdése. Egy nyári napon, szakadó esőben néztem a medence vizét, hogy milyen rajzolatok alakulnak ki a kölönböző behatásokra: vízcsepp, szél, a medence saját hullámai, amik ujra, meg újra nekiütődnek a falnak, és visszaindulnak, sokszintű interferenciát hozva létre. Akkor ott "gondolattalanul" szemlélődve ráébredtem, hogy maga az anyag is így van "megszőve". Az egymást sokszorosan átfedő elektromágneses hullámok kemény anyagként manifesztálódnak. Akkor pedig ez a világmindenségre is igaz kell, hogy legyen. Vagy nem. Biztos millióan foglalkoztak/nak ezzel, de fizikából sosem voltam jó.
Most mégis egy kis fizika következik, mert nagyon érdekes, és még gyönyörű is.
Részlet:
Fizikai Szemle 1984/5. 222.o 
EGY MÚLT SZÁZADI KÍSÉRLETEZŐ FIZIKUS, ANTOLIK KÁROLY ÉLETMŰVÉRŐL            Morovics Miroslav Tibor  A Szlovák Tudományos Akadémia Történelmi Tudományok Intézetének Tudomány- és Technikatörténeti Osztálya, Bratislava

1882-ben tartott társulati előadásában már a "sugárzó elektromossággal" foglalkozó kísérleteiről is szólt. Ezekkel és a légköri elektromossággal aradi működése idején kezdett el foglalkozni. Ennek kapcsán született meg "A villámhárító védő határai" című munkája, melyben a villámhárító működési elvével foglalkozik. Modellkísérletek segítségével azt próbálja bizonyítani, hogy a villámhárítónak levezető hatásán kívül nem elhanyagolható "sugárzó" hatása is van. (A villámhárító csúcshatáson alapuló működése ma közismert.)
Ebből a témakörből való Antolik Károly "Az elektromos füstalakokról" című tanulmánya is, mely a Műegyetemi Lapokban (II, 1877) illetve ennek megfelelő német cím alatt a Wiedemann's Annalen der Physik .. című folyóiratban (I, 1877) jelent meg. Feltételezhetően ismét Antolik eredeti kísérleteiről van szó, melyekben a "sugárzó elektromosság" nyugalomban levő füstrétegre gyakorolt hatását vizsgálta. A füstfelület fölé feltöltött leideni palackot helyezett bizonyos távolságba, minek következtében a füstrétegben különböző alakzatok - gomolyok, felhőcskék képződtek. Szerinte:
"Mind e tünemények bizonyítékául szolgálnak ama feltevésnek, hogy az égen látható bárányfelhők az ő alakjukat villanyossággal telt légáramlatoktól nyerik." [2]
antolik
3. ábra: Az út előzetes kijelölésével készült szikrarajzok
antolik
4. ábra: Antolik módszerével létrehozott interferencia-alakzatok
5. ábra: Antolik későbbi kísérleteiből: csúszó elektromos kisülés hatásainak kimutatása porkeverék segítségével (Lichtenberg-féle módszer) antolik