2010. november 29., hétfő

Kőszív

http://www.cepolina.com/photo/Maui_volcano_stone_heart.htm

Fokozatosan történik.
Olyan nyitottan és boldog reménykedéssel érkezünk erre a világra, hogy eleinte el sem hisszük, hogy valóban megtörténik. Újra és újra próbálkozunk. Csak a sokadik feltétel, vagy elutasítás után kezdjük érteni, hogy a szeretet nem jár "csak úgy", meg kell érte dolgozni. Igazából érthetetlen, miért van így, de így van. Adok-kapok, ha te így, akkor én úgy. Vagy úgy se. Sajgások, égető fájdalmak, űrök keletkeznek a szívek mélyén. 
Újra kell tanulnunk szeretni.
Feltétel nélkül.

2010. november 21., vasárnap

Dimenziók

Next Dimension by H. Koppdelaney

Mit is jelenthetnek ezek a szavak, hogy "dimenzióváltás", "felemelkedés"? Mit váltunk, mire? Hová emelkedünk? Sok helyen találkozunk velük, de sokféle módon értelmezik, magyarázzák. Megpróbálom megfogalmazni a saját változatomat.
A dimenzió egyfajta fizikai tér, amely a meglévő érzékelő képességünkkel felfogható. Jelenleg 3+1 dimenziót érzékelünk, amelyből a +1 az idő. Ezek a kiterjedések a fizikai érzékszerveinkkel érzékelhetőek. / Látás, hallás, tapintás, stb. / Amint egyre több eddig nem használt érzékszervünk aktiválódik / pl. intuíció, telepátia /, annál több információt leszünk képesek érzékelni és kezelni.
Ezért az az elképzelés, hogy "valahonnan-valahová megyünk", értelmetlen. Minden egy helyen van jelen, egy időben. Ha érzékelő, jelfogó készülékként határozzuk meg magunkat, mint egy rádió, vagy TV készülék, akkor talán érthetőbben tudom magyarázni az elképzelésemet. A bennünket körülvevő térben számtalan hullámhosszon sugárzott információ van jelen egy időben. A készülék mégis egy időben csak egy műsort képes fogni, azt amelyikre éppen ráhangolódik. Léteznek olyan készülékek, amik egyszerre több műsorra is "vevők", és egyidejűleg megjelenik több vett adás a monitoron. Valami hasonló történhet, amikor multidimenziósokká válunk, amikor egyszerre több teret, dimenziót is képesek leszünk érzékelni, és köztük közlekedni azáltal, hogy figyelmünk fókuszát éppen hova helyezzük át, vagyis "melyik adót fogjuk". Az, hogy maga az áthangolódás hogy megy végbe, nem igazán tudom. Úgy hiszem, folyamatosan történik. Az eddig nem használt érzékeink azáltal fejlődnek, mint az eddigiek: ha tudatában vagyunk létüknek, és használjuk őket. Gyakorolnunk kell, mint egy újszülöttnek. Ez a technikai oldala a dolognak, nagyon primitíven, és az is benne van a pakliban, hogy egy az egyben hülyeség.
Van még egy másik sokkal fontosabb része is. Hogy csak "megfelelő minőségű készülékek" képesek venni az adást. Azok, amelyek tartalmazzák a feltétel nélküli szeretetre való képességet.

2010. november 15., hétfő

Sebek

http://www.casualtysimulation.com 

Minden ember tele van sebekkel. Sebekkel, amiket egymáson ejtünk. Jó esetben ezek csak felszíni horzsolások, de a spektrum széles, a mélyben betokozódott, belénk fúródott, belénk tört nyílhegyig tart. Sőt a nyílhegy még mérgezett is lehet, olyan méreggel átitatva, amely folyamatosan, éveken keresztül, lassan gyilkol. Persze, mindezek nem láthatóak. Gondosan álcázva viseljük őket, miközben éljük mindennapjainkat. Irígykedünk is egymásra, látván a derűs felszínt, azt hisszük, másnak jobban sikerült.
Ha vesszük magunknak a fáradságot, időt és figyelmet szentelünk másoknak, viszonylag hamar rájövünk, hogy egyikünk sem boldogabb a másikunknál. Mindőnknek megvan a maga fájdalma kortól, nemtől, anyagi helyzettől, társadalmi megbecsüléstől függetlenül. Jól megfigyelhető ez olyan közegben, ami megfoszt bennünket a ránk jellemző külsőségektől. / Pl. napokon át tartó kényszerű összezártság egy kórteremben, vagy egy repülőtéren sztrájk idején, vagy csak egyszerűen egy idegen szálláshelyen, egy szál egyenköntösben a pedikűrösnél./
*
Amikor az ember megfárad a színlelésben, vagy önként leveti a jelmezét, mindegyikünk tükréből ugyanaz az arc néz vissza.

2010. november 10., szerda

Egy kis geometria

Michelangelo: Ádám teremtése

Egyre jobban érdekelnek a számok. A matektól hidegrázást kaptam, a világ legboldogabbjai közé tartoztam, mikor átmentem az érettségin, és azt hittem, soha többé nem kell matematikával foglalkoznom. Most pedig...
Bevallom, már elméleti matematikai könyvön is átrágtam magam, annyira érdekelt a káoszelmélet. Na, jó, nem értettem mindent. Na, jó, sok mindent. De a gondolatok, a gondolkodás folyamata, minősége teljesen lenyűgözött. A geometria mindig jobban vonzott, talán mert látható volt, lerajzolható. / Vizuális típus vagyok. :) /
És akkor jött a szakrális geometria. Akkor jöttem rá, hogy mivégre is ébredt fel bennem az érdeklődés.
Íme, így jönnek létre az:  életmagok

2010. november 8., hétfő

Kerékvágás

Cart Ruts - Naxxar Gap Viktoria Lines, Malta

Miközben személyes életünk, környezetünk és lényegében az egész emberi világ egyre kiszámíthatatlanabb, az ember belefárad az aggodalomba, és a bizonytalanság okozta félelembe. Egyre többen jutnak el arra a pontra, hogy nem tudják letagadni maguk előtt többé, hogy valami nincs rendben. Az életünk egyszerűen nincs már benne a régi jól kitaposott kerékvágásban. Nem csak kisiklás van, ami majd visszazökken idővel. Már túl sok idő telt el a kisiklás óta, a kerékvágás pedig sehol.
Az ember ilyenkor körülnéz óvatosan, hogy ezt vajon egyedül ő érzi-e így, vagy mások is? Ha nincs körülötte más, aki hasonlóan érzi, akkor önmagát kezdi figyelni, hibáztatni. "Biztos bennem van a hiba, valami nincs rendben velem." Ha a különös talajt vesztett érzéshez még egyéb olyan tünetek is járulnak, mint: állandó fáradtság, hirtelen megszédülések, memóriazavarok, / amikor beszéd közben alapvető szavak nem jutnak eszébe, vagy cselekvés közben hirtelen elfelejti a következő lépést /, érthetetlen hangulati hullámzások nehezítik az amúgy is bizonytalan állapotokat, akkor sokan orvoshoz fordulnak. Az esetek legnagyobb részében szerencsére semmi szervi okot nem találnak, még akkor sem, ha testi fájdalmak is járulnak a tünetegyütteshez, mint nyak- váll és hátfájdalmak, szívpanaszok, görcsös fejfájás, hányás, hasmenés, ami bizonyos ritmusossággal jelentkezik.
Akkor mégis mi ez? Mi történik velünk, bennünk, körülöttünk?
Szeretném hinni, hogy mindez valóban a változások érezhető jele. Hogy lehet, hogy ez csak menekülés a valóság elől? Meglehet...
Az élet mintha két síkon működne számomra. Van az eddig valóságnak érzett világ, benne a dolgok a megszokott módon működnek, de már nem találom vonzónak, sőt! Elborzaszt, taszít és idegen. Nem akarok egy ilyen világban élni. Olyan, mintha kívülről, távolabbról figyelném, kissé értetlenül, mint egy pankráció meccset. Az egész átverés, mégis mindenki úgy csinál, mintha nem tudná.
A másik síkon egy más világ épül. Még csak néha látható, de már van. Sokan dolgoznak rajta, és aki a szíve vágyára figyel, már önmagában is érezheti.

2010. november 7., vasárnap

Őszi hajnal

Autumn dawn by James Jordan

Mint mikor végigtörölünk egy párás ablaküveget, úgy csíkozták az eget fénylő jégkristályokból álló felhőcsíkok a kelő, vöröslő Nap előtt. Ahogy emelkedett, vörösből aranysárgává válva, párák keltek ki a földből, és indultak az ég felé, hogy aznapra felhővé váljanak.
Megint utaztam, korán kellett indulnom. Valahogy úgy alakult, hogy régen néztem a hajnali csodákat. Mint mindig, most is gyönyörű volt.