Sebek

http://www.casualtysimulation.com 

Minden ember tele van sebekkel. Sebekkel, amiket egymáson ejtünk. Jó esetben ezek csak felszíni horzsolások, de a spektrum széles, a mélyben betokozódott, belénk fúródott, belénk tört nyílhegyig tart. Sőt a nyílhegy még mérgezett is lehet, olyan méreggel átitatva, amely folyamatosan, éveken keresztül, lassan gyilkol. Persze, mindezek nem láthatóak. Gondosan álcázva viseljük őket, miközben éljük mindennapjainkat. Irígykedünk is egymásra, látván a derűs felszínt, azt hisszük, másnak jobban sikerült.

Ha vesszük magunknak a fáradságot, időt és figyelmet szentelünk másoknak, viszonylag hamar rájövünk, hogy egyikünk sem boldogabb a másikunknál. Mindőnknek megvan a maga fájdalma kortól, nemtől, anyagi helyzettől, társadalmi megbecsüléstől függetlenül. Jól megfigyelhető ez olyan közegben, ami megfoszt bennünket a ránk jellemző külsőségektől. / Pl. napokon át tartó kényszerű összezártság egy kórteremben, vagy egy repülőtéren sztrájk idején, vagy csak egyszerűen egy idegen szálláshelyen, egy szál egyenköntösben a pedikűrösnél./

*

Amikor az ember megfárad a színlelésben, vagy önként leveti a jelmezét, mindegyikünk tükréből ugyanaz az arc néz vissza.