2010. augusztus 30., hétfő

Üzenet

Grand Universe by Antifan Real

Számtalan helyről számtalan információ áramlik felénk. Nem könnyű eldönteni, hogy ezek közül mi igaz, és mi nem az. Ki az, aki megmondhatná nekünk, hogy mit fogadjunk el igazságnak? Azt hiszem a válasz erre az, hogy csakis mi magunk! Kezdetben gyűjtögettem az infókat válogatás nélkül. Igaz, ma is azt teszem, de már megszűröm, átszűröm magamon, és a szívem hangjára hallgatok. Az igazságnak vélt dolgok nem állandóak. Folyamatosan alakulnak annak függvényében, hogy hol tartunk éppen a saját fejlődésünkben, mit sikerült megérteni mindazokból a törvényekből, amik létrehozzák és fenntartják a Mindenséget. Többször voltam olyan helyzetben, hogy amit teljesen valószerűtlennek tartottam, és elutasítottam, bizonyos idő múltával felfedte előttem a valódi értelmét.
Sok minden van, amit sem fölfogni, sem azonnal elfogadni nem tudunk. Ez nem azonos azzal, hogy nem igaz.
Az alábbi Plejádokbeli üzenet is egy ilyen darab. Mindenki szűrje át saját magán.
http://www.youtube.com/watch?v=imteM9EO1Jk&feature=related

2010. augusztus 22., vasárnap

Galambok repülése

 

 A Plejádok csillagkép üzenete

A galambok felrepülnek.
Szárnyukat nem szegi a valóság.
Istentől fogva szabadok.
Szabadon egyhelyben ülnek és
Őrzik a teremtést.
Winnenden, 2006.

                            / Zubor Erika Nerya /
 
Lassan három éve, hogy egy különleges influenzán estem keresztül. A nehéz, fullasztó köhögésen kívül semmi sem emlékeztetett az influenzára. A lázam nem volt túl magas, de folyamatosan 38.5 körül volt. Apatikus hangulatban léteztem, csak telt körülöttem az idő, semmi nem érdekelt különösebben. Két héten át néztem ki az ablakon, ahol galambcsapatot röptetett a gazdájuk nap nap után. A két hetem arról szólt, hogy figyeltem a madarak csoportos repülését, mintha valami fontos üzenetet kapnék általuk, amit meg kell előbb fejtenem, majd csak utána értem meg, mivégre is volt mindez. A betegségem idején két alkalommal is különleges élményben volt részem. Álom volt, vagy félálom? Vagy egy más tudatállapot, ki tudja? Az egyikre nagyon élénken emlékszem.
Mintha valamilyen anyag /föld?/ mintákat kellett volna összehasonlítani, analizálni. A megismeréshez eddig nem ismert érzékszervek jöttek segítségemre, Egyszerre voltam a vizsgálandó anyagon kívül, és belül. Mozgást, színt fényt halmazállapotot, íz illatot egyszerre éreztem, hihetetlen intenzitással. Talán leginkább arra emlékeztet, mikor ízlelünk, de az érzetek egyszerre a többi érzékszervet is aktivizálnák. Azt mondtam magamban, hogy nahát, mennyivel több információhoz lehet így jutni! Azóta a madarak röpülése több felismeréshez vezetett. Mikor a csapat repül, egyszerre, "egy testként" viselkednek, miként a halrajoknál is látható. Közös intelligencia fogja őket eggyé, mégis mind egyenként különálló, önmagában tökéletes független létező. Mikor ébred már rá az emberiség, hogy az egyén elidegeníthetetlenül része egy magasabb szervezettségi szinten létező intelligens entitásnak, az emberiségnek?
Levegő jegyű vagyok, a totemállatom madár. Örültem, mikor megtaláltam Zubor Erika Nerya gondolatait

2010. augusztus 19., csütörtök

Aktuális



Jazza legújabb képe / "repülj, ha mersz...."/, épp a megfelelő illusztráció számomra, lehet, hogy nem tud róla, de direkt nekem készítette. Ha esetleg létezik egy későbbi pozíció, amikor a mag már épp elrugaszkodott, és megkezdte önálló életét, akkor kicserélem majd, vagy inkább itt, a végén még beteszem zárásként.
Ezért a gyönyörűségért pedig köszönet!

2010. augusztus 11., szerda

Megőrülök?



Vaszilij Kandinszkij: Improvizáció 31

"Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend -
egy szálló porszem el nem hibbant.
Most homályként száll tagjaimban
álmom s a vas világ a rend.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj - egy nap süt idebent."

                        / József Attila: Eszmélet 2 /

Átmeneti világban élek/élünk.Hiába olvastam, hogy bekövetkezhet egy olyan időszak, amikor az ember eljut arra a szintre, hogy úgy érzi, talán az őrület felé tart, mégis megriaszt időnként. Látom magam körül az eddigi "való világot", amiben eddig éltem, de egyre jobban káprázatnak tűnik. Átlátok rajta, látom a manipulációkat, amik mozgatják, mégis kénytelen vagyok benne élni, mivel még VAN. Egyre jobban omlik le, egyre többen kénytelenek szembesülni azzal, hogy amit szilárdnak hittek és öröknek, csak szemfényvesztés volt, hogy az aranyrög, amit kiemelni készülnek a vízfelszín alól, csak tükröződés. Hogy a kapaszkodók leválnak, hogy nem marad a hazugságok után semmi. Kezünk a levegőt markolássza, agyunk igyekszik nem tudomást venni az egyre tolakodóbban nyilvánvaló helyzetről. Valami megváltozott, változik, nincs sehol. Nincsenek stabil viszonyítási pontok, minden bizonytalan
Remélem, hiszem, tudom, hogy az új világunk épülőben van. Mi építjük. Mi, akik majd a lakói leszünk. Olyanná építjük, amilyenben szeretnénk élni.

http://shaumbra-hu.info/modules.php?name=News&file=article&sid=572


2010. augusztus 10., kedd




Nász János
A 66-os égi őrjárat

(T)uránusz az imbolygó, szarvára tűzi a lázadást, minden korlát recseg és ropog, a sötétség utolsó vára pincéjéig összedől. A gyűlölet robban darabokra, porrá lesz mi porból vétetett.
A szereteted lázad fel mostan, végre megmutatni önmagát, fogait csókokkal mossa, mutatja eddig titkolt lelkét, látod sugárzó, brokát.
És újra a tiszta lélekzetet élvezed.

Ne féljetek, akik igazak álmát aludták, most azok, Akik Azok, ébredésébe térnek, nem az Isten siratja a régit, hanem jelenléte könnyezi meg a megérkezését, melyek csak tengernyi patakokba férnek.

A démonok rendje a romhalmazba zárva, de ítélet nincs ott, tölti időtlen lepecsételt sorsát.
Nincs már halandó, ki feltörné, újrahívná, mert Magországnak, soha nem volt Pokla és a Pokolnak se lehet soha, ami Magország.

A Magországot látom, látom amint felvirul, hajnalába kutyája nem nyalogatja sebét, hűsége szeretőn simogatja ebét, és az csillagává változik, lássa meg az is aki örök éjszakából megtért.
És kéklő Szíriusz és türkiz Plejádok és arany Arkturusz alatt most már mindenki a maga életéért áldozik,
Magához ölelheti Szer-ét.

Én Az Aki Örökké Vagyok, Az Egy Aki Időtlenben állok
Be és kiömlök mint Mindenség szentje
És vicsoroghatnak rám fenyegetőn, A titkos-brutálok...
A Szeretettel Minden Vagyok, s hová vágyok oda szállok
Nem hatnak rám földmozgások és csinált fagyok
Mindenkiben énekelek és senkinek sem ártok.

Őrjáratba küldöm a 66-ban felváltani helyi énem, helyett az Egy-Én rengeteg.
Hogy élje itt a mennyországát az igazi: és ez így van fényem
13 lovag tűnik fel az égen: 6 férfitestben, 6 nőiben, és a 13. maga az Istennő.
A Kerekasztal felvirágozva, megterítve vár rád a reggeli, az első.
Szolgáltad már elmédet eleget, Idő van: a szíved templomából a Kegyelmed integet.

A Jupiter az elmét a bölcsességre vezérli. Az Élet könyve újra hozzáférhető.
Minden oldalában az Én Vagyok, ragyog, és nincs többé elő meg utószó, csak cselekvés a tartalom és abban a szív az erő, a próféciákba bevésett teremtő hatalom.

A maja beszédet már mindenki megérti, és a Szfinx újra felveszi oroszlán fejét.
Hiawatha, Arthur kardját előássa, és a népek egybegyűlnek nemsokára megint.
Kinek és hánynak adta Mihály a kardját, emlékezd meg mindegyik nevét, nevük szerint.

A folyó, a tenger újra felölti szeretet testét és szeresd az áradását, mert abban van az ételed.
Dalolóhegy lélekzetét tüdődbe adja, fényed pezsegi újra forrásaidból, a mag-értelem.
Gyümölcsöt, angyal, mennyit ígértek, de sorra kivágták a fákat, amint az isteni porzás ideje eljött.
Vághatják, vághatják, de nem az égígérő fákat, azok fölött őrköd az örök kegyelem, és abban nincs múlandó időd.

Minden eddigi bolond felveszi királyi ruháit, és minden eddigi király utolsó bolonddá válik.
A legfőbb jónál majd meglátod, megakad a szerencsekerék.
Minden összeáll, ami összetartozik, és minden, ami ettől idegen az leválik.

A Hold kiönti vizeit, és művészetté ezüstöl, ami van élet, az költőként szól,  
és megénekli  minden kincsedet. Helyet cserél a tér és az idő, és a Hold megmutatja láthatatlan arcát majd édenibe Vénuszol, s mindenből a szeretet forrása kitör.

A Kos feltöri az évezredek sötétségét, a fátyol kiszakad, többé nem lehet összevarrni, és a teremtés Istennő Teljesfénye korlátlanul ömlik áldott Földanyánkra, az örökké virradat lészen minden éjszaka, és az ég továbbra is szétszakad.
És nem akarsz már akarva akarni.

A vizekbe fagyasztott érzelmek felrobbannak, hihetetlen gőzfellegek kúsznak az égen.
Az emberek először megrémülnek, majd aláállnak az aranyesőnek.
Úgy, mint régen kezet csókol a férfi a nőnek, a férfiak meg a nők szívében égnek.

Istennő az Embereit, Istenné koronázza, a mezők tele ibolyával, jázminnal és sáfránnyal, és égi fokhagymával. Mindenki király és királynő.
Az Ibolya Láng gyógyítja a múltat, levendulával.

Ölembe kaplak: FÉNY
MAGAM ÉVÁ teszem
És Te Fényem MAGADÉVÁ
MAG AZ ÁDÁM
MAGA DÉVA
MAGAD ÉVA
Így isteni nászban megérkezem


Innentől kezdve szíved daloljon szabadon, őszintén, nincs már olyan erő mely térdre kényszerít.
A Fény Gyermekei, az Egyszívből valók mind itt vannak és összegyűlnek, úgyhogy még mozdulniuk sem kell érte egy picinyt.

Elektromos, tűz, mágneses, víz mi eddig elkülönül, szétfeszíti azt, és robbanásban egyesül.
Ekkor a fény előbújik újra, megmutatja önmagát: világít a víz, lebegtet a tűz és istenült koronával ajándékozza Földanyát, megfényesít mindenütt.


Vedd észre mennyi kapun keltél át, de egyen sem léptél ki, mert e világban még nincs kijárat, míg be nem épített szíved magzatával, ki ha itt felnő világok világával nemesül, és eggyé válsz a mindenség alapzatával.

Sosem voltál, és sosem leszel egyedül.

Sosem voltál, és sosem leszel egyedül

(De La Rose Nostra Damii Yannah)

2010:6:6

http://www.fenyegyseg.netii.net/ 

Foto: Supernova ericveit.com

2010. augusztus 7., szombat

Mexikói öböl


Tegnap kaptam egy írást e-mailben, bevallom nem olvastam végig, mert újabban tartózkodom a negatív hírektől és az ijesztgetésektől. A levélben leírják, hogy talán nem is véletlenül történt, ami történt. Azt, hogy nagy baj van így is tudom, ám tenni alig tudok ellene. Amit viszont megtehetek, meg kell tennem. A holnapi nap, 2010. 08. 08. nagyon jelentős energiákkal rendelkezik. Ezt szeretné kihasználni az emberiség egy része, hogy közös gyógyító meditációval, /gondolat fókuszálással/ segítse a Földet. A gondolatnak teremtő ereje van, vagyis, önmagában energia. Ha így van, akkor a feladatunk csak annyi, hogy holnap, augusztus 8.-án küldjük el gyógyító szándékunkat, és szeretetünket a Föld beteg részeihez, kiemelten az olajkatasztrófa helyszínére. Holnap 11 óra 11 perctől 8 percen keresztül, ha összeadódnak gyógyító szándékunk energiái, talán tenni is tudunk valamit ahelyett, hogy csak szörnyülködnénk. Ez igazán nem kerül nekünk semmibe. Köszönet és áldás minden résztvevőnek!