Megőrülök?

Vaszilij Kandinszkij: Improvizáció 31

"Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend -
egy szálló porszem el nem hibbant.
Most homályként száll tagjaimban
álmom s a vas világ a rend.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj - egy nap süt idebent."

                        / József Attila: Eszmélet 2 /

Átmeneti világban élek/élünk.Hiába olvastam, hogy bekövetkezhet egy olyan időszak, amikor az ember eljut arra a szintre, hogy úgy érzi, talán az őrület felé tart, mégis megriaszt időnként. Látom magam körül az eddigi "való világot", amiben eddig éltem, de egyre jobban káprázatnak tűnik. Átlátok rajta, látom a manipulációkat, amik mozgatják, mégis kénytelen vagyok benne élni, mivel még VAN. Egyre jobban omlik le, egyre többen kénytelenek szembesülni azzal, hogy amit szilárdnak hittek és öröknek, csak szemfényvesztés volt, hogy az aranyrög, amit kiemelni készülnek a vízfelszín alól, csak tükröződés. Hogy a kapaszkodók leválnak, hogy nem marad a hazugságok után semmi. Kezünk a levegőt markolássza, agyunk igyekszik nem tudomást venni az egyre tolakodóbban nyilvánvaló helyzetről. Valami megváltozott, változik, nincs sehol. Nincsenek stabil viszonyítási pontok, minden bizonytalan. 

Remélem, hiszem, tudom, hogy az új világunk épülőben van. Mi építjük. Mi, akik majd a lakói leszünk. Olyanná építjük, amilyenben szeretnénk élni.

http://shaumbra-hu.info/modules.php?name=News&file=article&sid=572