2012. február 10., péntek

A baba


Juszt sem használtam szabásmintát, mert én nagyon okos vagyok és mindent tudok magamtól! Na ez meg is látszik, de tanulásnak jó volt. Az egész azzal kezdődött, hogy kíváncsi voltam, tudok-e babát varrni, rákerestem a baba szabásmintára, és Waldorf babásat adott ki. Gyapjúm nem volt itthon, de maradék vatelindarabok igen, a többi hozzávaló meg összejött. Amikor itt jártam, amit a fotó mutat, már két napja küzdöttem, túl voltam a második fejen, mert az első bár formásabbra sikerült, de kicsi lett, vagyis a test lett nagy hozzá.
A hajon megint napokig vajúdtam, végül az első variációt választottam, és hozzáfogtam a hajához. Nem volt egyszerű!


Ez még nem a kész verzió, de már majdnem.
Akkor jött a ruha. Na, akkor már tudtam, hogy ha az életben még egyszer babát varrok, az sokkal nagyobb lesz!


Most már alig néhány óra, és késznek kiáltottam ki.



A fényviszonyok most sem voltak jók, bocs. Ha esetleg, még egyszer ilyesmire vetemedek, egy csomó dolgot máshogy csinálok majd.
Na, erre valók a megélések! :)))