2011. március 30., szerda

Emoto segítségkérése


Talán van valami jelentősége, hogy nemrég épp Emoto doktort idéztem meg a blogomban. Most találkoztam a kérésével, amit közzéteszek. Holnap lesz aktuális.
 Itt olvasható:

2011. március 29., kedd

Jó tanács

mikemeikle.com
 
A jó tanácsokkal csak az a baj, hogy általánosak, nem személyre szabottak, ezáltal én vagy te, nem tudjuk használni, mert ahhoz, hogy alkalmazhatóak legyenek, a saját helyzetünkre kellene őket alkalmazni.
Külön tudomány felismerni és értelmezni, hogy mi az amiben most vagyok, és mi az, amit ebben a helyzetben a legjobb megtennem. Még jobban bezavar, hogy a saját helyzetemben benne vagyok, tehát nem vagyok képes elfogulatlanul megítélni.
Ez lenne a szerepe a "segítőknek", a "gyógyítóknak", hogy elfogulatlanként , mellettünk állva, fogják a kezünket, végigvezessenek minket a magán-kálváriánkon, mindig megmutatva, hogy épp hol járunk, mi az, amit teszünk magunkkal és másokkal.
Erre csak azok képesek és alkalmasak, akik már végigjárták a sajátjukat, ezért megértik a másik gyengeségét, sebezhetőségét és gyarlóságát. Csak akkor hitelesek.
 Mi azzal segíthetjük a folyamatot, ha megfigyeljük önmagunkat. 
Automatikusan működünk, azt hisszük, tudjuk mit akarunk, mit hogy csinálunk, de érdemes időnként úgy tenni, mintha kivülről figyelnénk magunkat, mint egy teljesen ismeretlen embert: hogy reagálunk szituációkra? Mit mondunk a telefonba, ha valakivel beszélgetünk? Ki az, aki kiváltja belőlünk a türelmetlenséget, vagy a dühöt? Mitől leszünk idegesek? Mi az, amitől ellágyulunk, amitől olyat teszünk, amire nem hittük volna, hogy képesek vagyunk rá? A kérdések sora tetszés szerint folytatható...
A lényeg, hogy meg kell ismerni magunkat.

2011. március 27., vasárnap

Elágazás

A Fork in the Road by Jibbo

"Mindig van egy útkereszteződés, ahol ketten nem egy irányba indulnak tovább."
/ - idézet sajnos nem tudom már kitől /
U.i.: Még szerencse, hogy ez egy kerengő! :)

2011. március 26., szombat

Tavaszi látkép

 
John Nolan: Spring Daffodils

Ez már tényleg a tavasz! Az aszfaltot kivasalt békatetemek pöttyözik, és bársonyos ibolyaillatú böjti szelekkel megküzdve kerekezek az ibolyamezőkké változott útszélek és árokpartok között. A tulipánlevelek annyira sietnek nőni, hogy igyekezetükben elfelejtenek gondoskodni a kellő szilárdságról, és részegen dülöngélnek össze-vissza. A kertekben emberek és méhek sürgölődnek, mintha csak óráik lennének a napsütéses időt kihasználni, és valóban, szinte csak lopkodjuk az időt arra, hogy gyomláljunk és vessünk. A tél jó, ha tíz napfényes napot adott fukar kézével, esőt és havat viszont annál többet. Nálunk, ahol a föld tömör és nehéz, nagy vizes rögök, és zöldülő vízzel teli árkok és lapályok uralkodnak. Ha majd nagy nehezen sikerül elvetni a magot, lehet, hogy a gyenge növényt már a gyilkosan erős napsütés ítéli korai halálra. Vagy a rapszodikus fagy.
Végül is a sors útjai kifürkészhetetlenek, ahogy az okosok szokták mondani.
Mégsem cserélnék a beteg nagyvárossal, ahol a sivár kedvetlenség és a koszos-szemetes igénytelenség oldalog a sokszorfeltúrt toldott-foldott szűk, autókkal telezsúfolt, élettelen utcákon.
A harmincnál több gólyafészek lakói is érkeznek folyamatosan. Általában először csak a pár egyik tagja érkezik. Megtartja a kárfelmérést, aztán hozzálát, hogy kissé lakályossá tegye, mire párja megérkezik.
Ha tehetném, leülnék, és megfigyelném, hogy nyílnak ki a jácintok, és a számomra nagyon kedves nárciszok, mert olyan gyorsan teszik, hogy talán már szabadszemmel is látható!

2011. március 23., szerda

Próbák

Forestal by Kark Melo

Létezik Gondviselés.
Folyamatosan próbál terelni minket, de meghagyja döntési szabadságunkat.
Újra és újra elénk hozza azokat a helyzeteket, amiket meg kell tanulnunk megélni, és megoldani, mert anélkül nincs továbblépés.
Gyakran a legkeményebb próbatételekre van szükségünk ahhoz, hogy felismerjük mi is az, ami az életben a legfontosabb.
A tegnapi nap megélései, és a Csillag oldalán olvasott levél is ezt erősíti bennem.

2011. március 22., kedd

Üzen a víz

 Úgy hiszem, sokan hallottak már Masaru Emoto japán tudós vízzel végzett kísérleteiről, amellyel ráébresztette a világot arra, hogy a hang, a szó, a gondolat, de még a szándék is hat a vízre. Minden hatás leképeződik, formát ölt, gyönyörűséggé válik, vagy rombol. Vigyázzunk hát, mit mondunk, vagy gondolunk, és vigyázzunk Rá is, a vízre, mint legdrágább kincsünkre!

2011. március 19., szombat

Örvény

 http://www.dreamstime.com/water-vortex-image8597559
Emlékszem, amikor még gyerekként elcsodálkoztam azon, hogy a miniatűr DNS ugyanúgy spirál alakot formáz, mint a mérhetetlen méretű galaxisok. Ha a legkisebb és a legnagyobb egyforma, akkor ez valami alapmintázat kell, hogy legyen! Elnéztem a lefolyón spirális örvényben eltűnő vizet, és elképzeltem, hogy a másik oldalon ugyanez a forma megy ki megfordítva. Két forgó, szűkülő-táguló szembefordított tölcsér, középen egy közös ponttal, ahol valami teljesen más kezdődik, mikor az egyik átmegy a másikba. Az az érzésem, hogy most ezt a tölcséreffektust éljük. Ahogy telik az idő, egyre közelebb sodródunk a középponthoz, ezáltal egyre gyorsul minden, egyre labilisabbá, kiszámíthatatlanabbá válik. Aztán majd egyszer, ha keresztüljutunk a kaotikus középponton, lassan újra minden rendezett formát ölt, a hullámok kisimulnak, és megnyugodva végre körülnézhetünk az új világunkban.
Bármerre járok, tapasztalom, hogy az emberek érzékenyebbé, figyelőbbé, bizonytalanabbakká válnak. Amit régebben kinevettek, vagy magabiztosan csak legyintettek egyet, most aggódó tekintettel kezdik hallgatni, nézni. Egyre többen keresnek válaszokat a bennük felvetődő kérdéseikre. A változások tetten érhetők a mindennapjainkban. Félni értelmetlen, de főként káros! Erre a hullámvasútra magunk váltottunk jegyet, kiszállni nem lehet, akkor legalább próbáljuk meg élvezni a menetet!
Azok, akik nyitottak, akik kísérletező szándékkal rendelkeznek, vagy azok, akik tudatosan élik a változásokat, a Hathorok legújabb üzenetét megtalálják az alábbi oldalon:

2011. március 18., péntek

Rezgés

http://wickedreport.com/worlds-first-ever-glass-violin-beautiful/

Nem olyan bonyolult, mégis milyen nehezen elérhető!
Mondják, ha egy szobában két hegedű van, és az egyiken megpendítik mondjuk a G húrt, a másik hegedűn is megszólal a G, mert a hang keltette rezgésre reagál. Így adódnak át a rezgések húrról húrra, testről testre.
A magyar nyelv nagyon kifejezően azt mondja a rosszkedvű, energiahiányos emberre, hogy "lehangolt". A lehangolódott  húr mély, alacsony rezgésű hangot ad ki. Minél több ember lehangolt, annál erősebb a kollektív lehangolódás. Vagy fordítva: minél többen vannak, akik jókedvűek, energiával teltek, magas rezgésszinten rezonálók, annál könnyebben megemelkedik a kollektív rezgésszint. Mivel minden mindenre hat, ez nem csak az emberekre, de a környezetre, a Földre is hatással van. Felelős vagyok magamért, ez által a környezetemért, a Földért. Ha azt akarom, hogy jól érezzem magam, akkor figyelnem kell arra, mit sugárzok ki magamból, mert azzal hatok magamra, ahogy másokkal viselkedem. "Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!" -tanította Jézus.
Szeretni és szeretve lenni boldogságos állapot. Erre a boldogságos állapotra kell törekednünk!

2011. március 16., szerda

EGYség

http://us.fotolia.com/id/23198343
  " Már a legrégebbi kultúrák ismerték a lélekvándorlás tanát s az ősi vallásfilozófiák évezredekkel ezelőtt biztos megérzéssel mutattak rá a szükségességre, hogy a testből elszállott szellemnek, ha fejlődni akar, újból testbe kell öltöznie. Az új életből a réginek öntudata ki van törölve, de vannak szerzett tulajdonságok, amelyeket a szellem az új életváltozatokban soha el nem veszíthet. Ez a megismerésbeli plusz az, ami a lélek fejlődését, állandó emelkedését biztosítja. A földi kultúrák ismeretanyaga tehát nem a legkiválóbb emberek agysejtjeiben van letéve, hanem részekre szaggatva ott él minden teremtett szellemben, aki tudatos értelemmel igyekszik elmélyedni az élet nagy titkainak megismerésében."
/ Domokos László: A szellem élet / 

2011. március 15., kedd

Tavasz

http://www.uleth.ca/unews/content/spring-awakening-shocks-resonates

Ma reggelre láthatatlan kezek átrajzolták az évszakokat. Más illatok vannak a levegőben, a növények képtelennek tűnő tempóban növekednek, a madarak rég hallott dallamokat énekelnek. Megint robban a tavasz, az örök újjászületés bizonyítéka!

2011. március 14., hétfő

Ünnep

Ünnepeinket már évek óta saját koncként húzgálják ide-oda, pedig a lényeg most sem változott: a magyar nemzet most is csak azt kívánja, hogy legyen béke, szabadság és egyetértés. Sőt, a magyar nemzet érdeke is ezt kívánja!
Dr. B. Kovács Judit két évvel ezelőtti írását a 2011. 03. 13. dátum alatt találjátok. Most is aktuális!

2011. március 11., péntek

Folyamat

Forrás: origo.hu
Földanya megkezdte felszíne átalakítását. Már így is túl sokáig várt. Régóta tudhatunk róla, hogy bekövetkezik ez is, mint eddig szinte minden, amire kaptunk figyelmeztetéseket. Az idei év várhatóan a földfelszín változásairól szól majd, a tavalyi a viharok éve volt. Az előrejelzések szerint újra felszínre emelkednek a korábban elsüllyedt kontinensek. A Csendes óceán területén a valahai Lemúria /Ataisz/, az Atlanti óceán területén pedig Atlantisz. Hogy ez mennyi idő alatt következik be, nem tudom. Hogy cserébe mennyi, és mely területek kerülnek víz alá, azt sem tudom. Sőt valójában semmit sem tudok, csak figyelem a történéseket, és csodálkozom, hogy még mindig kételkedem. /Adamus nagyon tud valamit./ Ahogy nézem a földrengés és a cunami által végzett elementáris pusztítást, csak egy mondat zakatol a fejemben: "Így múlik el a világ dicsősége!"

Hivatalosan ezt mondják:
"A Földünkön megfigyelhető természeti katasztrófák fő okai bolygónk saját belső folyamataiban, illetve a Nappal kapcsolatban fellépő meteorológiai és éghajlati jelenségekben keresendők."
Ez teljes mértékben egybevág a több mint két évtizede érkező figyelmeztetésekkel. Közelednek az álláspontok?
Azt az üzenetet is megkaptuk, hogy a folyamatok alakulására az emberiség tudatminősége hatással van, Vagyis: minél többen küldünk segítő, támogató szeretetet vajúdó Földanyánknak, annál simább lesz az átmenet.

2011. március 10., csütörtök

Be/Kilépési pont

http://www.b12partners.net/mt/archives/2008/04/

Ha valaki vagy valami váratlanul belép az életedbe, biztos lehetsz benne, hogy nem véletlen. Ha felborítja a nyugalmadat, kihoz a sodrodból, jobb ha éberen figyelni kezded az érzéseket, amiket ébreszt benned. Ha fájdalom, már kezdhetsz is az ásáshoz.... Mindegy, milyen mélyre kell lemenni.
Valami kifelé igyekszik.
A fénybe.
Csak tudnám, hova is tettem az ásót?!

2011. március 8., kedd

Alkottam is


Csak azért, mert Artemis a múlt nap kérdezte, hogy szoktam-e alkotni. Ez a munkaruhám, most lett kész. Mindenestül saját tervezés és kivitelezés. Keresztszemes, mert most épp az a heppem. :)

2011. március 7., hétfő

Miért

by Nate Gibson

El kell jutni addig a pontig, hogy az ember ráébredjen, hogy minden, amit megtapasztal, annak egyenes következménye, amit ő hozott létre. Igyekszem ezt példákkal illusztrálni.
Ha egyedül neveled a gyerekeidet, és csak magadra számíthatsz, meg kell hogy keményítsd a szíved, nincs sem idő, sem lehetőség különösebben lelkizni, nyavalyogni, játszani a gyenge nőt, mert ki figyel oda? Kinek hiányzik az ilyesmi? Ám, ha eljött az idő, hogy lábukra álltak az addig gyámolításra szorulók, és még mindig páncél borítja a szíved, ki az aki tehet bármit is azért, hogy megváltozzon a helyzet? Senki nem képes megnyitni helyetted a szívedet.
Ha gerincbántalmaid vannak, hisz roskadozol annak súlya alatt, hogy nap mint nap leszól életed párja, megmondja mit csinálsz rosszul, társaságban folyton beléd fojtja a szót, és ezért örökké kételkedsz önmagad értékességében, elhiteti veled, hogy védelemre szorulsz, pedig csak egy gyenge emberre van szüksége, miért maradsz meg ebben a helyzetben?
Ha folyton rosszul érzed magad, mert a párod nem tud viselkedni, megaláz, titokban szégyenkezel helyette is, mentegetőzöl, és inkább kivonod magad a forgalomból, elrejtőzöl az emberek elől és feladod önmagad, ki az, aki ki tud emelni a magad által ásott veremből?
Ha szembesülsz azzal, hogy amiről azt hitted, hogy a kisujjadból kirázod, az első negyedpillanatban megoldhatatlannak tűnő dilemmát hoz eléd, akkor talán el kell gondolkoznod azon, hogy jól mérted-e fel a képességeidet?
Ha mindig másokat hibáztatsz, haragszol az egész világra, szerinted mindenki csal, lop, hazudik, és nem adja meg, ami pedig szerinted jár neked, de meg sem próbálod utánuk csinálni, vagy megmutatni, hogy hogyan kellene megcsinálni, akkor ne csodálkozz, ha ott tartasz ahol.
Ha látszólag csak sodródsz az életben, és úgy érzed többet érdemelnél annál, mint amit kapsz, gondolkodj el azon, hogy igazán szeretnéd-e megkapni? Aztán azon, hogy megteszel-e ezért mindent, ami csak tőled telik, és ha még mindig nem sikerül, akkor vizsgáld meg, hogy valóban alkalmas vagy-e rá?
Ami nem igaz, előbb-utóbb megnyilvánul.

2011. március 6., vasárnap

Végül is...

http://www.squidoo.com/learntoloveyourself

a mai nap tapasztalatai megerősítettek abban való hitemben, hogy mindenki azt kapja, amit megérdemel... 

U.i.: Bár meglehet, hogy ennek igazságossága csak kellő távolságból ismerhető fel...

2011. március 4., péntek

Érteni és megélni


Más dolog tudni, ismerni valamit, és más megélni azt, amit tudunk. Hiába vannak ismereteim, hiába tudok beszélni róla, amíg nem integráltam, amíg nem vált részemmé, addig csak merő duma, sóder, rizsa, terkó, nevezzük akárminek. Mondjuk elvégzek egy agykontroll tanfolyamot /nem végeztem sem ezt, sem másmilyen tanfolyamot, nekem csak a könyv jutott, majd most már a net /, rájövök, hogy valóban működik, de amikor a mindennapjaimban használnom kéne az ott tanultakat, eszembe sem jut, hanem a bejáratott utakon járok.
A Luise L. Hay könyvei /Az erő benned van, Éld az életed / amelyek úgy vélem elindítottak ebbe az irányba kb. tíz évig dolgoztak bennem csendesen, mire végre elkezdtem úgy élni, ahogy tudtam, hogy kéne, csak még nem voltam rá képes. Amikor viszont megért bennem, elindította a lavinát, ami még jelenleg is csak nő, és mindent letarol, ami a régi világomhoz tartozott bennem. Ez nem könnyű! Ez egy olyan állapot, ahonnan nincs hova visszalépni, csak előre lehet, mert nem tudom úgy látni a világot, ahogy valamikor. Szertefoszlott, átlátszóvá vált, megszűnt a szilárdsága, kiderült, hogy hamis. Nem könnyű elhinni, hogy többek vagyunk annál, mint amennyit hittünk magunkról! Lefejteni magunkról az összes biztosító kötelet, és úgy leugrani az ismeretlenbe, hogy csak a hitünkre alapozhatunk. A magunkban való hitünkre. Megmagyarázni, megérteni kevés. Tudni kell mélységes bizonyossággal és elszántsággal.
Ha ez nincs, akkor az egész csak önbecsapás.

2011. március 2., szerda

Nagy lépés

http://akratic-behavior.blogspot.com/
 Nincs mese, folyamatosan szembesülni kell a választásaim következményeivel. Egész jól tudok üldögélni a babérjaimon, gyűjtögetni az információkat, amivel ugye "építem magam", és időnként elégedetten megveregetem a vállamat az "elért eredmények" okán. Aztán ijedten nézek ki a kuckóm ajtaján, mikor bekopogtat a következő Döntési Lehetőség, aki szeretné látni és láttatni velem, hogy valóban részemmé vált-e a megtanult anyag, vagy csak a szám jár?
Azt tanultam az utóbbi időben, hogy azt kell csinálnom, amit valóban szeretek és úgy hiszem tudok is, amiben örömömet lelem, amiben fejlődök és kiteljesedek és úgy vélem, hogy mások segítségére is lehetek. Ez mind gyönyörű, csak egyenlőre/még mindig nem tudok belőle megélni. Ezzel szemben választhatom azt, hogy betanított szalagmunkára mehetek minimálbérért két műszakban, az ezzel járó "biztonsággal" csatoltan.
Meg merem-e élni azt, amiben hiszek? Mennyire hiszek benne? Mennyire önbecsapás azt hinni, hogy szükség van arra, amit én tudok?
Tudom, hogy olyan, hogy "biztonság" nincs. Tudom, hogy minden álom akkor tud csak megvalósulni, ha megtesszük felé az első lépéseket. Miért hiszem azt még mindig, hogy nem rajtam múlik minden? Miért olyan nehéz ezt elengedni?