2011. március 26., szombat

Tavaszi látkép

 
John Nolan: Spring Daffodils

Ez már tényleg a tavasz! Az aszfaltot kivasalt békatetemek pöttyözik, és bársonyos ibolyaillatú böjti szelekkel megküzdve kerekezek az ibolyamezőkké változott útszélek és árokpartok között. A tulipánlevelek annyira sietnek nőni, hogy igyekezetükben elfelejtenek gondoskodni a kellő szilárdságról, és részegen dülöngélnek össze-vissza. A kertekben emberek és méhek sürgölődnek, mintha csak óráik lennének a napsütéses időt kihasználni, és valóban, szinte csak lopkodjuk az időt arra, hogy gyomláljunk és vessünk. A tél jó, ha tíz napfényes napot adott fukar kézével, esőt és havat viszont annál többet. Nálunk, ahol a föld tömör és nehéz, nagy vizes rögök, és zöldülő vízzel teli árkok és lapályok uralkodnak. Ha majd nagy nehezen sikerül elvetni a magot, lehet, hogy a gyenge növényt már a gyilkosan erős napsütés ítéli korai halálra. Vagy a rapszodikus fagy.
Végül is a sors útjai kifürkészhetetlenek, ahogy az okosok szokták mondani.
Mégsem cserélnék a beteg nagyvárossal, ahol a sivár kedvetlenség és a koszos-szemetes igénytelenség oldalog a sokszorfeltúrt toldott-foldott szűk, autókkal telezsúfolt, élettelen utcákon.
A harmincnál több gólyafészek lakói is érkeznek folyamatosan. Általában először csak a pár egyik tagja érkezik. Megtartja a kárfelmérést, aztán hozzálát, hogy kissé lakályossá tegye, mire párja megérkezik.
Ha tehetném, leülnék, és megfigyelném, hogy nyílnak ki a jácintok, és a számomra nagyon kedves nárciszok, mert olyan gyorsan teszik, hogy talán már szabadszemmel is látható!

10 megjegyzés:

  1. Szépen írsz,
    de a beteg Nagyvárosban is élnek szép emberek, és ahol szerinted a sivár kedvetlenség és a koszos-szemetes igénytelenség oldalog a sokszorfeltúrt toldott-foldott szűk, autókkal telezsúfolt, élettelen utcákon, ott meglátják-megélik a napsugár szépségét, a fények játékát, a városi hangok ütemét...

    és láttam vidéki emberek igénytelen harsogását, falusi részeg sárbafetrengését, élettelen konyhaszagát...

    szóval mindenhol van mindenféle, az ott élő ember-től függ, milyen emléke lesz

    VálaszTörlés
  2. Bocsánatot kérek, ha bántó voltam! Igazad van, csak a minap kellemetlen tapasztalataim voltak, és ez most ide kikerült. Tudom, persze, hogy úgy igaz, ahogy Te írod: mindenhol van ilyen is, olyan is.

    VálaszTörlés
  3. Semmi baj, én voltam érzékenyebb
    annyi lenézéssel találkoztam mostanában, amiért nem olyan a másik, mint az aki másmilyen, és nem ott és nem akkor...

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm Katalin...
    Kedves Kati! A kilapult békáktól eltekintve olyan szép leírás indult el, aztán hová jutott?

    Valahol írtam egyszer, hogy mindenkinek az a legkedvesebb hely, ahol felnevelkedett, ahhoz van szokva. Képtelen vagyok a beteg nagyváros nélkül élni. Igaz néha kimenekülök abba a közegbe, amit Te szeretsz, de egy hát után hiányzik, mert azt szoktam meg, mint ahogy Neked hiányzik az otthon, ha belekeveredsz ebbe a "fertőbe". Mert ezt szoktad meg.
    Egészen meg vagyok lepve. Nem gondoltam volna, hogy tudod egy dolognak csak a rossz oldalát látni.
    Sosem fogom megérteni a "vidéken" született és élő emberek Pest gyűlöletét...

    VálaszTörlés
  5. Katalin, én sem örülnék, ha valaki az én lakóhelyemről mondana csupa negatív dolgot!
    János, egész délután, miközben a tíz megmetszett szilvafa ágait-gallyait vágtam, szortíroztam, kötöttem, azon gondolkoztam, hogy van-e bennem gyűlölet a nagyváros iránt?
    Bárhogy forgatom nem találok ilyet. Az, hogy a jelen szituációban azt emeltem ki amit nem szeretek benne, közel sem jelenti azt, hogy gyűlölném. Sőt, még csak azt sem jelenti, hogy csak a rossz oldalát látom, max. a jókról most nem írtam. Talán, ha egyszer olyanom lesz, szentelek a témának egy beírást.
    Köszönöm a hozzászólásotokat!

    VálaszTörlés
  6. Annyira jó ez a festmény. Kedvet kaptam... És van is a vázában egy csokor nárcisz. Meg barka.
    Holnap pingálok egy képet! :)

    Én per pill. két világ közé szorultam. Imádom ezt a lakást és gyönyörű a kilátás, pedig a városközpontban lakunk. Mégis csupa zöldet látok az egyik oldalon, madárcsicsergés és varjúkárogás és denevérröpködés. A másik oldalon pedig a nyüzsgő várost nézhetem a régi nagy épületeivel. Most jutott el a tudatomig, az otthonunk mennyire jellemez... Ha egész nyáron a zöldben élhetnék és kertészkedhetnék, jó lenne és szeretném. Főleg ha a Balaton partján lenne az a zöld... :) Télen pedig visszatérnék a városba. Én úgy tűnik, kétlaki vagyok. Lennék. Ha tehetném.

    Pestet csak pár napig bírnám azt hiszem. Amíg új és érdekes lenne. Aztán menekülnék.

    Szerintem mindennek van egy emberi léptéke. A túl nagy városok túllépik ezt a léptéket. Csakúgy, mint a nagyon elszigeteltség.

    Nekem a kisvárosok azok, ahol szeretek lenni.

    VálaszTörlés
  7. Duende, engem is megfogott ez a kép! A helyzet az, hogy meg lehet szokni a nagyvárosi életet is. Az ember egy idő után már nem is látja azt, ami zavarja. Persze ez minden egyéb esetben is igaz. Amikor Pesten éltem már az itthoni negatívumokat láttam élesebben. Még szerencse, hogy /jó esetben/ már nincs röghöz kötés, és szabadon választhatjuk meg, hol szeretünk élni!

    VálaszTörlés
  8. Nem lehet megszokni a nem jót - én legalábbis nem szoktam megszokni. :) Legfeljebb elviselem ha muszáj.
    Az első lakásunkat utáltam. Addig-addig álmodoztam, nézelődtem, míg sikerült eladnunk és megtalálni ezt, amit igazán otthonnak érzek.

    Sosem voltam az a típus, aki képes (hajlandó) megszokni valamit akkor is, ha nem érzi jól magát az adott dologban. Hiszen ez az érzés ösztönöz a továbblépésre.

    És persze az is igaz, hogy mindenben van jó is, rossz is. De van olyan, mikor sokkal erőteljesebben a rossz oldal felé dől a mérleg. Ha így van, akkor érdemes változtatni.
    Én is éltem Pesten - igaz nem sok ideig. Kibírható, de számomra nem szerethető.

    VálaszTörlés
  9. Kedves Kati! Nem éreztem megbántottságot, az utolsó mondatomat meg általánosságban gondoltam, nem egyenesen Rád. Így kár volt ezen rágnod magad, szerencse, hogy egyik ujjad sem bánja, furdalhatna a lelkem ösmerete :)

    Kiengesztellek egy remek muzsikával, a címe stílszerűen: Város-Vidék-Város

    http://www.youtube.com/watch?v=PUwfbtjNMHo

    VálaszTörlés
  10. Katalin, az aranyba öltözött fád egy gyönyörű példa volt arra, amit írtál! Igen, így lopódzik be a szépség a városokba.
    Duende, kíváncsi lennék, festettél-e végül? Ha igen, akkor láthatjuk is?
    János, kiengeszteltél, sőt! Már nagyon hiányzott egy kis jó ZENE! Ráadásul remekül hozta, amiről szólt. Ez azonnal előhozta bennem azt, hogy miért is jó a város! Mit nem adnék egy kis jam session-ért!

    VálaszTörlés