2011. április 12., kedd

Szik

https://picasaweb.google.com/lh/photo/16kGGvTTGWRyLwfNjKHHRQ

Amit én tudok erről a kérdésről, az nem sok. Amit tudok, azt is az érzéseim által tudom.
Mi, magyarországi magyarok / de legalább is én / éltünk abban a sosem értelmezett állapotban, hogy magától értetődően magyarok vagyunk. Ez evidencia. Nem gondolkoztunk rajta, nem őriztük, nem ápoltuk, nem éreztük feladatunknak a megőrzését. Úgy bántunk ezzel is, mint saját Szülőanyánkkal, vagy mint Földanyánkkal: adott, tehát miértünk van. Hagytuk, hogy ereje megfogyjon, hogy mindenki kénye-kedvére kihasználja.
Elhittük, hogy tanításai idejét múltak, engedtünk a csillogó gyöngyök semmitérő káprázatának annyira, hogy még egymásnak is esünk azért, hogy minél többet kaparinthassunk meg belőlük.
A magyar analóg nyelv. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a szavak azt jelentik, amit mondanak általuk. /Pl.: felhő = a felszálló hő hozza létre a magasban létrejövő jelenséget./
Magyar-magor-mag úr. Ha a magyar a MAG, akkor az erdélyi terület székelyei /szik-hely/ a SZIK.
A szik a magnak az a része, amely megőrzi az információt a következő nemzedék túléléséhez.