2012. január 4., szerda

Kilátás


Ezt láttam az ablakból, ha jobbra néztem,

 
ezt pedig akkor, ha balra.
Nyolc éven keresztül nem tudtam megunni, gyakran adtam hálát, hogy ilyen helyen dolgozhatom, ahol falnyi széles ablakon árad be a fény. Jó volt belépni, levegős, meghitt, nyugodt hely volt. Szerettem, és szerették a vendégeim is.
Tegnap kipakoltam. Durva nap volt... Előző este szólt a telefon, hogy egy rögtönzött gyűlésen bejelentették a bezárást. Én már napok óta feküdtem, mert idegbecsípődésem lett még 29-én, aztán ledolgoztam vele 11 órát, és másnap felkelés után majdnem elájultam a fájdalomtól, (még kiabálni sem volt erőm) ez végképp leállított. Nem dicsekedtem eddig ezzel, most is csak azért mondom, hogy ilyen állapotban mentem költözködni. Nem tett jót sem fizikai, sem lelki szinten.
Érdekes tapasztalat, hogy amikor beomlik egy valóságszintem, egyúttal mindig komoly, fizikai szinten is jelentkező problémákkal jár.
Nos, akkor most már jöhet a következő lépés: megvalósítani az álmot! Gatyafelkötés indulhat.
Csak előtte lábra kell tudnom állni, mert még erősen feszít az ishias idegem... :)
Pedig a munkaügyi központ is 11 km ide.