2014. szeptember 24., szerda

A megértés nehézségei



- Hogy engedheti ezt Isten!? Az ő kötelesége lenne, hogy legalább odamenjen az ebolában szenvedőhöz, és letörölje az arcáról a szenvedése könnyét!
- Ez nem Isten dolga.
- ???!
- Ez az emberé.
- Hogy lehetsz ennyire képmutató?! Olyan vagy, mint a pap, akivel a múlt héten több órát beszélgettem, és annyi volt a végkövetkeztetése, hogy a világban minden bűn az emberek műve, minden dicsőség  pedig az Istené! De hát miféle dicsőség ez? Nézz körül!
- Kit nevezel te Istennek?
-Mert te kit nevezel annak?
- Számomra az "Isten" fogalom magába foglal minden létezőt. Földön-égen és azon túl. Mindent, ami megnyilvánult és mindent, ami nem az.
- Ugyan már! Ez csak duma! A felelősség alól való kibújás! 
- Az az Isten, akiről te beszélsz, rajtad kívül van. Magadat nem helyezed belé, tehát rá háríthatod a felelősséget. Ő nem tesz ellene, ő a felelős! Milyen világot teremtett ide nekünk? Tisztára elcseszett, és ráadásul szívat minket, rajtunk veri le, minket kér számon! Ugye így gondolod? Pedig csak egy kicsit kéne változtatni a nézőponton: mivel "Isten" MINDEN LÉTEZŐ, ezért magában foglalva ott vagy te magad is. Minden "dicsőség", amit életedben létrehozol, EZÉRT az ő dicsősége is. Minden cselekedetünk, "bűnünk", vagy "dicsőségünk" az általunk megélt tapasztalat, ami nem "jó", vagy "rossz" /mert ezek csak a mi nézőpontunkból tűnnek annak, mert mi tapasztaljuk-szenvedjük meg /, hanem ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor egy gyerek a víz partján fog egy kavicsot, és végignézi/tapasztalja, hogy beledobja a vízbe, és a felszínen és a víz alatt hullámok látszanak, miközben a kavics leér, ameddig süllyedhet. A levegő is hullámokat vethet, de ezt mi emberek kevésbé érzékeljük, de attól még vannak. A gyermek a tapasztalást elraktározza magában, vagy új kavicsot dob be, vagy továbbmegy más tapasztalások felé.

2014. szeptember 12., péntek

Csemege ínyenceknek



Hála Livinek megtudtam, hogy Golenya Ágnes új könyvvel jelentkezik, - pontosabban kettővel - és beleolvasva azonnal tudtam, hogy igen! Ez kell nekem! Hogy Nektek is legyen hasonló élményre esélyetek, íme a link:
http://golenya-agnes.hu/index.php/kristalykonyvtar/konyveim/149-a-kek-ver-gyermekei-i-ii

2014. szeptember 5., péntek

Spirálzippzár

www. unicafe.hu

A fejlődés/felemelkedés a megértéssel kezdődik. A tanulás alapfeltétele a nyitottság, vagy más néven az üresség, mert az "én tudom" merev állapot. Az ember tele van saját hite által bebetonozott hiedelmekkel, amiket mozdíthatatlannak érez, ezért új információ/fejlődés felvételére képtelen. Pedig a fejődés folytonos mozgás, átrendeződés, felismerés, újragondolás.
Az univerzumban minden ismeret benne foglaltatik, az ismeretekhez való hozzájutás pedig attól függ, hogy valaki készen van-e rá, képes-e kapcsolódni hozzá. Az információ egy bizonyos "energialenyomatban", "kódban" felépítve van jelen, és akkor válik a felhasználó számára elérhetővé, ha ő maga már kiépítette a hozzá való "kulcsot". A mechanizmus legszemléletesebben a DNS-sel ábrázolható, ahol a spirál ágai úgy kapcsolódnak egymáshoz, hogy a két megfelelő nukleinsav lánc egymáshoz illik, tehát illik a kulcs a zárba.
Vizuális tipusúak kedvéért leírom az én "látomásomat": az Univerzum olyan, mint egy határtalan tér, amely számomra inkább folyékony, mint légnemű. Áramlatokkal teli, amely, - mint a tenger- telve van mindenféle "élőlénnyel" és "élettelen  létformával", fénnyel, színnel, hőmérsékleti és nyomásbeli eltéréssel, stb. Ebben a közegben "utazik", / van jelen / minden lehetségesség szabad kapcsolódási lehetőséggel, de csak azok képesek vele kapcsolódni, akik erre készek, akik már kialakították az erre való képességet magukban. 
Pl.: minden leendő tecnikai találmány benne foglaltatik a közös információs mezőben, de csak azok képesek működtetni, akik megértik, hogy mire való és hogyan kell létrehozni és használni. Akkor "jön le" fizikai síkra, ha az ember, az emberiség tudata kész befogadni.
 Az egyén, vagy az emberiség  tudata hasonlóképpen jut fejődési lehetőséghez: amikor kész a kulcs, a kapcsolódási lehetőség, akkor  a "lehetségességből" "valóság" lesz.
Ahogy a saját egyéni életünkben, úgy az emberiség közös létezésében is újra és újra lehetőségek nyilvánulnak meg az önmagunk meghaladására, amikor túl tudunk lépni eddigi önmagunkon, az életünk működtetéséhez használt addigi sémákat le tudjuk cserélni.
Fejlődésünk spirálja olyan állapotban van, hogy azok, akik képesek rá, kiemelkedhetnek az eddigi "sűrűségből" az eddig játszott játékból. A fordulópont most van. Vajon hányaknak, és milyen áldozatok árán sikerül? A bejáratott sémák /egymás ellen hergelések, háborúk, piszkos játszmák / vajon lecserélhetőek-e végre? Érdekes időket élünk. Van valaki, aki unatkozik? :)
A leírtak az éjszaka folyamán jöttek, szemléletes képek kiséretében. Talán a legkonkrétabb egy zippzár képe volt, ahogy a szemek egymásba csúszásával záródik fölfelé haladva.

indafoto.hu