2009. november 19., csütörtök

útalagút

Leginkább így érzem mostanában magam. Megyek egy csapáson, ami nem tudom hova vezet, időnként elbizonytalanodom attól, hogy sem biztos támpontom, sem kitekintésem nincs. Mégis, leginkább bámulattal és örömmel csodálom mindazt, ami körölvesz. Előfordul, hogy néha elfog a félelem, de erősebb ennél a kíváncsiság, és a bizalom, hogy az út végén megtalálom azt, amiért elindultam.