2010. augusztus 22., vasárnap

Galambok repülése

 

 A Plejádok csillagkép üzenete

A galambok felrepülnek.
Szárnyukat nem szegi a valóság.
Istentől fogva szabadok.
Szabadon egyhelyben ülnek és
Őrzik a teremtést.
Winnenden, 2006.

                            / Zubor Erika Nerya /
 
Lassan három éve, hogy egy különleges influenzán estem keresztül. A nehéz, fullasztó köhögésen kívül semmi sem emlékeztetett az influenzára. A lázam nem volt túl magas, de folyamatosan 38.5 körül volt. Apatikus hangulatban léteztem, csak telt körülöttem az idő, semmi nem érdekelt különösebben. Két héten át néztem ki az ablakon, ahol galambcsapatot röptetett a gazdájuk nap nap után. A két hetem arról szólt, hogy figyeltem a madarak csoportos repülését, mintha valami fontos üzenetet kapnék általuk, amit meg kell előbb fejtenem, majd csak utána értem meg, mivégre is volt mindez. A betegségem idején két alkalommal is különleges élményben volt részem. Álom volt, vagy félálom? Vagy egy más tudatállapot, ki tudja? Az egyikre nagyon élénken emlékszem.
Mintha valamilyen anyag /föld?/ mintákat kellett volna összehasonlítani, analizálni. A megismeréshez eddig nem ismert érzékszervek jöttek segítségemre, Egyszerre voltam a vizsgálandó anyagon kívül, és belül. Mozgást, színt fényt halmazállapotot, íz illatot egyszerre éreztem, hihetetlen intenzitással. Talán leginkább arra emlékeztet, mikor ízlelünk, de az érzetek egyszerre a többi érzékszervet is aktivizálnák. Azt mondtam magamban, hogy nahát, mennyivel több információhoz lehet így jutni! Azóta a madarak röpülése több felismeréshez vezetett. Mikor a csapat repül, egyszerre, "egy testként" viselkednek, miként a halrajoknál is látható. Közös intelligencia fogja őket eggyé, mégis mind egyenként különálló, önmagában tökéletes független létező. Mikor ébred már rá az emberiség, hogy az egyén elidegeníthetetlenül része egy magasabb szervezettségi szinten létező intelligens entitásnak, az emberiségnek?
Levegő jegyű vagyok, a totemállatom madár. Örültem, mikor megtaláltam Zubor Erika Nerya gondolatait