A Plejádok csillagkép üzenete
A galambok felrepülnek.
Szárnyukat nem szegi a valóság.
Istentől fogva szabadok.
Szabadon egyhelyben ülnek és
Őrzik a teremtést.
Winnenden, 2006.
A galambok felrepülnek.
Szárnyukat nem szegi a valóság.
Istentől fogva szabadok.
Szabadon egyhelyben ülnek és
Őrzik a teremtést.
Winnenden, 2006.
/ Zubor Erika Nerya /
Lassan három éve, hogy egy különleges influenzán estem keresztül. A nehéz, fullasztó köhögésen kívül semmi sem emlékeztetett az influenzára. A lázam nem volt túl magas, de folyamatosan 38.5 körül volt. Apatikus hangulatban léteztem, csak telt körülöttem az idő, semmi nem érdekelt különösebben. Két héten át néztem ki az ablakon, ahol galambcsapatot röptetett a gazdájuk nap nap után. A két hetem arról szólt, hogy figyeltem a madarak csoportos repülését, mintha valami fontos üzenetet kapnék általuk, amit meg kell előbb fejtenem, majd csak utána értem meg, mivégre is volt mindez. A betegségem idején két alkalommal is különleges élményben volt részem. Álom volt, vagy félálom? Vagy egy más tudatállapot, ki tudja? Az egyikre nagyon élénken emlékszem.
Mintha valamilyen anyag /föld?/ mintákat kellett volna összehasonlítani, analizálni. A megismeréshez eddig nem ismert érzékszervek jöttek segítségemre, Egyszerre voltam a vizsgálandó anyagon kívül, és belül. Mozgást, színt fényt halmazállapotot, íz illatot egyszerre éreztem, hihetetlen intenzitással. Talán leginkább arra emlékeztet, mikor ízlelünk, de az érzetek egyszerre a többi érzékszervet is aktivizálnák. Azt mondtam magamban, hogy nahát, mennyivel több információhoz lehet így jutni! Azóta a madarak röpülése több felismeréshez vezetett. Mikor a csapat repül, egyszerre, "egy testként" viselkednek, miként a halrajoknál is látható. Közös intelligencia fogja őket eggyé, mégis mind egyenként különálló, önmagában tökéletes független létező. Mikor ébred már rá az emberiség, hogy az egyén elidegeníthetetlenül része egy magasabb szervezettségi szinten létező intelligens entitásnak, az emberiségnek?
Levegő jegyű vagyok, a totemállatom madár. Örültem, mikor megtaláltam Zubor Erika Nerya gondolatait
Elég sokszor volt lehetőségem megfigyelni madarak csoportos repülését.
VálaszTörlésAz igazi élmény a Duna-Deltában volt, '92-ben.
Legalább 10000-es csapat billegetőcankó-csapatot figyeltem hosszú percekig. Ezek a verébnél alig nagyobb parti madarak. Szélvész-gyorsan repülnek és a levegőben olyan hirtelen irányváltásokra képesek, hogy azt egy vadászrepülő sem lenne képes megcsinálni.
Az, hogy ezt egyedül meg tudják tenni, az egy dolog. De ezek akár ebben a 10000-es csapatban is képeske voltak a tökéletes egységre.
Egyszerre rebbentek fel a fövenyről. A szárnyaik szinte összeértek, s mégis tökéletes egységben lélegeztek a levegőben, pedig rossz volt nézni azokat a nyaktörőnek tűnő fordulokat, majd minden (legalább is nekem értelmetlennek tűnő) értelem nélküli hirtelen landolásaikat. És ez így vég nélkül.
De ez csak vonulási időszakban van így. A madár a költési időszakban magányos, a párjával végzi a robotot. Az a privát szférájuk.
Vajon melyik a Természet szerint, a faj fennmaradásának szempontjából a fontosabb időszak?
A költési, az utód nevelési? Vagy a vándorlási, az élelem utáni csoportos és egységes exodus?
Miért elég az egyikhez az individuum, és miért kell a másikhoz a csoportszellem?
Miért tudja ennyire a Természet, hogyan jó nekünk, és mi miért nem tudjuk, hogyan jó a Természetnek? (És ezzel magunknak sem)
Köszönöm, hogy továbbgondoltad! Jó kérdéseket tettél fel. Hajlok afelé, hogy a természet törvényei szerint a legfontosabb az utód nevelés. / Lám, az idei évben a rossz időjárás miatt például az akácok nem tudtak sem mézet termelni, sem megtermékenyülni, és magot hozni. Azóta az új hajtások újra és újra virágokat hoznak, "mert az élet él, és élni akar", ahogy ha jól emlékszem Ady mondta volt. /
VálaszTörlésMég az is lehet, hogy a többi "repülés" maga az ok nélküli öröm, az élet élvezete. Meleg nyári napokon látom a gólyákat, ahogy szörfölnek a termikeken. Kizárt, hogy ne élveznék, én meg irigy vagyok.
Érdekes egybeesés, hogy mindig "repülés"-ként jelöltem azokat az élményeimet is, amiket akkor is érdemes volt átélni, ha végül lezuhantam, és összetörtem.