2011. április 5., kedd

Ajándék

by fOrbe5

Pörgős, nehezen értelmezhető napokat élek meg mostanság. Csak most találtam meg Zita hozzászólását az Elágazások c. bejegyzésemhez, amivel megajándékozott a rég olvasott sorokkal. Köszönöm!
Furcsa volt újraolvasni, mert azokat a hangulatokat ébresztette fel bennem, amiket akkor éreztem, azokban az élethelyzetekben.
Akkoriban, mikor ezt is olvastam közel álltak hozzám József Attila korai versei, Radnóti burjánzó képi világa, és francia avantgard fordításai, Rimbaud írásai, különösen a "Rossz vér":
"S az ember nem utazik. A régi utakat rójuk ismét, elterhelve bűnömmel, a bűnnel, amely oldalamba verte fájdalmas gyökereit, mióta csak az eszemet tudom - s amely az egekbe nő s korbácsol, legázol, mélybe húz engem." 
A kívülállás, a magány, az idegenség.

A SZEMKÖZTI PERONON

A szemközti peronon néma mozdulatok, értelmetlenné vált szavak, majdnem tökéletes szimmetria, láthatatlan fal, talán egy kis sajnálkozás.

Büntetlenül nem lehet átlépni a tükrökön a szerelem szemeivel, egyesek folyók maradnak, mások vízbe fúlnak, s ha szerepet cserélnek az is kölcsönös, tehát semmi sem változik. De vannak, akik vízbe fojtanák a folyókat és felélesztenék a vízbefúltakat, Lorca valóban ostoba kiscsibéje, amely nem szerette a tojásokat, de szerette az embereket.

Vannak, akiket az idő elválaszt, és vannak, akiket közelebb hoz egymáshoz. Van a szerelem ideje és a bőrünkből kibújás ideje. Vannak, akik már mindent megpróbáltak.

Mindig van egy útkereszteződés, ahol ketten nem egy irányba indulnak tovább.

Aztán egy este kikötünk, ugyanazt a nyelvet beszéljük; jön egy egészen picike pillanat, mikor szívhegyünkkel érintjük egymást, s ez bízvást felér egy örökkévalósággal; az ember valóban úgy érzi, hogy már nem csak kiegészítés – cinkos lett az idővel szemben – egyik a másiknak kedvet ad az élethez, ahhoz, hogy tovább lépjen, hogy mindent el tudjon mondani. És a következő pillanatban megint mindent újból kell kezdeni. Megér-e az élet egy életet? micsoda dilemma, hogy nem hangyának születtünk, pontosan meghatározott programmal.

Denise Miege