2012. március 26., hétfő

Ember tervez...

 
Örültem, amikor unokaöcsém felajánlotta, hogy jön, és egy nap alatt elvégezzük az udvar végső megtisztítását. Ő felvágja és helyére rakja a farönköket és régi kiszolgált szöges faanyagokat, én meg addig kötegekbe vágom-kötöm a gallyakat. Aztán jött az ember a nagyfűrésszel, meg a meglátással, hogy az egyik öreg eperfánk nagyon beteg, azt is ki kellene vágni. Én meg beleegyeztem. Ki tudja, mikor jön így össze megint erre a célra ember, hát legyen. Aztán jött, amire tegnap még nem gondoltam


az újabb dzsumbuj.


Reggel kilenctől este hatig dolgoztunk megállás nélkül, és most megint gereblyézhetem az udvart, meg apríthatom a gallyakat. Ennyit a rendtevésről


Némi plusz izgalmat hozott, hogy a közeli többször fotózott nádast felgyújtotta a terület tulajdonosa, mit sem törődve a tűzgyújtási tilalommal.


Mire teljesen leégett, megjelentek a tűzoltók és ha már kijöttek, meglocsolták az utoljára leégett rész még enyhén kojtorgó hamuját.

 
Ennek örömére, és a nap méltó lezárására megittunk egy kupica pálinkát, és a vacsorát leöblítettük egy sörrel, aztán úgy aludtunk, mint a mormoták.
Eredményes nap volt, mit mondjak...