2013. június 22., szombat

Talpasmuhar meditáció


Mindenre meg kell érni. Még a kapálásra is.
Nem emlékszem, hogy valaha is élveztem volna a kapálást. Megcsináltam muszájból, de hogy élvezzem? Na, ez változott meg. Lehet, hogy az is okozza, hogy Anyukám beidomított, jó kapáját megörököltem, ezáltal ráébredtem sokadszorra, hogy mennyire fontos, hogy jó legyen a szerszám, mert csak azzal lehet jól dolgozni.
Lehet, hogy az is hozzájárult, hogy kísérletezni kezdtem kapálás közben azzal, hogy ha teljesen ráhangolódok arra, amit csinálok, akkor nem kell küzdenem, csak hagynom, hogy a megvalósulás szándéka valósítsa meg önmagát. Nekem csak figyelni kell, jelen lenni. Végül is, én fogom azt a kapát, rajtam keresztül valósul meg :). Na jó, tudom, ez bonyolultul hangzik, pedig a végletekig egyszerű. Akit érdekel erről  több, itt utána olvashat, ha több is érdekli PDF anyagot is küldhetek.
Itt van ez a talpasmuhar, ahogy nagyanyám nevezte. /illusztráció fenn, kicsit lilítva :)/
Bojtos gyökérzetű, amit ha nem vágunk ki időben, annyira megerősödik a gyökere, hogy kezelhetetlenné válik. Persze mondhatná a gyakorlott földművelő, hogy na ja, de hát melyik gyom nem?
Közben rájöttem, hogy a gyomok is különféle életstratégiát alkalmaznak. Jó, tudom, ezeket az iskolában már tanították, de mennyire más tapasztalás útján felismerni, mint meghallgatni, vagy elismételni a mások által elmondottat, leírtat!
Már régen rájöttem, hogy nekem bejön a földdel, növényekkel való foglalkozás, mint a meditáció egy formája. Sokkal nehezebbnek érzem rákényszeríteni az elmémet, hogy gyertyalángot figyeljen kitartóan, vagy a test bizonyos pontjaira fókuszáljon egy bizonyos sorrendben egymás után. Nincs semmi értelme. Olyan mesterséges. Azért találták ki ezeket a módszereket, hogy lekössék az elmét. Mennyivel több értelme van úgy lekötni az elmét, hogy az ember közben valami értelmeset is csinál, mondjuk kapál, fon, vagy sző, vagy ételt készít, vagy sorolhatnám.
Szóval, ahogy kapálgattam, eltűnődtem ezen a talpasmuharon. Ha nem elég éles a kapa, az ember csak kiforgatja a földből gyökerestől, megnyugodván, hogy elvégeztetett. De nem! Mert a gyökereivel addig kapálózik, míg a földhöz közel lévők újra megkapaszkodnak, és bár lehet, hogy nem annyira erősen, de új létre segítik a növényt. Ha csak lesarabolom a talaj feletti részt, a gyökér új sarjat növeszt. Egyetlen módon ölhetem meg: Közvetlenül a gyöktörzs fölött vágom ketté, azaz elválasztom a gyökeret és a felszín feletti növényt. Ezzel  megszűnik a gyökér tápláló szerepe, és megszűnik a növény táplálása. Ha a gyökérből, és a föld feletti részből valamennyi egyben marad, a növény kész az életét újrakezdeni.
Így értettem meg azt is, hogy miért fontos egy népnek a valódi történelme, a gyökerei. Azok táplálják. Miért haszontalan a "hagyományőrzés", ha nincs mögötte valódi történelmi ismeret, valódi tudás. Ha nincs tápláló erő, akkor a legjobb esetben is csak vegetálás van, nincs lehetőség életre. A föld feletti, a látható rész elenyészik.
Persze vannak más stratégiával túlélő növények is. Ott van például a folyófű. Olyan mélyre tekeredik le a gyökereivel, hogy hiába vágod ki, mindig újra, meg újra kinő. Egy tőből sok ágat növeszt, betakarja a talajt, megóvja a kiszáradástól. Ha ki akarod tisztítani a területet, elég megkeresni a tövét, és máris nagy területet megtisztítottál.
Vagy ott van a tarack. Láthatatlanul a föld alatt beszövi a talajt, csak itt-ott bukkan fel először. Mire feleszmélsz, már mindent ő ural, és mindent felemészt.

2013. június 5., szerda

KÉTség

www.almanac.com

Kétféle érzetem van: egyrészt olyan, mintha állóvízben pangnánk, másrészt olyan, mintha folyamatosan kavargó áradat sodorna magával. Ám ez az áradat nem valahonnan valahová visz, hanem körbejár. Megmagyarázni sem tudom. Talán attól függ, hogy melyikre figyelek? Vagy talán jobb hasonlat lenne egy hurrikán? Akkor érzem a mozdulatlanságot, mikor a közepében / a középpontomban / vagyok?
Körülöttem mindent áthat a káosz, a kiszámíthatatlanság, a bizonytalanság, a félelem attól ami jöhet, és attól, hogy csak rosszabb jöhet, hogy már hinni sem mernek az emberek abban, hogy jót is hozhat bármilyen változás. Foggal körömmel kapaszkodnak a megszokott bejáratott útvonalaikhoz, mert azt érzik komfortosnak még akkor is, hogyha szenvedésekkel van kiverve. Érzem a mozdíthatatlanságot, és érzem magamban a türelmetlenséget emiatt a mozdíthatatlanság miatt, és a tehetetlenségem miatt, mert úgy érzem kevés vagyok, hogy felrázzam az alvókat.
Mindig is azt éreztem, hogy mindenki egyenlő. Minden ember. Mindenkit ugyanazok a jogok illetnek meg. Nem azt mondom, hogy mindenki egyforma, hogy egy tudatszinten létezik. Nem állítom, hogy mindenki ugyanarra képes, ugyanaz a dolga az emberi közösségben. De nem hiszem, hogy egyesek kizsákmányolhatják a ketteseket. Gondolkoztam rajta, hogy ezt vajon a szocializmusban megélt gyermek és ifjúkorom oltotta-e belém, de azt érzem, hogy ez attól korábbi: mindig is így gondoltam. Ezt hoztam magammal. Mindig is "szociálisan érzékeny" voltam.
Most két lény van bennem jelen. /na, jó van több is, de most csak erről beszélek :)/: az egyik a harcos, aki szeretné felhívni a figyelmet a sok igazságtalanságra, hazugságra, kizsákmányolásra, jogtalanságra, stb., és végre tenni valamit! Akár úgy, mint ahogy most a török testvéreink teszik, mint ahogy mi is tettük már néhányszor, és a "világ" tudomást sem vett róla!
A másik tudja, hogy mindenkinek saját útja van, amelyiken végig kell mennie, és azt tiszteletben kell tartani, nem szabad beavatkozni a szabad akaratába.
Hol van a határ?
A legtöbb, amit tehetek, hogy magamat emelem minél magasabbra a tökéletesség felé. Saját magunknak kell etalonná válni, utat mutatni, amely követésre méltó.
A szabad akarat mellé mindenki megkapja azt is, hogy felelősséggel tartozik a döntéseiért.

2013. június 1., szombat

Mit nem is ír a hogyishívják?

Bosphorus / June 1 / 15:00

 Egy kicsit kapcsolódik az előző bejegyzéshez a mostani.
Második napja hatalmas megmozdulások vannak Ankarában. Ma reggel, mikor rákerestem, semmi hír nem volt sehol. Ma már itt-ott mintegy mellékesen mondogatják, hogy fák kivágása ellen tüntettek, meg az "alkohollázadás". Na ez mind porhintés. Ennyit a médiáról, meg arról, hogy "ez igaz, mert bemondta a TV is"! Az Igazság, meg az Ő bemutatása, hát az a nem mindegy! Itt egy török oldal linkje. Érdemes belenézni, mi is történik arrafelé: