2013. április 4., csütörtök

Mustármag


Barangoltam egy kicsit a blogok világában, és sok helyen éreztem, a megfáradást, kilátástalanságot, rossz kedvet, félelmet a jövőtől. Valóban nyomasztó idők járnak. Tavaszt várunk mindhiába, új élet sarjadását, meg hasonlókat, de az eget mintha ólomból öntötték volna egy darabban fölénk, a fény alig szivárog át. Úgy látszik, mintha sosem lenne vége, minden egyre reménytelenebb, az időjárás meg csak leképezi / bele a nyakunkba / az érzelmeinket. Találtam egy blogbejegyzést, ami nem annyira bibliai, mint amilyennek látszik, viszont sok kapaszkodónak alkalmas gondolatot közöl: