2011. március 29., kedd

Jó tanács

mikemeikle.com
 
A jó tanácsokkal csak az a baj, hogy általánosak, nem személyre szabottak, ezáltal én vagy te, nem tudjuk használni, mert ahhoz, hogy alkalmazhatóak legyenek, a saját helyzetünkre kellene őket alkalmazni.
Külön tudomány felismerni és értelmezni, hogy mi az amiben most vagyok, és mi az, amit ebben a helyzetben a legjobb megtennem. Még jobban bezavar, hogy a saját helyzetemben benne vagyok, tehát nem vagyok képes elfogulatlanul megítélni.
Ez lenne a szerepe a "segítőknek", a "gyógyítóknak", hogy elfogulatlanként , mellettünk állva, fogják a kezünket, végigvezessenek minket a magán-kálváriánkon, mindig megmutatva, hogy épp hol járunk, mi az, amit teszünk magunkkal és másokkal.
Erre csak azok képesek és alkalmasak, akik már végigjárták a sajátjukat, ezért megértik a másik gyengeségét, sebezhetőségét és gyarlóságát. Csak akkor hitelesek.
 Mi azzal segíthetjük a folyamatot, ha megfigyeljük önmagunkat. 
Automatikusan működünk, azt hisszük, tudjuk mit akarunk, mit hogy csinálunk, de érdemes időnként úgy tenni, mintha kivülről figyelnénk magunkat, mint egy teljesen ismeretlen embert: hogy reagálunk szituációkra? Mit mondunk a telefonba, ha valakivel beszélgetünk? Ki az, aki kiváltja belőlünk a türelmetlenséget, vagy a dühöt? Mitől leszünk idegesek? Mi az, amitől ellágyulunk, amitől olyat teszünk, amire nem hittük volna, hogy képesek vagyunk rá? A kérdések sora tetszés szerint folytatható...
A lényeg, hogy meg kell ismerni magunkat.