2012. december 31., hétfő

2012. december 29., szombat

Átgondolásra ajánlott


Addig is, amíg lesz időm bejegyzést írni, kiteszek egy kis olvasni- és tűnődnivalót:

2012. december 24., hétfő

Az a csillag

 http://www.antaraatma.com/merkaba.html
 
Amikor megjelent az égen a betlehemi csillag, és valahol aztán megszületett egy Gyermek, még csak nagyon kevesen tudták, hogy ez volt az a pont az emberiség életében, amikor elkezdődött egy hatalmas változás. A hivatalnokok lajstromoztak, a kereskedők kereskedtek, a pénzváltók pénzt váltottak, a pásztorok terelték a nyájat, mindenki tette a dolgát úgy, mint eddig. De akkor is voltak néhányan, akik értettek a jelekből. Tudták, hogy a Gyermek kapcsolat az éggel, a szellemi világgal, újrakapcsolódás, mert az ember már elfelejtette honnan jött. Belefeledkezett a játékba, amit földi életnek neveznek, saját játékszabályokat alkotott, elfeledkezve a rendről, a teremtés rendjéről. A rendről, amit a szeretet alkot, és harmóniát teremt.
A Gyermek által hozott változás szinte láthatatlanul öltött formát: az emberek lassan máshogy kezdték látni a világot. A másféle világlátás egyre terjedt, és még kétezer év után is hat az emberekre. Sajnos a tanítás eltorzult. Érdekek fűződtek a torzításhoz, de ha megértették volna a tanítást az emberek, a torzítások nem nyerhettek volna teret.
 Még most is, a legsötétebb, legsűrűbb időkben is emlékezik az ember. Emlékszik a szeretet honára, ahonnan jött, sajgón érzi a hiányát. Még mindig felvillan benne minden "első gondolatban" az onnan hozott rend emléke, ami megmutatja, hogy lenne "jó" neki és a mindenségnek, amelybe be vagyunk ágyazva.
A világunk újra esélyt kapott. Sokan érzik a lelkükben, de kevesen tudják. Ha érzik, az jó, mert a most induló világban nem az elme, hanem a szív lesz az irányadó. A változás megkezdődött, a szellemi kapcsolat kiépült, és folyamatosan fennáll! A téli napforduló újra meghozta a fény megszületésének ajándékát. Örömünnep, valóban, még ha nehéz is elhinni, még ha alig-alig érzékelhető is! Ahogy telik az idő. lassan minden átalakul. Csak rajtunk múlik, megértettük-e a tanítást?

Zene a karácsonyi készülődéshez




Most találtam rá erre a kórusra, megosztom veletek.A sort lehet folytatni, a YouTube-on!

2012. december 22., szombat

Karácsonyra


Kívánom, hogy mindenkinek jusson meleg szoba, étel, megbocsájtó, elfogadó, feltétel nélküli szeretet, türelem, idő arra, hogy egymásra figyeljünk!
Ezúton is kívánok minden lélektársamnak, olvasómnak meghitt, békés, áldott Karácsonyt!


2012. december 21., péntek

2012. december 20., csütörtök

Égnéző

 
Ma így kelt a nap.
Aztán kora délután kinéztem az ablakon és azt láttam, hogy melléknapok vannak, ami azt jelenti, hogy a nap két oldalán intenzív, irizáló fények jelennek meg. Nosza, neki álltam levadászni a telefonommal, de a sok próbálkozásból sem lett egy igazán jó kép. Időközben az egyik oldalon el is tűnt a melléknap.
 
 
Mindeközben az ég másik fertályán ez látszott:
 
 

Ahogy egyre alacsonyabban járt a nap, még egyszer kimentem körülnézni.



Kíváncsi vagyok, holnap vajon milyen fények lesznek?

 

2012. december 19., szerda

21.-e ajándéka


Ez a doboz a Kisherceg bárányának a doboza. Valahogy ilyennek képzelem azt az ajándékot, vagy lehetőséget, amit a mostanság gyakran hangoztatott december 21. hoz el. Mindenki olyannak gondolja, amilyennek akarja, és mindenki annyit tapasztal majd meg belőle, amennyire megérett.
A 3x12 dátuma látszólag jött és ment, mit sem változtatva a világon. Bevallom, én is nagyobb durranásra számítottam, de a történések még mindig kevésbé látványosak voltak. Keresztlányom aznap az osztrák utakat róva csodás naposzlopról számolt be, amit az alábbi linken meg lehet nézni:
Az érzékenyebbeket megérintette, csodás megéléseik voltak, de a felszín alatt mindenkiben, vagy jobban mondva mélyen bennünk megindultak a lelki átalakulás folyamatai, testi szinten pedig szerintem szinte mindenki megérzi a nagyon erős energiák folyamatos beáradását, ami krónikus fáradtság érzetet, fejfájást, álmatlanságot, csontok-ízületek fájdalmait, szédüléseket, tisztulási panaszokat /hányinger, hányás, hasmenés/, szem bevérzést, szívritmus zavarokat, szívtáji fájdalmakat és hasonló tüneteket okoz. Álmaink élénkek, kaotikusak lehetnek. Én személy szerint a már ébredéskor jelen lévő fejfájásról, a hirtelen jövő erős megszédülésről és a tegnap beállt kereszttáji fájdalomról és hátmerevségről tudok beszámolni. Mellette nem elhanyagolhatóak a pozitív tapasztalatok sem: könnyűség érzet, derű, nyugalom, segítőkészség erősödése, egymásra figyelés, empátia, vágy a jobb, békésebb élhetőbb, boldogabb világra. Tetteinkre, gondolatainkra szándékainkra sokkal gyorsabban jön a visszacsatolás. Hamarabb érezhetjük tetteink következményeit, szándékainkkal bevonjuk a megvalósulást. Élesednek a megérzéseink, ráérzéseink.
Nem mindenki egyformán reagál ezekre az energiákra, ami nem jelenti azt, hogy ő nem részesül belőle. Biztos vagyok benne, hogy egy bizonyos távolságról visszanézve majd úgy emlékezünk ezekre az időkre, hogy kivételes és sorsfordító évek voltak. Amit létrehozunk, most teremtjük mi mindnyájan. Az emberiség közös tudatmezeje adja meg azt a mintát, ami alapján megformálódik a jövőnk. Sokan, sokféle segítséget próbáltak és próbálnak nyújtani az emberiségnek a változással kapcsolatosan. Nász János évek óta gyűjti és rendszerezi ezeket az infókat. Akit érdekel ebben a bejegyzésben megtalálhatja a 21.-re vonatkozó infókat:
Erre a napra - mondhatni: természetesen - újra szerveznek világmeditációkat, én most Cobra felhívását teszem fel:
Úgy várom ezt a napot, mint ahogy a Karácsonyt vártam kiskoromban. Most is azt várom: a fény születését.
A hajnalt.


2012. december 16., vasárnap

Váratlan öröm



Amikor csengetett a postás, még bosszús is voltam, hiszen valahogy mindig úgy ki tudják számítani ezek a csengetők, hogy mikor van az ember épp nyakig a dzsuvában, és akkor gyorsan kezet kell mosni, meg szaladni a kapuhoz, előtte felöltözni, mert persze ki is melegedtem a sütemény készítés közben. Szóval loholtam, és értetlenkedtem, mikor az ismeretlennek tűnő írást láttam, de aztán robbant bennem az örömmel kevert felismerés, hogy hiszen ez Ágnes !
Fantasztikus érzés fizikai formában megtapasztalni valakinek a létezését, akit eddig csak virtuálisan ismertünk. Furcsa ez a világháló, amelyik így egybegyűjt bennünket, akik valamilyen módon hasonlítunk. Valahogy annyira közelinek, olyan nagyon ismerősnek tűnik valaki, akit sosem láttunk, de érzései akár a sajátunk is lehetnének. Így vagyok Ágnessel is. Már régebben írtam neki, hogy olyan Ő nekem, mint az az aspektusom, amelyet nem éltem meg. Ami belőlem hiányzik, Neki az az erős oldala. Persze van egy csomó közös bennünk, színek, stílusok, érzések...
A csomagot kibontva csodákra bukkantam. Már maga a doboz figyelmesség, mert a mintázata keresztszemes, és Ő tudja, hogy én azt szeretem. A levélpapír is annyira Rá jellemző: finom, nőies, és persze zöld, ami nekem is a kedvenc színem. A kukoricákra egy hangyányit mindig irigykedtem, de most tavaszig díszként funkcionálnak majd, akkor pedig új életre kapnak esélyt. /Akár csak mi, remélem! :)/ Kíváncsi vagyok, nálam teremnek-e?
A fülbevaló pedig épp olyan, amilyet magam is választanék! Gyönyörű, rögtön föltettem, máris szeretem. Külön pikantériája a dolognak, hogy nemrég kaptam egy hematit medált, és pont azon gondolkoztam, hogy kellene egy fülbevaló is hozzá. Nos, ezt hívják telepátiának, gondolom. :)


Drága Ágnes! Köszönöm a figyelmed, a gondosságod, a fáradtságod! Bearanyoztad a napomat, de az öröm nem csak addig tart.
Bárki bármit mond, a netnek valódi kapcsolat építő szerepe is van. Ugyan mikor futottunk volna össze mi ketten, mikor még egy óceán is elválaszt minket?
Figyelve a blogokat, kommenteket érezni, a sok figyelmet, törődést, szeretetet amit kapunk-adunk egymásnak itt a blogokon keresztül, meg gyakran utána személyesen is! Hányszor olvashatunk konkrét segítségről, vagy egymás megajándékozásáról, "csak úgy" az ajándékozás öröméért. Kézbe venni egy levelet, egy csomagot olyan, mintha materializálódott volna valami, ami eddig csak a képzeletünkben létezett.
Olyan, mint a kézzel fogható szeretet.

2012. december 12., szerda

Hullott az áldás


"Na, hullik az áldás az égből!" Régen az öregek így mondták, ha nagy hó, vagy eső esett. Azt hiszem, ez a mai napra abszolút igaz volt. Nem győztem kunétolni a havat, még a padlásról is hordtam le, mert befújta a szél. Ahhoz képest, hogy szerettem volna minél jobban ráhangolódni a mai napra, meglehetősen tevékeny voltam. A fenti képet tegnapelőtt készítettem, tetszik a "csillagokkal" teleszórt fehérség. Na, mára hullott mégegyszer annyi, a csillagocskákat betakarta, nyomuk sem látszik.


Az áldás, ami láthatatlan formában érkezett ma, remélhetően ugyanígy betakart mindannyiónkat.
Mivel csatlakoztam Zsuzsi keresztlányom felhívásához, hogy örökítsük meg az 5x12-t, kevéssel az időpont előtt útra keltem, hogy lefotózzam a helyi Reál üzlet akcióját.
12 óra 12 perckor eladók, vásárlók, akik épp ott voltak, egy percre kézen fogva szeretetkört alkottak:




Senki sem kérette magát, amikor felkérték, hogy álljon be a körbe. Kicsit magyarázni kellet, hogy miért is van ez, de mindenki a szebb jövő reményével töltekezett, legalább erre az egy percre.
Hazafelé egy másik boltba is betértem, ott is épp a "világvége" volt terítéken. Bár nem kérdeztek, csak beleszóltam, elmondtam, hogy a világvége érdeklődés hiányában elmarad, és elmeséltem, hogy a másik boltban mi történt éppen. Nekik is tetszett.

2012. december 10., hétfő

12:12:12 rezonanciája

http://cuencostibetanos.netai.net/sonido-y-forma.html
 
Már egy ideje érzem, hogy a 12:12:12 nagyon fontos dátum lesz, talán fontosabb, mint 21.-e. Tegnap és ma olyan anyagok jelentek meg ezzel kapcsolatban, amik megerősítették ezt az érzést. Úgy értelmezem, hogy ez lehet az "ESEMÉNY".Majdnem egybehangzóan azt mondják, hogy ebben az időben megnyílik egy portál, amelyiken keresztül elér bennünket egy olyan energiaminőség, amely gyökeres változásokat idéz elő az emberekben. Kivétel nélkül mindenki érezni fogja. Azt hiszem, linket teszek ide, mert rengeteg infót tartalmaznak az üzenetek. érdemes átolvasni, nem csak Gabriel üzenetét, de az előző bejegyzéseket is:
Sok más oldalon is hasonlóan vélekednek, tehát most nincs más dolgunk, mint kivárni azt a kis időt.
Felmerülhet a kérdés, hogy miként változtathatna meg egy energia besugárzás bármit az emberekben? A rezonancia, a frekvencia változása - mint arról már beszéltem ezen a fórumon - változásokat hoz létre az anyagban. Ezt kutatja a kimatika tudománya, amiről ez a rövid videó ad ízelítőt:
Hát valahogy így történik!
Még valami, egy felhívás fotózásra az 5x12 ürügyén, remélem, ha belinkelem, akkor elérhetővé válik a Facebook oldal:

2012. december 7., péntek

A felemelkedés és én

Kaposi Viktor fotója

Amit most megpróbálok leírni, az kósza érzések, és sorjázó gondolatok elegye.
Van-e felemelkedés, és ha van, mi az?
Amikor először találkoztam azzal a szóval, hogy "felemelkedés", csak ködös sejtéseim voltak arról, mi lehet. Nem gondoltam, hogy azt jelenti, hogy el kell indulni egy önismereti úton, lassan lefejteni magunkról minden réteget, hazugságot, fájdalmat, kötődést. Ahogy haladtam ebben a cseppet sem könnyű folyamatban, úgy kezdtem megérteni, hogy mit miért csinálok úgy ahogy csinálom, miért élek olyan körülmények között amilyenek között élek, miért bánnak velem úgy az emberek ahogy bánnak. Megértettem, hogy vissza kell vennem a hatalmamat. A hatalmamat, ami nem azt jelenti, hogy másokat uralok, hanem azt, hogy felelősséget vállalok az életemért, a tetteimért, a magam ura leszek.
Amikor szembesültem saját erőmmel és saját hiányosságaimmal, könnyebbé vált az életem. A legelső feladat, hogy megtanuljuk szeretni magunkat. Elfogadni, tisztelni, becsülni és főleg szeretni. Önmagunk ujraépítéséhez elengedhetetlen a szeretet. Ehhez pedig az elengedhetetlen, hogy megértsük a szeretet valódi jelentését. Nevezzük így: feltétel nélküli szeretet. Nem kell érte megfelelni, nem adok-kapok, felszámolok, számon kérek, kicsikarok, felhánytorgatok, koldulok, méricskélek. Van. Létezik. Mindig volt, lesz, kiapadhatatlan, nem kell hozzá külső megerősítés. Az életet eddig úgy játszottuk, hogy egymástól vontuk el az energiát, játszmákat generáltunk, győztessel és legyőzöttel. Pedig az energia körülvesz bennünket, bennünk van, kiapadhatatlanul. Ez az az energia, ami mindent legyőz. Erről beszélnek a tanítások is.
Ahogy haladtam a magam útján, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá számomra, hogy nem vagyok egyedül, hogy folyamatosan segítséget kapok. Láthatatlan, de érezhető segítséget. Ha figyel az ember, észreveszi a jeleket. Mik lehetnek jelek? Ha valami többször látókörünkbe kerül, ha valami hiába akarjuk, sehogy sem sikerül, ha úgy megy minden, mint a karikacsapás, és ehhez hasonlók.
Amikor ezt átlátja az ember, arra is rájön, hogy sokkal több van annál, mint ami látható, és, mint amit valaha gondolt. Olyan ez, mintha lassan felszállna a köd, és egyre több körvonal lesz kivehető. Minden átláthatóbbá válik, a szándékok nyilvánvalókká válnak, a hazugságok lelepleződnek.
Ekkor már olyan, mintha egy magaslatról nézne le az ember, és a látóköre többszöröse lenne az addig megszokotténak. Ahogy letisztulnak rólunk olyan tulajdonságok, mint aggódás, félelem, düh, irigység, úgy szivárog be a helyükre a bizalom, nyugalom, megértés, megbocsájtás. 
Azt gondolom, ide eljutni nem lehet úgy, hogy az ember elhatározza, hogy holnaptól nem fél, aggódik, stb. Ezért nem működik "A titok" - féle mechanizmus. Viszont: teli edénybe nem lehet tölteni. Csak, ha valamit kiürítünk, akkor lesz helye az újnak.
Az utamon egyedül indultam el, és elég sok idő eltelt, mire egy szélesebb útra érve rájöttem, hogy mások is útonjárók. Furcsa, de nagyon jó érzés volt felismerni, hogy mindenki ugyanazt éli át. Egymástól függetlenül hasonló tapasztalatok, érzések, gondolatok, felismerések! Számomra ez a legfontosabb bizonyítéka, hogy valódi felemelkedési folyamatban élünk.
Mostanság már nagyon sokan vagyunk, és napról napra többen. Akik az elmúlt években keresztülvergődtek az embert próbáló, fájdalmas családi, baráti, egzisztenciális problémák útvesztőjén, talán mára könnyebb dolguk van. Megtalálták önmagukban azt a pontot, ahol béke és nyugalom honol. Ez a nyugalom annál állandóbb, minél kevesebb megoldatlan problémát, kötődést hordoz valaki. Nincs mese: az emelkedéshez minden ballasztot ki kell dobni!
Valahogy úgy érzem magam, mintha egy hegyoldalról néznék vissza a völgybe, ahonnan jöttem, ahol a sűrű köd még mindent ural, de a köd fölött már ragyogás van. A ragyogást szó szerint értem. Nem tudom, szokta-e más is figyelni, milyen vakítóan süt a nap? Milyen valószerűtlenül élénkek a színek? A múlt héten készített fotókból egyet sem tudok használni, egyszerűen beégtek a képek. Vagy látjátok-e, ha az ég kékjét kitartóan figyelitek, hogy millió apró sziporka ugrál? Vagy csak a szemem csap be?

2012. december 5., szerda

Fényorgia


Nemcsak a szemmel láthatatlan energiák tobzódnak körülöttünk, de a szemmel láthatók is megszaporodtak. Íme két gyönyörűséges válogatás, az egyik a videón,
ezen az oldalon pedig a csodálatos északi fények:

http://spaceweather.com/gallery/index.php?&title=aurora&title2=lights&starting_point=50

by Hanneke Luijting

Azért ezek elég érdekesek, nem?

2012. december 2., vasárnap

Adventi készülődés


Városkánkban ilyenkor hatalmas adventi koszorú készül a nyáron virágóraként szolgáló kerek virágágyásra. Idén először én is csatlakoztam a kézműves kör tagjaihoz, előre gyártottuk a szalmadíszeket, gyűjtöttük a terméseket, ma pedig esővel dacolva díszítettünk, és felépítettük a templom oldalában a betlehemet is, ember nagyságú alakokkal.





Esti kivilágításban fotóztam,ezért nem valami jó a kép!
Ha már a kreatívkodásnál tartok, bemutatom a megbízásra hímzett bibliaborítót is:




2012. november 26., hétfő

Át a túloldalra

zoerouth.blogspot.com

Miközben próbálom összehangolni az ismereteimet a tapasztalataimmal, hitrendszeremmel és elvárásaimmal, "véletlenül" elébem sodródnak olyan oldalak, mint ez itt.
Hát ez számtalan csoda forrása, bár nagyon bosszant, hogy olyan sekélyes az angol tudásom, amilyen.
Azt próbálom megfejteni, hogy mi lehet az az "ESEMÉNY" néven nevezett dolog, amibe folyton belefutok, amikor az előttünk álló néhány hét történéséről olvasok?
Mivel régóta "lefolyónak" gondolom a szituációt, most is csak úgy tudom elképzelni, hogy a nagy Univerzum működése egy bizonyos RENDben történik, amit mi, hétköznapi halandók nem látunk át, sőt tartunk tőle, hogy a kutatók is csak kapisgálják. Valószínűleg többet tudnak, mint amennyit közszemlére bocsájtanak, bár van, aki veszi a bátorságot és próbál szólni a tömegeknek, mint pl. Dr. PhD. Magyar László.
Tehát arra jutottam, hogy ha tetszik, ha nem, megállíthatatlanul sodródunk egy olyan állapot felé, amit bizonyos fizikai /ha van olyan egyáltalán/ törvényszerűségek predesztinálnak. Vagyis át kell menni a tű fokán, bele kell ugrani a nyúl üregébe, át kell csusszannunk a homokóra legszűkebb pontján.
Aztán ha sikerül összeszedni magunkat a túloldalon, majd elővesszük a farzsebünkből a fésűt, és zilált fürtjeinket megpróbáljuk szalonképessé varázsolni.
Az is eltarthat egy-két évtizedig.

2012. november 22., csütörtök

A valódi otthonunk

Soulfamily by Joshus Hund

Az emberek nagy része a megszokott hétköznapi megélésekbe temetkezve mit sem vesz észre abból, ami valahol körülöttünk, bennünk történik.
Két évtizede valaki, valakik késztetést éreztek megtenni olyan dolgokat, amit körülöttük mindenki elmebajnak gondolhatott: energiakapukat nyitó és lehorgonyzó szertartásokat végeztek a Föld meghatározott pontjain. Vajon azokon kívül, akik ezeket a szertartásokat végezték, hányan voltak, akik észrevettek valamit ebből? Vajon mennyien lehetünk ma, akik tudunk arról, hogy ma volt az utolsó, a 11:11 kapu aktiválása, és hogy ez mit is jelent? Akit érdekel a téma, utána nézhet, sok infót lehet találni a világhálón.
Én most inkább a tiszteletemet fejezném ki azok előtt, akik voltak olyan bátrak, hogy hittek magukban, a megérzéseikben, a magukkal hozott ősi tudásukban, és a közvéleménnyel nem törődve tették a dolgukat. Valószínűleg egyedül voltak, kétségeik voltak, valószínűleg sokszor szemükbe nevettek és simán lehülyézték őket, mégis következetesen végigcsinálták amit vállaltak, amiért leszülettek. Aztán ahogy telt az idő, nyíltak a kapuk, ahogy a nyíló kapukon beszökött a fény, úgy terjedt emberről emberre, mint valami ragály a felébredés. A felébredés először nem más, mint egy érzés. Homályos sejtése valaminek, amit még meg sem lehet fogalmazni, de nem hagyja békén az embert, és elkezd keresgélni, mert nem érti, hogy mi baja van a világgal, vagy magával, vagy mindkettővel, de valami nincs rendben. Sóvárgások támadnak benne, elvágyódások, de hova? Olyan, mint a honvágy, de hol van az az otthon?
Érdekes, de sokan emlékeznek rá, bár lehet, hogy nincsenek tudatában. Van úgy, hogy beszélgetés közben mesélek a saját megéléseimről, és próbálom megfogalmazni azt a mindent elfogadó, befogadó szeretetet, ami ott jelen van, és varázslatos pillanatokban részesülhetünk is belőle. Látom, hogy mindenkinek könny szökik a szemébe. Komoly, erős férfiak, megkeményedett, látszólag rideg nők, nem számít! Mindenki emlékszik! Mélyen elrejtve ott pislákol bennünk a valódi otthonunk emléke, ahová visszavágyunk, ahová tartozunk.
Tegnap, holistic pulsing kezelés után egy fiatalemberrel, komoly családapával beszéltük meg az élményeit. Azt mondta, látott egy hajót, ahogy közeledett egy szigethez. A parton állt valaki, és várta azt a hajót. Igen, - mondtam -, megyünk haza... Láttam, hogy restelkedve  próbálta titkolni a hirtelen jött könnyeit. Milyen furcsa is ez...
Az is furcsa, ahogy lassan gyülekezünk egymás köré, mi, a lélekcsaládunk tagjai, akiket nem tud elválasztani már sem országrész, sem határok, sem kontinensek. Valahogy megtaláljuk egymást, egymásra ismerünk ismeretlenül is. Köszönöm Nektek!


2012. november 12., hétfő

Őszi összegzés


Valahogy olyan lezárós korszakom van, meg már a kendő képét sem szeretem nézni a blogomon, hát megpróbálom összegezni az elmúlt napok-hetek téb-lábolását.
Azt érzem, hogy valami lezárult, lényegében nincs már teendő, néhány eldobált szemetet még begyűjteni, ha mégis kezembe akadna valami értékes elkallódott darab, akkor a megőrzendők közé tenni, sütkérezni még egy kicsit az ajándék arany sugarakban, aztán bevackolódni a melengető álmok közé, és várni a csodát, ami vagy jön, vagy nem.
Hiszek a változásban. Hiszek, mert szükséges, mert elodázhatatlan. Hiszek, mert nem akarom, hogy ne változzon. Hiszek, mert a zsigereimben érzem, még akkor is, ha csak gyémántos sziporkákban mutatja magát az ég kékjében, a színek képtelen ragyogásában. Tudom, hogy ez egy folyamat. Tudom, hogy láthatatlan a vége. Az is lehet, hogy nem is látom majd. De akkor is azért vagyunk itt, hogy átfordítsunk egy fogaskereket az idők szerkezetében. Vagy az is lehet, hogy átfordul az magától ,mi pedig csak fordulunk vele. Nem tudom, miért hiszem , hogy fordul a rendszer. Valahogy ez így van a helyén, így természetes. Ettől minden a helyére került, minden amit éltem átúszva évezredek hullámain. Itt már nincs mit csinálnom.
A világom már nem itt épül.

2012. november 4., vasárnap

L'art pour l'art kendő


Az egésznek Tündi az oka, ő hozta nekem a saját kezével festett gyapjút /lásd itt /, amelyikből fonalat fontam, majd mostanra elkészült ez a horgolt kendőcske, csak úgy l'art pour l'art! Sajnos, azt hiszem, fertőzött lettem. Csodás dolog gyapjúval dolgozni!


2012. november 3., szombat

Szavakról

Fractal Tree by Second Harvest

Az a baj a szavakkal, hogy mind másként értelmezzük őket. Épp olyanok, mint a saját világaink, amiben élünk. Mind másképpen érzékeljük, éljük meg a velünk történt dolgokat, aztán a megéléseinket szépen felcímkézzük, jól bevéssük magunknak, hogy: "ha így teszel, ez történik majd veled", aztán ehhez viszonyulunk a továbbiakban. Kialakul egy jelzésrendszer, ami közel sem azonos a másokéval. Aztán csak csodálkozunk, ha szavaink egészen másfajta reakciót váltanak ki másokból, mint amire mi eredetileg gondoltunk. Az elmúlt egy-két hétben kétszer is belefutottam ebbe a csapdába, és sokat tűnődtem, hogy vajon én rontottam el valamit, vagy csak egyszerűen másként értelmezünk dolgokat?
Lehet ez egyfajta "vizsga", "próba", sokadszorra belefutni hasonló szituációba, és figyelni, hogy hogy jövök ki belőle? Megmaradok-e a biztos középpontomban, vagy fuldoklom a bizonytalanság örvényében, hogy vajon jól tettem-e, jól mondtam-e, kit és miért bántottam-e, és hasonlók. Aztán jön a következő kérdés: biztos, hogy nekem mindig mondanom kell valamit, véleményt kell nyilvánítani, okoskodni, tanácsolni, orrot beleütni, stb.? Kell egyáltalán kéretlenül segítséget nyújtani?
Abból is kaptam ízelítőt, hogy én hogyan reagálok hasonló szituban? Furcsa volt egyszerre reagálni és kívülről látni, ahogy épp reagálok... Felébresztő és tanulságos. Azt mondom: "nyitott vagyok!" , aztán látni, hogy eleve eldöntöttem, hogy "tudom", hogy amivel meg szeretnének ismertetni az "szerintem nem jó", ezért ne is fáradjanak, mert nem vagyok rá semmilyen módon vevő. Akkor most hogy is van ez?
Másokról verődik vissza a tükörkép, amint a kivetített szándékaink visszatérnek hozzánk, és belevágnak a húsunkba. Nincs kecmec: gyorsan és biztosan visszatér.
Nem mások teszik, én teszem - mások által - magammal.

2012. október 27., szombat

Ezeréves prófécia

Konkoly-Thege György: Zagorszk

Szabó Judit igényes és gyönyörű honlapján sok értékes anyagot talál az érdeklődő. Rendszeresen vissza-vissza térek, mindig kínál valamilyen csemegét. Most egy eddig ismeretlen próféciát fordított le, és tett közzé:

2012. október 24., szerda

Kik ülnek a kerekasztal körül?

 
Sokat gondolkodom mostanában azon, hogy az információ áradatból, amibe nyakig bevetettem magam mi értékes információ, és mi az, ami szemét? Persze használhatom a sokat emlegetett "hallgass a szívedre" módszert - szoktam is -, de az ember minél többet akar tudni, annál inkább elveszettnek érzi magát. Időnként összeáll a kép, bizonyos részek kitisztulnak, ám valami eddig nem ismert dolog, mint egy vízbe dobott kő, alaposan fel tudja kavarni az iszapot.
Az egyetlen biztos pont a megélt tapasztalatom, az ahogy formálódott a gondolkodásmódom, ezáltal az életem. Az, hogy honnan hová jutottam, és mi volt segítségemre.
Amikor 2008-ban találkoztam a 2012-es év témakörével, elkapott a gépszíj: mindent akartam tudni róla. Aztán Kryon könyvei jöttek szembe, és a szívem minden dobbanása azt mondta, hogy "igen"!
A következő lépcső a Bíbor kör, és Tóbiás tanításai, aminek hatására eljutottam addig, hogy "fénymunkás vagyok". Na, itt már kezdett zavarosodni a helyzet, mert nagyon változatos a fénymunkások összetétele tudati szinten. Ahogy terjedt az "ébredés", úgy hígult, lett egyre csili-vilibb, heppibb, szenzációhajhászabb a pálya. Az addig értékes információk nyakon öntve cukormázzal émelyítő katyvasszá lettek. Megszaporodtak a "csatornázások" /médiumi úton való üzenetközvetítések/, leleplező videók árasztották el a világhálót, könyvkiadók szakosodtak a témára, az ezoterika addig gondosan őrzött zárt világa avatatlan kezekbe került. Vagy ez csak a látszat? A valóban értékes tudás most is csak annak adatik, aki felelősséggel tud élni vele?
Akkor mi folyik itt?
Figyelve a folyamatot, itt valóban tervszerű tudatbefolyásolás folyik. Mintegy válaszul a feltett kérdéseimre, - vagy inkább következtetéseimre rímelve - találtam ma ezt a videót.


Akkor most már csak a következő kérdések motoszkálnak bennem:
ami jelenleg a világban történik vajon a "végidők jele", ami 
a: a civilizációnk önpusztításának a következménye, vagy
b: az univerzális törvényeké, amik előre meghatározzák a ciklusok lefutását, épp ezért előre jövendölhetőek, / mint tették is azt az ősi szentnek tekintett íratok/,vagy
c: egy régóta, gondosan felépített terv megvalósulása, amely az emberiséget végképp szolgaságba süllyeszti vagy
d: esetleg mindezeknek az együttese?
Miközben ezeken tipródom, az emberek azon aggódnak, hogy legyen mit enni, és melyik politikai csoportosulásnak kéne a szekerét tolni azért, hogy legyen mit enni. Attól tartok, hogy tök mindegy...
Hát, ez most nem volt egy "fényes" bejegyzés, de legalább hátha kiderül, hogy ki olvas arról a kis szigetről, ott Afrika mellett, ahol katonai támaszpont van. :)

2012. október 23., kedd

EAST


Annak örömére, hogy megtaláltam ezt az albumot - amit bakeliten már nem tudok meghallgatni -, úgy döntöttem, hogy fölteszem ide, hátha mások is emlékeznek és örülnek majd neki, az "újszülöttek" meg talán felfedezik az EAST zenéjét és szövegeit.

2012. október 20., szombat

2012. Október 21/22


Már megint hajnal fél négyre esik nálunk a világ meditáció... Mennyivel jobban járnánk, ha mi indítanánk útjára az ötletet, és akkor "normális" időpontra tennénk. :)
Nyavalygás nélkül: a tavaszi/nyár eleji nagy erejű együttes képalkotáshoz hasonlóra lesz lehetősége mindenkinek, aki úgy gondolja, hogy segíti a megvalósítás eme módját. A teendőkről és egyebekről javaslom ezt az oldalt megnézni:

2012. október 19., péntek

A semmi dícsérete


Tegnap egy tevékeny nap vége felé kiültem a kert végébe, csak úgy szusszanni, nézelődni, töltekezni.
Ez a kép tárult elém, a lényegében semmi, a majdnem üres tér, és a nyugalom. A levegő mozdulatlanul állt, miként az idő is nemlétezőnek tűnt. Ember jelenlétére csak a messze ezüstösen felfénylő maga után fehér csíkot húzó repülőgép utalt. Két galamb, majd megint kettő mutatott be fordulókkal tűzdelt páros gyakorlatot, egy-két muslica lebegett, aztán időnkét kutyák vakkantottak.
Az ereszkedő nap surló fényekkel festett, és én ámulattal figyeltem a finom színárnyalatokat, ahogy szinte észrevétlenül váltanak, olvadnak egymásba percről percre.
Az idővel egyébként mostanában amúgy is érdekes a viszonyom. Áramlatként érzékelem. Határtalannak, változó sebességűnek. Nem számít az idő. Vagy csak nagyon ritkán. Hálás vagyok ezért. Ettől az ember része lesz valaminek, ami sokkal hatalmasabb nála, és csak hagyja, hogy vigye az áramlat, ha úgy tartja kedve. Bárhogy történik, az úgy van jól. A dolgok elkezdtek maguktól működni, olajozottan kapcsolódnak egymásba a megoldásra váró feladatok fogaskerekei, és én csodálkozom, mert hiába olvastam és hittem, hogy létezik, amikor látom a szemem előtt valósággá váló gondolatot, megborzongat a ráébredés: valóban így működik a világ!
( Amikor az este áttöltöttem a telefonomról a képet, és megnéztem nagyban, felfedeztem, hogy az ég alján körben finoman ott van a szivárvány minden árnyalata. Különösen a kép jobb oldalán látszik (KLIKK), bár nem tudom, mennyire látszik majd a bloggba kitéve. )
Lehet, hogy nem is a szivárvány alatt kell átmenni, hanem keresztül kell menni a szivárványon?


2012. október 7., vasárnap

2012. október 3., szerda

Azonos hullámhossz

mozaweb.hu

Hetek óta csak figyelek.
Próbálom elfogulatlanul megítélni, hogy mi történik a világban, a világgal körülöttem.
Gyakran lelkiismeret furdalásom is van, mert a hozzám legközelebb állók problémája is teljes figyelmet kíván, és én mégis a "világ" dolgain tipródom. Furcsa, kettészakadt állapot ez. Hogy lehet másodlagos az, ami a legfontosabb?
Ha rákényszerítem magam, hogy megpróbáljam megfogalmazni a választ, akkor azt kell mondanom, hogy mind szuverén önálló létezők vagyunk az életterünkben, amit választottunk. Azért jöttünk ide, hogy megtapasztaljuk, és a tapasztaltak alapján megtanuljuk amit tudni, megérteni szeretnénk. Vállalt feladataink vannak, élvezetesek, fájdalmasak, dicsőségesek, szégyenletesek vegyesen... Meg kell élnünk azt, amiért idejöttünk, mindenkinek a magáét személy szerint, EGYEDÜL!
Egyedül, hogy ráébredhessünk, hogy mind ugyanonnan, ugyanazért, ugyanoda tartunk!
Az én fixa ideám momentán az, hogy:
vajon tényleg a "végidőket" éljük? Vajon tényleg "felemelkedés" van? Vagy lehet, hogy megint csak egy gigantikus átverés részesei vagyunk? Hova tart a világunk? Mi az, ami történik körülöttünk? Mi az, ami biztos iránytű ebben a zűrzavarban? Mikor tiszták a megérzéseim, és mikor hagyom befolyásolni magam?
Mi van, ha a tér, amit magam köré építek csak számomra létezik?
Ez hülye kérdés volt, mert EZ VAN:
A VILÁGOT CSAK ÉN LÁTOM ILYENNEK, MINDENKI A SAJÁT VILÁGÁT LÁTJA MAGA KÖRÜL.
Amit jelenleg érzek, az a következő:
a világunk a szétválás korszakában van.
Ha igaz, hogy a hasonló a hasonlót vonzza, a hasonlóra rezonál, akkor lényegében kettészakad az emberiség. Azokra, akiknek megfelel ez az életmód, és azokra, akik máshogy akarnak élni.
Valójában nincs értelme dramatizálni, elég József Attilával szinkronban kijelenteni:
"Én túllépek e mai kocsmán..."
Hiszem, hogy mindazok, akik a félelmet, háborút, nehézséget, összeomlást erőltetik a világra, azok meg is kapják azt a lehető legrövidebb időn belül. A világuk beomlik, mint egy önmagába hulló fekete lyuk.
Hiszem, hogy azok, akik érzik a változások fuvallatát az utcákon, a hullámzást az élet vizén, akik fellélegeznek a frissítő esők után, akik hallják a csillagok énekét, akik megálmodják az álmaikat és már most úgy élnek, ahogy majd mindig is szeretnének, nos ők azok, akik a jövendő világunkat építik!

2012. szeptember 26., szerda

Hogy beálljon a rend


Próbálom átmosni magamon a dzsuvát, ami a napi feladataimon túl elém tárul.
Nem könnyű. Pedig én kivételezett helyzetben vagyok, ha azt nézem, hogy nincs főnököm, és magam osztom be az időmet. Főnököm "csak" az élet, megélni pedig nekem is kell, akkor is, ha hasonló vagyok a mezők liliomához, vagy az erdők madarához.
Kitüntetésnek veszem, hogy kaptam időt, hogy felfogjam és formába öntsem azokat a megérzéseket amikkel nap, mint nap szembetalálom magam.
Mostanában kicsit hallgatag voltam, nem véletlenül.
A maradék időmben próbáltam ráhangolódni, hogy mi az, ami vár ránk.
Végül is, röhej, ha belegondolok, hogy milyen csekély azon emberek száma, akik aggódnak emiatt.
Végül is, engem sem érintett meg azoknak az embereknek az aggódása, akik 2000 miatt aggódtak.
Mi történt 12 év alatt?
Mi történt velem 12 év alatt? Mi az, amit nem tudtam és most tudni vélek? Mi változott bennem, hogy másként látom a világot? Mitől hiszem el azokat a dolgokat, amiket 12 évvel ezelőtt hangosan kinevettem volna a legjobb esetben, de leginkább végig sem hallgattam?
Nem tudom.
Valahogy az élet lépésről lépésre elém hozta azokat a megéléseket, amelyek ide vezettek, ahol most vagyok.
12 évvel ezelőtt nem hittem volna, hogy megtapasztalom, hogy létezik az érzékeinken túli világ. Fogalmam sem volt róla, hogy képes vagyok érezni energiákat, az energiák mozgását, hogy képes vagyok információkat fogadni egy másik ember valóságából.
Hihetetlen valóság bontakozik ki körülöttünk, válik mindenki számára hozzáférhetővé. Nem kell más hozzá, csak odafigyelés, érdeklődés, nyitottság. Másfajta hozzáállás az élethez, a működő valósághoz. Amikor ezt látom, akkor ez megerősít abban, hogy változik a világunk, vagyis valóban történnek azok a változások, amiket egyre többen érzékelnek, de túl kevesen tesznek érte, vagy tartanak ott, hogy megértsék ennek fontosságát, vagy azt, hogy mit jelent, hogy mit is kellene tenni?
Ha most valaki visszakérdez, hogy akkor mondjam meg, mit kellene tenni, - ha olyan okos vagyok - akkor csak sablon válaszokra vagyok képes. Azok, akik előttem járnak, már megfogalmazták a válaszokat, de amíg nem értem el addig a pontig az úton, én is csak sejtettem, de nem értettem a lényeget.
Nincs más mód, csak az, hogy a saját útját mindenkinek magának kell megjárni, a felismerések ajándékát mindenki maga nyitja ki, hiszen maga is helyezte el azzal a céllal, hogy majd amikor arra jár, és rátalál, milyen jó lesz majd örülni!
Mi vár ránk? Biztosat nem tudok, magamnak sem, nem hogy másnak. Amiket a közvetítésekből kiókumlálok, az az, hogy lesznek kihívások. 
Kihívások mindig is voltak. Ha valóban az "idők végét" éljük, az akkor is csak egy rövid szakasz a mindenségben, és most sem más a feladat, mint hogy a lehető legtöbb tapasztalatot begyűjteni.
Vannak akik tudatában vannak a sorsformáló időknek, vannak, akik a saját valóságukra sem eszméltek még rá, hát ki tudja? A sorsformáló idő mindenkinek a saját szintjén számít.
Azt gondolom, hogy a megnyilvánuló energiák, egymásra ható erők mintázata formálja a világot. Mi ennek az energiának részegysége vagyunk. A szándékunk, a "töltésünk", a minőségünk, milyenségünk formálja a létrejövő rendet.
Most az energiamintázatban másfajta rend készül megnyilvánulni. Pontosan úgy, mint ahogy a múlt bejegyzésben a golyók lengése egy időben teljes harmóniába kerül, míg máskor látszólag rendszertelenül mozognak. Most a harmónia rendjébe hangoljuk egymást, úgy, mint a metronómok a kezdő videón.

2012. szeptember 20., csütörtök

"Legyél békében!"


A mai nap, az őszi napforduló napja egyébként is neves nap, de abban egyedülálló, hogy világméretű együtt gondolkodásra, "együtt-érzésre" szólítanak mindenkit, aki érzi ennek a jelentőségét.
Részletek itt:


2012. SZEPTEMBER 21.
A BÉKESSÉGBEN LEVÉS NEMZETKÖZI/BOLYGÓSZINTŰ ÖSSZEKAPCSOLÓDÁSI NAPJA
LEGYÜNK EGYÜTT BÉKESSÉGBEN
MINDENKI, MINDENÜTT EGYÜTTVÉVE MOST!!!
A Föld Történetében az első legnagyobb szabású, együttes, globális meditáció a békességért
A Világ minden részéről, rengeteg szervezet rendelkezése szerint, szeptember 21-én, összejönnek az emberek együttvéve, hogy megteremtsék a Békességben levés eddigi legnagyobb, legerőteljesebb látomását, egy időben, meditációval és imával.
Ez egy élő, eleven esemény, több száz városban és településen, egy olyan esemény, amely még nem volt az emberiség történetében sohasem.
A helyi időzónák szerint délután 6 órakor kezdődően, megteremthetjük a Békesség Hatalmának hullámzását, amely átárad az egész bolygón keresztül.
Az eseményen belül még 3 időpillanatot is felajánlunk az összekapcsolódásra, amikor egyszerre mindenki csatlakozhat.
Így a helyi időszerinti délben 12 órakor
Így a helyi idő szerint éjjel 12 órakor
És az Eastern Time (EDT) idő szerint GMT -4 óra 12 óra éjjel, (ami 24+6 óra, beleértve a Gmt-t és a nyári időszámítást is, tehát: Szeptember 22. reggel 6 óra.

Megteremtünk egy teljesen mély, szoros bolygószintű kapcsolatot.

A Békesség Pulzálása

A Legyünk Békességben (BeThePeace) üdvözöl minden embert, minden kultúrát, minden szellemi hagyományt és politikai nézettől függetlenül meghívunk szeretettel mindenkit, hogy EGY-ként csatlakozzon.
Hozzunk létre közösen egy olyan világot, ahol a külső és belső békesség az életünk alapvető szokásává válik.
Együtt teremtsünk történelmet!
Kérünk bennetek, csatlakozzatok hozzánk!!!

Forrás: September 21: Largest Global Meditation for Peace - BE THE PEACE

Közreadó: www.foldicsillagok.hu

2012. szeptember 18., kedd

Új utak

 
Eric Johannson www.http://alltelleringet.com/

Miközben amerikai csatornázók közlései alapján próbálunk naprakészek lenni, itt vannak közöttünk a "mieink" akikre nem figyelünk eléggé, pedig talán jobb lenne...

"Érdemes-e olyan dolgokkal "foglalkozni" , aminek már "elmúlt, lejárt" az "ideje"? Érdemes-e semmivé váló részében "olyan utat" építgetni/ szépítgetni, ami már ténylegesen  is lezárásra került a FÖLDÖN és KRISZTUS VILÁGÁBAN is?
A Világ/világ már nem 'körbe-körbe jár',hanem - a FÖLDÖN is - ÚJ ÉLET-ÚT-SZAKASZT indított el. "ÚJ" TÖRVÉNY Van az EREDŐ szerint, amely MÉR és TovábbÉpít. Új minőségű ÉLET kezdődött el a FÖLDÖN a FÖLD ÖNMAGA Természetes ÚTJÁN továbbhaladva, a FÖLDANYA MAGA elsődleges 'gondoskodásában' azokkal 'Egységben' akik a FÖLDI Életet választották TÖRVÉNYESEN."

Nem könnyű olvasmány amit ezen az oldalon találunk, de fantasztikusan élő, naprakész, lényegre törő.
A KÁOSZban, - ami napjainkat jellemzi - jelzőfény lehet, "azoknak, akit illet".

2012. szeptember 17., hétfő

Törvények


A világunkat működtető törvények úgy vannak jelen körülöttünk, hogy nem is figyelünk rájuk. Pedig egyszerűek, látványosak, mindenre egyaránt vonatkoznak.
Lehet mazsolázni a témában a Youtube-on.

2012. szeptember 12., szerda

Kertem felett az ég


Hónapok óta küzdök a technikával, vagy ő velem.
Többször váltottam számítógépet, vesztek el adataim, képek, amelyek már sosem láthatók többet. Érdekes, hogy három alkalommal segítettem a "fekete halálba" számítógépet úgy, hogy közben csak rendeltetésszerűen használtam... Már azon gondolkoztam, hogy talán néhány általam látogatott oldalról szedek össze olyan vírust, ami késleltetve, de kinyírja a gépet? Tiszta összeesküvés elmélet, nem? Esetleg van még valaki aki hasonlót tapasztal?
Mindenesetre most felteszek néhány saját képet a kertem feletti égről.