mozaweb.hu
Hetek óta csak figyelek.
Próbálom elfogulatlanul megítélni, hogy mi történik a világban, a világgal körülöttem.
Gyakran lelkiismeret furdalásom is van, mert a hozzám legközelebb állók problémája is teljes figyelmet kíván, és én mégis a "világ" dolgain tipródom. Furcsa, kettészakadt állapot ez. Hogy lehet másodlagos az, ami a legfontosabb?
Ha rákényszerítem magam, hogy megpróbáljam megfogalmazni a választ, akkor azt kell mondanom, hogy mind szuverén önálló létezők vagyunk az életterünkben, amit választottunk. Azért jöttünk ide, hogy megtapasztaljuk, és a tapasztaltak alapján megtanuljuk amit tudni, megérteni szeretnénk. Vállalt feladataink vannak, élvezetesek, fájdalmasak, dicsőségesek, szégyenletesek vegyesen... Meg kell élnünk azt, amiért idejöttünk, mindenkinek a magáét személy szerint, EGYEDÜL!
Egyedül, hogy ráébredhessünk, hogy mind ugyanonnan, ugyanazért, ugyanoda tartunk!
Az én fixa ideám momentán az, hogy:
vajon tényleg a "végidőket" éljük? Vajon tényleg "felemelkedés" van? Vagy lehet, hogy megint csak egy gigantikus átverés részesei vagyunk? Hova tart a világunk? Mi az, ami történik körülöttünk? Mi az, ami biztos iránytű ebben a zűrzavarban? Mikor tiszták a megérzéseim, és mikor hagyom befolyásolni magam?
Mi van, ha a tér, amit magam köré építek csak számomra létezik?
Ez hülye kérdés volt, mert EZ VAN:
A VILÁGOT CSAK ÉN LÁTOM ILYENNEK, MINDENKI A SAJÁT VILÁGÁT LÁTJA MAGA KÖRÜL.
Amit jelenleg érzek, az a következő:
a világunk a szétválás korszakában van.
Ha igaz, hogy a hasonló a hasonlót vonzza, a hasonlóra rezonál, akkor lényegében kettészakad az emberiség. Azokra, akiknek megfelel ez az életmód, és azokra, akik máshogy akarnak élni.
Valójában nincs értelme dramatizálni, elég József Attilával szinkronban kijelenteni:
"Én túllépek e mai kocsmán..."
Hiszem, hogy mindazok, akik a félelmet, háborút, nehézséget, összeomlást erőltetik a világra, azok meg is kapják azt a lehető legrövidebb időn belül. A világuk beomlik, mint egy önmagába hulló fekete lyuk.
Hiszem, hogy azok, akik érzik a változások fuvallatát az utcákon, a hullámzást az élet vizén, akik fellélegeznek a frissítő esők után, akik hallják a csillagok énekét, akik megálmodják az álmaikat és már most úgy élnek, ahogy majd mindig is szeretnének, nos ők azok, akik a jövendő világunkat építik!
Adyashanti írja az Üresség táncában egy helyütt:
VálaszTörlés"A világnézet valójában mindig ön-nézet - szó szerint. Ez az érzéki hurok az egyes ember elméjén kívül nem létezik. Könnyen megértheted, mi is ez, ha egy pillanatra elképzeled, hogy meghalsz. Minden, ami meghal veled, hamis volt - a magadról kialakított képed; a világnézeted; az összes elképzelésed arról, hogy milyennek kellene lennie, és hogy milyen lehetne a világ; és hogy te magad milyen lehetnél, illetve milyen kellene, hogy légy - legyél akár megvilágosodott, akár akár nem. Amikor az elme működése leáll, ez mind semmivé lesz. Valójában tehát semmi sincs itt belőle. Egyetlen aprócska részlete sem valós. Épp ezért van, hogy a spirituális ébredésben egy kicsit mindig meghalunk."
Minden, amit a világról írsz, valójában benned zajlik. Mert még az elkülönültség álmát álmodod. Nincs kint és bent. Csak még ott az elkülönült én képzete, káprázata. Valójában a létezés minden pillanatban épp megszületik, épp kibontakozik, épp szétszakad és épp visszahúzódik. Valójában a megváltás mindig most történik. Nincs holnap. Sem tegnap.
A magam álmát álmodom a világ álmában. Együtt úszom az élet áramlatával, része vagyok, a magam hitének aromájával fűszerezem. Folyton változom a változással, hol csillám vagyok, hol árnyék, hol észrevehetetlen.
TörlésPontosan szóról szóra ezen gondolkodom én is pár napja, mintha ugyanaz a szél csapna mindkettőnket...vagy mindannyiunkat?
VálaszTörlésMunka közben utazgattam a gondolatok között, hogy akik ezt a világvégét hirdetik, nekik majdnem jó ez, mintha azt mondanák, de jó, hogy összeomlik ez a civilizáció...és kárörvendenek minden összeomlott családon, helyzeten, mert valós összefogás nincs, nem lesz, mert mint ahogy te is írod, csak magunk vagyunk egyedül. Talán ezt lenne célszerűbb elfogadni, hogy igenis egyedül vagyunk és ez nem baj. Mert jelenleg attól sírunk, hogy ezt bajnak látjuk.
Valójában a kereszténység tömte tele az agyunk ezekkel a közösségi dolgokkal, holott a kereszténység nem tud közösségeket alkotni, csak ilyen egy hitben látó fanatikusok gyülekezetét. A kereszténység az egyik legrasszistább koncepció, miszerint nemcsak azt veti ki a "közösségből" aki nem hisz, hanem azt is, aki nem úgy hisz. Közösség pedig, mely csak egy bizonyos lelki síkon mozog és azt mondja, hogy nem piszkítja kezét a testi problémákkal, az legfeljebb egy fajta lelki és idegbeteg emberek gyüledéke, de nem Isten országa, ahogy magukról jogtalanul állítják.
Mi volna, ha nem sírnánk annyit és álljunk a sarkunkra, mondván, nem, nem lesz vége a civilizációnak, akkor sem ha ezt egy pár mezítlábas álmodja meg szeretné? Igen, fogjuk vissza magunkat, de attól, hogy a kőolaj fogy, nem esek kétségbe, nem fogok a benti mosdóról lemondani, nem fogok az energia hasznáról lemondani. Gondolkodom és dolgozom, nem akarok igénytelen, büdös erdőlakó lenni.
Engem kezd idegesíteni ez az imádkozó sereg, lassan valóban az emberiség ellenségei lesznek a keresztények...
Van abban is jó, hogy egyedül vagyunk és mindenki egyedül kell megoldja a dolgait, mert azt jelenti, hogy szabadok vagyunk, nem kell nekünk tömegek hisztériáit kövessük, van egyéni út és egyéni választási lehetőség. Azt hiszem, ez a mindenkori civilizációnak az alap feltétele.
Ki az a kereszténység? A kereszténység csak egy fogalom, nem ártott soha senkinek. Az emberek viszont ártottak. Egy politikai párt közössége sem tűri a másképp gondolkozókat a sorai között, vagy egy faluközösség sem tűri el a buzikat. Valamiért így működik az emberi nyáj, nem szereti ha valaki más/több akar lenni, mint az átlag.
TörlésIgen Attila, meglehet, hogy a gondolat csak úgy utazik a levegőben, aztán aki rezonál vele, az fogja az adást. :)
TörlésValóban azt gondolom, hogy egyénileg, vagyis "egyedül" kell megélni a megélendőnket, de azt is gondolom, hogy ez az egyedüllét olyan, mint egy sejt körülhatároltsága egy szövetben, egy szervben, a testben. Nincs olyan, hogy egyedül, ez csak látszólagos. Persze valóságosnak éljük meg, minden kínjával együtt.
A harcod a keresztény egyházzal olyan, mint a róka fogta csuka- csuka fogta róka. Tedd le, hagyd békében menni a maga útján. Vannak emberek, akiknek épp így jó, hát ők csak alkossanak együtt közösséget az általuk elfogadott szabályok szerint. Ha Te nem akarsz velük lenni, hát nem kell! /Szerencsére! :)/
Van abban is igazságod, hogy vannak olyanok, akiknek "majdnem jó" ez az egész hisztériakeltés. Annyira, hogy valóban nem véletlenül teszik, hanem tudatosan. Ezért kell szűrni az információkat, nem elfogadni fenntartás nélkül. Persze nincs rá garancia, hogy én, - vagy Te, vagy más - mint szűrő, hiba nélkül dolgozom. De ebben az esetben is a puding próbája az evés.
Ami a sarkunkra állást illeti: "segíts magadon, Isten is megsegít", ha csak lelkizünk, meg beszélünk, attól túl messzire nem jutunk. Harmóniában kell élni a természettel, legalább annyira, mint 2 nemzedékkel ezelőtt, amikor még nem fogyasztói társadalomban éltek az emberek, nem vettek olyan dolgokat, amire nem volt szükségük, és mindent felhasználtak, amíg csak lehetett, az utolsó rozsdás szögig. Nem dobtak ki semmit, és mindent, amit két kezük munkájával létrehoztak, úgy alkották meg, hogy örömük teljen benne. Annak is, aki megcsinálta, meg annak is, aki használja. Nem egyszerhasználatos, eldobható világban gondolkoztak, hanem abban, hogy egy életre kitartson valami. A praktikusság mellet a szépség, a harmónia is fontos volt. Nem volt híres dizájner az a mester, aki a targoncánkat készítette cirka 100 éve, de minden porcikája maga a szépség, és célszerűség. Így kellene élnünk, nem büdös erdőlakóként. A kettő nem zárja ki egymást.
Bocs, Barni, rossz helyre írtam Attilának, ezért most be kell érned az ittenivel. :) Egyetértek. Tényleg: miért működik így? Vajon ez nevelés kérdése? Kondícionálásé? Vagy genetikus / belebabrált /?
TörlésAttila, valójában nem a kereszténység találta ki a világvégét, felemelkedést, satöbbit, hanem a new age mozgalom.
VálaszTörlésEgy helytelen gondolkodási sémát nem csak keresztények követnek, hanem bárki. Világunkat pedig épp az utóbbi évtizedek materialista nihilizmusa vitte a szakadék szélére. Félre ne érts, én sem kedvelem a kereszténységet. Csak arra akartam utalni, hogy a rossz gondolkodás, rossz magatartás nem vallási vagy filozófiai irányzat függő. Hanem ez is egyénfüggő.
Ráadásul a kereszténység az utóbbi 1-2 évszázadban már messze nem rendelkezik olyan hatalommal, mint régen. Szerencsére ma már nincs boszorkányüldözés, inkvizíció és a többi. Ma ezt az un. világi hatalmak teszik. Vagyis csak a díszlet változik, az ember öntudatlansága marad...
Lehet, hogy a kereszténység és a New age mögött ugyanaz a szándék igazgat?
TörlésHát, én nem hozakodnék elő összeesküvés elméletekkel, inkább azt mondanám, hogy abban az értelemben talán igen, hogy a kollektív hatalomvágy, hírnévvágy, kapzsiság állhat mögötte. Eleinte minden új eszme csak eszme, aztán az emberi hüleség eltorzítja. A new age is jó üzletté vált, meg lehet belőle gazdagodni, hírnevet szerezni, nyájat vezetni, stb...
TörlésÉs ugyanarra a megváltás-igényre épít, mint a keresztény egyházak.
Én hozzám fordulóknak, akik gyógyulni akarnak, előrelépni, fejlődni, egyet szoktam ígérni: vért, verítéket és könnyeket. Nem is vagyok annyira népszerű... :)
Nagyon szeretem Ácsán Csá kis történetét, mikor egy keresztény azt mondja neki: nálunk gyönyörű és fényes angyalok vannak. És nálatok vannak? És ő így felelt: igen, a buddhizmusban is vannak, ők az öregség, betegség, a halál. És az legnagyobb angyal az emberi lény, aki a fényt hordozza, s a megvilágosodást keresi. Na valahogy így. A szellemi út (az igazi) csöppet sem könnyű és csöppet sem diadalmenet.
Egyébként Jézus mester csodálatos tanító volt, kár hogy a történelmi egyházaknak semmi közük hozzá...
Ha engem kérdezne valaki, hogy most, a mi korszakunkban mi is az a dimenzióváltás, én azt mondanám, hogy annyi mentális szemét és zavar és őrület gyűlt össze az elmúlt századokban, évezredekben, hogy a mai generációk feladata a felébredés, az önismeret és a gyógyulás. A helyes sorrend: önismeret, gyógyulás, felébredés. Más út nincs. Vér, veríték és könnyek. (a vén, jövendőmondó cigányasszony krákog egyet, hatalmasat pöffent szivarjából és együttérző szívvel mélyet sóhajt...)
És már megint a régi utakat rójuk... Egyetértek: önismeret, gyógyulás, felébredés. Nem könnyű út! Valóban látható mindenféle csepp az út mentén. Aztán egyszerre minden megváltozik: a lemondás átfordul extázisba.
TörlésKi találta ki? Ennyi elég lenne, hogy valaki kitalálta, vagy csak a belső ellenállás keres egy címkét, amit dobálhat?
VálaszTörlésA kereszténység annyi kárt tett már, hogy arra bármit rá lehet húzni, a new age fogalma meg csak azért létezik, mert a szabadság szerelmeseinek is kellett valami címke, különben hogy tudnák átfogni ezt a sok furamuki embert.
Egyszerű, a szelek fújnak, ha tetszik, ha nem.
Nekem tetszik és meg vagyok lepve ezeken a világvége hangulatú, félelemorientált népeken, mert az én szellőim ilyet nem súgnak. Változást igen, kihívást, munkát, támogatást. Miért látom én ebben a szépséget? Tök mindegy, ez az én tapasztalatom.
Ez a bejegyzés is erről szól. Hogy jött ide József Attila? Zseniális.
Lehet, hogy a címkéket nem a benne élők találják ki, hanem a kívülállók? Aztán meg az is lehet, hogy akik elindítanak valamit, még név és címke nélkül, olyan jó dolgokat csinálnak, hogy másoknak is kedvük támad csatlakozni, ám, mondjuk már nem értik az eredeti célt, hanem csak mennek a nyáj után, hogy Barnihoz kapcsolódjak. Aztán lezüllesztik az eredeti szándékot, vagy arra már nem is akarok célozni, hogy ez szándékos is lehet...
TörlésJ.A. mindig, mindenben ott van. Szegény jóval megelőzte a korát. Ő volt csak igazán magányos! /Utalás a délután elhangzottakra /
Mindig a kívülállók :)
TörlésJézus sem maga alkotta a címkéket, a homlokára ragasztották őket úgy, hogy majdnem el is tűnt alatta.
Itt helyesbítek, a kereszténység helyett történelmi keresztény egyházat kellet volna írnom.
Így igaz Zita. Minden háború így kezdődik: te vagy a hibás. (Csak pontosítani akartam, hogy azért egészen ne mossuk össze a dolgokat - amit a new age nagyon szeret egyébként.)
VálaszTörlésÉs ez az alapvetően hibás gondolkodási séma. Kifelé mutogatni.
Minden korban "dimenzióváltás" zajlott, minden korban voltak kihívások. Az ember, a helyzet mindig változik. Semmi sem állandó. A mi korunk semmivel sem másabb, mint más korok, én így gondolom. Csak szeretjük ezt hinni, mert mi éppen most élünk és éppen most velünk történik. :)
Hogy miért érzékeljük kicsit jobban ezt talán? Mert az emberiség kollektív tudatállapota eljutott a fejlődsz vagy meghalsz szakaszába. Kicsit kiélezettebb a helyzet. Azelőtt csak egy várat tudtunk felrobbantani, ma egy egész bolygót. De ugyanolyan őrült maradt a kollektív elme.
Most egy kicsit többen is vagyunk. Talán ennyi a különbség csupán, hogy minden emiatt a kiélezettség miatt erősebben érzékelhető.
Azelőtt i voltak éberebb emberi lények, meg nem éberek. Ma is így van ez, csak a számok nagyobbak.
Vagyis igen: ki milyen világot teremt elméjében, olyat tapasztal meg. A pokol és a menny nem hely és nem idő. Tudatállapot.
Egyébként például anno a reneszánszot épp ennyire megváltásjelleggel, "dimenzióváltásként" élték meg az akkoriak. Egy új korzak ígéretével kecsegtetett és az is volt. Vagy a kereszténység születését. Vagy Rousseau vissza a természethez mozgalmát, vagy Nietzsche Isten halott felkiáltásával induló materialista életérzését. Régen sem volt ez másképp.
VálaszTörlésIgaz,a változás örök, hiszen az tartja fenn az élet áramát és a különlegesség kényszere is örök, mert az édes kis egó mestergerendája.
VálaszTörlésKét dolog jutott eszembe, miközben olvastam, amit írtál. Az egyik a kritikus tömeg, amit gyakran emlegetnek manapság a váltással kapcsolatban, de a tényekről senki sem tud biztosat. A második gondolatról az Éjfélkor Párizsban című Woody Allen film. Egyébként nagy kedvencem.
Én is nagyon szeretem Woodyt! :)
VálaszTörlésÉs köszi hogy említetted ezt a filmet, nemrég egy barátom mesélt róla és áradozott. Meg kell néznem, és majdnem elfelejtkeztem róla.
A kritikus tömeg, hát igen. Hát nem tudom... :)
Végre találtam egy egy olyan blogot, ahol az olvasók gondolkodnak, és nem "térdre imára.."
VálaszTörlésA változás örök. A "világvégétől" azok félnek többnyire véleményem szerint, akik nem bíznak abban, hogy "felemelkedhetnek", valahol érzik, hogy nem úgy élnek és gondolkodnak ahogy a belső hangjuk szerint kellene, és bezárták magukat az anyagba. Birka módon követnek valakit, vagy valamilyen eszmét, nem hajlandók gondolkodni, és kellő körültekintés után befogadni a valóságot.
Örülök,ha úgy gondolod, hogy itt szabad tere nyílik a gondolkodásnak! :)Ezzel együtt azt gondolom, hogy mindenki ott tart a saját útján, ahol. Ez nem értékítélet, hanem állapot. A legtöbb, amit tehetek, az az, hogy magamat igyekszem egyre közelebb juttatni ahhoz az etalonhoz, ami a mércém. Ebben engem az összes többi létező szintje nem befolyásol. Nem tisztem a mások helyzetét definiálni. Ha jól teszem a dolgom, akkor példát mutathatok. Én ugyanúgy, mint Te, vagy más. Legyünk azzá, ami követésre méltó! Akkor nem lesz szükség meggyőzésre!
TörlésA vonzás törvénye alapján valóban logikus a kettéválás, tetszett is a gondolat első olvasatra, csak eszembe jutott Jézus kijelentése a konkolyról és a búzáról, miszerint : hagyjátok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig. Ha valóban a végső időket éljük, közel az aratás, de csak azután lesz szétválasztva jó és rossz. Bár én nem hiszek a végső időkben, a bibliai időkben is végső időket éltek. Azt hiszem ezt valami más léptékben mérik. Szerintem manapság túl el van terjedve ez az ezo-izé, mondhatjuk ez a divat vallás. A kommunizmus isten tagadása után most sokan enyhitik ezzel a szomjukat. Az emberek, mikor istent kellett tagadni, azt tették, most pedig, mikor spirituálisnak divat lenni, azt teszik. A hit mélységeit mindig is csak a beavatottak érték el, és azok kevesen vannak. A tömeg a felszinen él.
VálaszTörlés