2013. január 29., kedd

Életfa.

charmeddesign1012.blogspot.hu
Az életfa jelképezi a világot, amelyikben élünk.
Az élet éppen úgy működik, mint a fa: behálózza az alsó és a felső világokat. Önmaga szerves egység, önfenntartó rendszer. A rendszer minden része szolgálja az egészet. Bármely részegység zavara az egész létét veszélyezteti. Az alsó "sötét" világokhoz tartozó részek, ugyanúgy fontosak az egész szempontjából, mint a felső "fényben" létezők. Mindennek megvan a maga feladata, szerepe.
Az életfa én magam vagyok. Összekötöm a földet az éggel. Minden megélt tapasztalásommal egyre jobban kiteljesedek. Lényegében mindegy, hogy ez a világok melyikében történik. Minél több tapasztalással rendelkezem, annál több van bennem az egészből, annál több bennem a megértés, annál nagyobb a betekintésem az egész működésébe. Nincs szükség arra, hogy kívülről kérjek válaszokat. Minden bennem van, nem kívül, mert egy vagyok a rendszerrel. Épp úgy, ahogy Jézus mondá vala:
"Én és az Atya egy vagyunk" / János 10. 30 /
"...az  Atya én bennem van, és én őbenne vagyok." / János 10. 38 /


 

 

2013. január 27., vasárnap

Lebegés az éterben

 
Ha bárki kérdezne a létezésem állapotáról, leginkább a hibernált állapot az, ami megközelíti a valóságot.
Vagyok én, és van a világ, némiképp rajtam kívül áramolva. Nézelődöm, regisztrálok történéseket, értelmezem őket, de nincs igényem arra, hogy tegyek érte-ellene bármit is.
Valahol bosszant ez az állapot, meg nem is értem. Az agyam azt mondja egyre jobban belelovalva magát a szituba, hogy: "Na, csinálj már valamit! Elmegy az időd, nem csinálsz semmit!! Mi lesz így veled, ezt nem lehet így csinálni!!!", Aztán nem csinálok semmit, vagy alig valamit.
Olyan ez, mint régen a depresszió volt, de azzal ellentétben nem érzek semmi lehangolót, sőt! Nyugodt vagyok, derűs, azt érzem, hogy minden úgy van jól, ahogy van, csak az agyam/egóm nyüstöl időnként, mert szokatlan neki, hogy nem aggódok parancsszóra. Ha a régi módon gondolkodom, valóban nem normális ez az állapot. Sőt lehet, hogy ha az "új" módon gondolkodom, akkor sem. Azzal nyugtatom magam, amivel J. A. is tette: "Nyugtatom szívemet a csendhez."
Sok mondanivaló formálódik bennem, hamarosan utat tör magának.
/Azt hiszem... /
/ Vagy mégsem.../

2013. január 6., vasárnap

Történet egy asszonyról


X hangja már a telefonban árulkodott labilis hangulatáról, de amikor megérkezett, láttam is rajta, hogy ki van bukva. Nem kellett sokat várnom, hogy megtudjam az okát.
Idős, erős akaratú apja, aki régóta gondozásra szorul, megvádolta, hogy erre kellett neki /mármint X-nek/ az a fene nagy tanulás, hogy most az apját berakja az "elfekvőbe", mert biztos benne, hogy most, ha beviszik a kórházba, többet nem fogják hazahozni. X lelkébe késként hatoltak az alaptalan vádak, hiszen évek óta gondozza teljes odaadással az apját, aki az utóbbi időben nagyon zavarosan viselkedik, amikor otthon van. A kórházban érdekes módon kevesebb probléma van vele, ezért már többször úgy esett, hogy haza vágyakozó apját hazavitte, majd kénytelen volt visszavinni. A kórházban, amikor a kezelő orvosával beszélni akart a helyzetről, az orvos letámadta, hogy mit gondol, még a családi problémákat is vele akarják megoldatni? Mondott egyebeket is, de most lényegtelen. Szegény X csak hebegett leforrázva és értetlenül.
Sajnáltam a történtek miatt, mert végigkövettem az elmúlt kb. öt évét, ami maga volt a pokoljárás. Nagyon nehezen viselte szeretett anyja halálát. Addig anyja mindenben segítette, kímélte, féltette, szerette. Az anya halála után apjáról is neki kellett gondoskodni, aki nem könnyítette meg a dolgát. Mellette állt jóravaló, szelíd férje, aki megbetegedett, és pár év kórház-járás, műtétek után kiderült, hogy gyógyíthatatlan. Közben apja hozzájuk költözött, és neki egyre kínzóbbá váltak a  térdproblémái. A térdműtétekre férje jobb időszakaiban került sor, miközben az apja állapota is folyamatosan romlott. X, aki elfogadta mindig az élete során, hogy ő gyámolításra szorul, és egyedül gyenge és sebezhető, zsinórban arra kényszerült, hogy egyre nagyobb és nagyobb terheket hordozzon. Gondozta, majd eltemette jó férjét, megvívta a harcot a hivatalokkal, miközben végig azt érezte ereje végén jár.
Most, ahogy ott sírt, és arról beszélt, hogy ő feladja, belefáradt, megkérdeztem tőle:
- Szerinted mi volt az, ami most történt veled? 
Kérdőn nézett a könnyein át.
- Ugye most úgy érzed, hogy bántottak igazságtalanul?
- Igen! Nem érdemeltem meg! Nem ezt érdemeltem, én mindent megtettem...
- Szerinted mire akart Téged ez a helyzet ráébreszteni?
- Arra, hogy védjem meg magam.... mondta végül tűnődve, és már nem sírt.
- Bizony arra! Gondold csak végig, hogy milyen voltát öt éve, és milyen vagy most! Mi mindent megtettél, elviseltél, megoldottál! Nézd csak meg milyen erős vagy, mekkora erőt birtokolsz! Az ember életében újra és újra előjönnek helyzetek. Olyanok ezek, mint a próbák: nézzük, meg tudod-e már oldani? Egészen addig előjönnek, amíg az ember fel nem ismeri őket, és meg nem oldja. Utána nem jönnek többé. Ha legközelebb ilyen szituba kerülsz, már fel fogod ismerni! Ha felismered, már tudni fogod a megoldást. Már ismered az erődet, és nem hagyod magad, nem hagyod, hogy mások elrabolják tőled!

Az élet eddig úgy működött, hogy egymástól vettük el az energiát. Egymás elleni harc volt az életünk. Lényegében életre-halálra szóló harc. /Az energiáért való harc technikáit a Mennyei prófécia c. könyv remekük elmeséli./ Ahhoz, hogy ne legyen szükségünk egymás kizsigerelésére léteznek más módszerek. Töltekezhetünk a természetből, a szépségből, meditációs technikákkal, és adhatunk egymásnak önként figyelmet, törődést, szeretetet. Adni úgy kell, hogy nem várunk el érte viszonzást. Csak útnak indítjuk, mint egy papírhajót a vízen. A szándék = energiaminőség. Mindig visszatér hozzánk, akkor is, ha jó, akkor is, ha rossz. Nem akkor, nem attól, sokszor felismerhetetlen formában, de biztos lehetsz benne, hogy minden szándékod rajtad landol majd egyszer.

2013. január 3., csütörtök

Sajátgyártású ajándékok

Időnként belemásznak bizonyos bogarak az agyamba, és addig rágják, míg ki nem dolgozom magamból őket. Ilyen ez a tündér-baba is, szakértőknek kár is mondani, hogy Tilda fazon, akik meg nem szakértők, annak ez úgysem mond semmit. Próbáltam rájönni, hogy ki is az eredeti Tilda alkotó, de még dolgozom az ügyön. :) Szokás szerint ex has csináltam, szeretem kipróbálni magam. Nagylányomnak varrtam ajándékba, mert Ő is egy valódi Tündér, és nagyon szereti fajtársait. :) Igaz, hogy már régen kinőtt a babázásból, tanít egy középiskolában, de a diákjai szerintem értékelnék, ha tudnák, hogy mit kapott az anyukájától Karácsonyra.:) A hátoldala is fontos, mert ott vannak a szárnyacskái:


Érdeklődőknek elárulom, hogy a testét hajdani alig használt "bundabugyiból" szabtam, vatelinnel tömtem, a haja saját mosású gyapjú, a ruha csipkefüggönyből van, a szárny, és az indák a ruhán virágcsomagoláshoz használt organzából /?/ vannak kivágva és szerencsére örült is neki a megajándékozott. Másik lánykám egy neszesszer-szerűséget kapott, amelyik úgy készült, hogy gyakoroltam a kölcsönkapott varrógéppel:



Az alapanyag férfipizsama, és kiszolgált bútorvászon. Amikor ezt a lánykámnak is elárultam, azt mondta, hogy jobb lett volna, ha ezt nem tudja... :))


2013. január 2., szerda

Zúzmarás képek


Tegnap még ennek a zúzmarás látványnak örültem, mára viszont felülíródott a szépség




Az udavar fái is csodásan néztek ki:



a részletekről nem is beszélve




De muszáj még beszúrnom a hajnalit is! :)




2013. január 1., kedd

Új kezdet

http://www.facebook.com/groups/487056594643751/photos/

Nos, ez egy érdekes év volt... Sok elvárással, sok ijesztgetéssel, sok beteljesületlen ígérettel, sok zavarodottsággal. Ennek ellenére a dolgok sokat haladtak előre. Többször kérdezték már tőlem, hogy na, hol vannak a megígért nagy változások? Tény, hogy nem volt "fényrobbanás", nem léptünk reggel az ágyból egyenesen az 5. dimenzióba, és az UFO flotta sem bocsájtotta még a köznép rendelkezésére az új technológiákat. De! Ez nem jelenti azt, hogy minden csak szemfényvesztés!
Nehéz pár szóval elmagyarázni valamit, amit évek alatt tanult és tapasztalt valaki. Az sem biztos, hogy van értelme.  Mégis azt érzem, hogy meg kell osztanom mindazt, amit megértettem, vagy amit érzek. Most sokkal inkább, mint eddig bármikor
Hogy miért olyan fontos ez az idő, amit most élünk, azt talán a fenti képen jól  látható. Az Univerzumban minden egy bizonyos minta, rend, ritmus alapján működik. Mondhatni, pulzál, rezeg. A nagyságrendek különböznek, de a rend szerkezete nem. Mint ahogy a fraktálokban. A különböző ciklusok egymáshoz viszonyított állapotát mutatja a kép, de azt gondolom, a helyzet még ennél is bonyolultabb, mert ez csak egy síkban ábrázolt  vetület. Ez a "pont" / amit 2012 jelöl /mindenképpen változásokat hoz, akár tud róla valaki, akár nem. Magában hordozott egy lehetőséget  /talán még mindig fennáll? /, hogy egy olyan idővonalra kerüljünk, amelyik egyenesen a "csúcsra röpít", ahelyett, hogy meg kellene mászni a hegyet. Ez csak az én meglátásom, lehet, hogy nem így van.
A változás, amelyik elhozza a könnyebb, élhetőbb, derűsebb, segítőbb, szeretőbb életet, rajtunk múlik. Mindenképpen új ciklus kezdődik, / felívelő, ha lehet ezt mondani, az "Aranykor" /de nem mások hozzák, teszik meg helyettünk, és még a felénk repülő sült galamb előtt is érdemes legalább a szánkat kinyitni! :) A legnagyobb akadálynak azt látom, hogy az emberek szkeptikusak, nem is merik elhinni, hogy igazak lehetnek ezek a pozitív változások. Ugyan miért is hinnék? Az egész életük tapasztalata nem ezt tanította meg velük. Én sem hittem el a Jehova Tanúinak ami a szépen rajzolt könyvecskéikben volt. Azt pedig, hogy utánajárjanak a hallott infóknak, igazán nem várható el, amikor minden percüket, energiájukat felemészti, a létfenntartás.
Pedig a világ épp attól fog egyre gyorsabban váltani a jobb felé, minél többen látják meg ennek a lehetőségét, és tesznek érte magukért, a környezetükért, a világért.
El kell hinni, hogy lehetséges egy jobb világ! Ha már valaki látja, hogy lehetséges, akkor ezt terjessze! Mondja el minél több embernek, mutassa meg a jeleket, amik emellett szólnak! Nem igaz, hogy nem lehet változtatni, hogy mindez meddő, naiv ábránd! Minden bennünk dől el, belőlünk indul, aztán majd egymásra találnak az azonos álmokat álmodók.
Desszertnek pedig itt van néhány felvétel a változó világról :) :
http://www.facebook.com/media/set/?set=oa.530170016999075&type=1
http://www.youtube.com/watch?v=YzFk15wRlBk