Ha bárki kérdezne a létezésem állapotáról, leginkább a hibernált állapot az, ami megközelíti a valóságot.
Vagyok én, és van a világ, némiképp rajtam kívül áramolva. Nézelődöm, regisztrálok történéseket, értelmezem őket, de nincs igényem arra, hogy tegyek érte-ellene bármit is.
Valahol bosszant ez az állapot, meg nem is értem. Az agyam azt mondja egyre jobban belelovalva magát a szituba, hogy: "Na, csinálj már valamit! Elmegy az időd, nem csinálsz semmit!! Mi lesz így veled, ezt nem lehet így csinálni!!!", Aztán nem csinálok semmit, vagy alig valamit.
Olyan ez, mint régen a depresszió volt, de azzal ellentétben nem érzek semmi lehangolót, sőt! Nyugodt vagyok, derűs, azt érzem, hogy minden úgy van jól, ahogy van, csak az agyam/egóm nyüstöl időnként, mert szokatlan neki, hogy nem aggódok parancsszóra. Ha a régi módon gondolkodom, valóban nem normális ez az állapot. Sőt lehet, hogy ha az "új" módon gondolkodom, akkor sem. Azzal nyugtatom magam, amivel J. A. is tette: "Nyugtatom szívemet a csendhez."
Sok mondanivaló formálódik bennem, hamarosan utat tör magának.
/Azt hiszem... /
/ Vagy mégsem.../
ez félelmetes, pont a napokban gondoltam hasonlót
VálaszTörlésmintha jégtömbből nézelődnék kifelé, és SEMMIT nem csinálok
Akkor már minimum hárman vagyunk, mert épp most beszéltem Zitával /alias: Kristályprogram/, aki szintén hasonlókat mond! :)
TörlésCsatlakozom negyedikkent, ugyanigy erzem..csak mulnak napok, megelem a szepeket,nem szepeket, de nem akarok, szo szerint nem akarok tenni semmit, csak elfogadni, ami van.Vajon mit jelent ez?
VálaszTörlésSok minden lehet, de erről röviden nem tudok szólni. Remélem, hamarosan formába öntöm.
TörlésEz a tavasz. Idén azt mondtam, a tavasz nem letargiába fog kergetni, hanem munkába...
VálaszTörlésRégen azt mondták erre, hogy tavaszi fáradtság, erre gondolsz? Az biztos, hogy a tavasz majd kicsikarja belőlem is a tevékenységet. :)
TörlésMegint változás, a profilszöveged és a bejegyzésed alapján. Én nem vagyok semmit csinálós kedvemben, csak rákényszerültem. Az már sajnos nem olyan nyugalmas, de az állapot ismerős, amiről irsz, már éltem át.
VálaszTörlésOlyan fokon változtatni akarok, hogy azon is gondolkoztam, hogy ezt a blogot befejezem és egy újat indítok, de lehet hogy marad ez, csak megreformálom. Most egyébként baba készítős korszakomat élem, majd a végeredményeket bemutatom. Dolgozgatok én, csak valami odabenti folyamat lefoglalja az energiáimat. Vagy mit tudom én... :)
TörlésEgy kéretlen tanács : ne indits újat, ha elégnek érzed csak megreformálni. Mindig a régiből, az elmúltból növünk ki és haladunk előre. Ezt igy blogon lekövetni egészen megfogható, érdekes.
TörlésIgen, ez így van, én is efelé hajlok. A rendszerezést viszont most már meg kellene csinálni. Meg egy újfajta fejlécet.
TörlésCsatlakozom, ez a blog egy kincs.
TörlésHát, ez nagyon kedves, Zita! / A májamnak különösen! :))/
Törlés