2014. december 24., szerda

2014. december 10., szerda

Hogyan válunk valódi teremtővé?


Jónéhány hét eltelt már azóta, mikor először találkoztam az új tudat technológiával, akkor még csak csodálatos orosz gyógyítók címszó alatt. Új csodákat emlegettek és ígértek a beharangozók, de mivel az elmúlt időszakban nem voltunk híjával a csodák ígérgetésének, kissé szkeptikusan futottam át az írást. Másodjára akkor jött elém, mikor a pránás tanárom hívott fel, hogy jó lenne egy előadást szervezni, mert fantasztikus tudás nyílt meg az emberiség számára és ezt minél több embernek meg kell ismernie. Bár az előadás még mindig nem jött össze, de a YouTube-on belefutottam a témába, persze mint tudjuk, véletlenül. Megnéztem amit csak találtam, és azóta úgy érzem, hogy minden tudásmorzsa, amit eddigi életemben begyűjtöttem azt a célt szolgálta, hogy megértsem Grabovoj és Petrov gondolatait. Értelmet nyert sok olyan mondat, amit elfogadtam igaznak, mert éreztem, hogy igaz, de most egyértelműen belekattant a helyére, és átláttam a működés mechanizmusát. Megértettem, hogyan működik a teremtés. Nyilvánvalóvá vált, hogy mi teremtjük a saját valóságunkat, és bármire képesek vagyunk. Megértettem olyasmit is például, hogy mi értelme van annak, hogy szerzetesek folyamatosan egymást váltva zengetik az OM-ot., és végtelen hálát kezdtem érezni irántuk. Tudatosult bennem, hogy igen, hatalmas tudatátalakulás fordulópontján vagyunk és csak rajtunk múlik minden! Nem megkergült, lila ködben révedező álmodozók vagyunk, hanem a világ átformálói.
Akit érdekel itt keresgélhet:

2014. november 30., vasárnap

Közelebb...


Néztem ezt a videót, és először a színpadiasság, az arany csavartívű kottatartók, a szép estélyibe öltözött zenészek és az egység látszatát kialakítani hivatott narancs-vagy aranyszínű sál, nyakkendő, miegyéb "jött át". A nagy tér, fények, színek. Nem mondom, hogy nem hat az emberre a körítés, amit láthatóan nagy gonddal terveztek, és sok-sok munka nyomát viseli. De a könnyet az ember szeméből a dallam egyszerű szépségén kívül az a belsőnkből felfakadő őszinte igény indítja meg, ami a vélt magányosságunk, elveszettségünk, félelmünk, kilátástalannak érzett élethelyzeteink, megfáradtságunk miatt felébred bennünk. Az igény a megvédő szeretetre, a feltétel nélküli elfogadásra, arra, hogy "ölelj magadhoz, és erősíts, mert megfáradtam".
Valószínűleg a szöveg egyénenként más és más.
Meg Advent első vasárnapja is van....

2014. november 27., csütörtök

"Csak nézzük tétlenül?"



Szerettem volna beszúrni ezt a videót, de valami miatt nem sikerült. Megpróbálom a linket betenni, hátha úgy megy:
Fontosnak tartom, hogy minél többen megnézzék, és elgondolkozzanak az itt hallottakon. Főként akkor, ha még így soha nem gondoltak rá. Nagyon egyetértek, bár az utcára nem biztos, hogy ki kéne menni, de milyen egyéb eszközünk van?
Szeretem azt hinni, hogy nem történhet meg, hogy az orrunknál fogva vezetve besétálunk újra a kelepcébe, de annyira sokan nem látnak még az orrukig sem. Remélem, sőt tudom, hogy körülöttünk a világ ezerrel változik, de vajon milyen megtapasztalásokat választ magának az emberiség?

2014. október 25., szombat

Állapotjelentés




 Az elmúlt egy, lassan két éve szemlélővé váltam. Az addigi pörgés, közlésvány visszahúzódott magam sem értettem miért. Talán figyeltem, hogy mindaz, amit hiszek, hogy valósul meg a mindennapok szintjén. Kellett a visszaigazolás, hogy nem én találtam ki, nem én építettem magamnak álomszínpadot, ahol lejátszhatom a számomra kedves álmokat, hanem az tőlem függetlenül létezik.
Mostanság a "káosz" olyan szintet ölt, hogy bőrünkön érezzük, legyen az személyes, vagy globális szint. Gazdasági, politikai, katonai patthelyzetek bukkannak elénk, vagy addig sikeresnek tűnő, ám mások letatosása által magasba emelkedő emberek privát környezetében jelennek meg hatalmas kihívások, gyakran halálosnak mondott betegségek, tragédiák.
Az emberiség nagy része lassan tanul, nehezen vonatkoztat el, nem tud tovább nézni, látni a mindennapok szintjénél, meglátni a rendszer összefüggéseit. Nehéz felismerni, hogy az elénk kerülő akadályokat mi magunk hozzuk létre a gondokodásmódunkkal, a történésekre adott reakciónkkal, a hiedeleink által táplált automatizmusunkkal. Magunkat sajnálva persze megkérdezzük, hogy miért történik ez velem? De a válaszokat nehéz megtalálni.
Csodálatos időket élünk. Végre lassan kezd kiemelkedni a sűrűségből a lehetségesség, amit mi közösen alkotunk meg. Azok, akik megőrízték a hitet az emberségben, a becsületben, az őszinteségben, az egymásra figyelésben, az elfogadásban, a szelídségben és még folytathatnám.
Azt látom, hogy a személyes választások valóban megtörténtek. Látható, érezhető, hogy ki az, aki továbbmegy, és kik azok, akik a kilépést választották a rendszerből. Ez időnként szomorú és borzongató érzés, főként, ha számomra kedves emberről van szó. A személyes válsztás szabadsága mindenkinek adott.
A játszmának még nincs vége, sok meccs vár még lejátszásra, de már legalább benne vagyunk.
Kevés szemlélőnek lenni, aktív játékosok szükségeltetnek. A magam életében, a magam szintjén, amagam környezetében feltisztítani ami nem tiszta, a gondolataim, szándékaim, cselekedeteim minőségére figyelni, mert ezt adom be a nagy közösbe, ami a kollektív tudat szintjén átformálja a világunkat. Mindenki felelős azért, ami a világunkban történik. Senki ne áltassa magát azzal, hogy ugyan mit tehet egy ember a világgal szemben! Magok vagyunk. Mi MAGunk, és a gondolataink is. Magvetők vagyunk mindannyian. Mi adjuk a jövőt, és ki mint vet, úgy arat.

2014. szeptember 24., szerda

A megértés nehézségei



- Hogy engedheti ezt Isten!? Az ő kötelesége lenne, hogy legalább odamenjen az ebolában szenvedőhöz, és letörölje az arcáról a szenvedése könnyét!
- Ez nem Isten dolga.
- ???!
- Ez az emberé.
- Hogy lehetsz ennyire képmutató?! Olyan vagy, mint a pap, akivel a múlt héten több órát beszélgettem, és annyi volt a végkövetkeztetése, hogy a világban minden bűn az emberek műve, minden dicsőség  pedig az Istené! De hát miféle dicsőség ez? Nézz körül!
- Kit nevezel te Istennek?
-Mert te kit nevezel annak?
- Számomra az "Isten" fogalom magába foglal minden létezőt. Földön-égen és azon túl. Mindent, ami megnyilvánult és mindent, ami nem az.
- Ugyan már! Ez csak duma! A felelősség alól való kibújás! 
- Az az Isten, akiről te beszélsz, rajtad kívül van. Magadat nem helyezed belé, tehát rá háríthatod a felelősséget. Ő nem tesz ellene, ő a felelős! Milyen világot teremtett ide nekünk? Tisztára elcseszett, és ráadásul szívat minket, rajtunk veri le, minket kér számon! Ugye így gondolod? Pedig csak egy kicsit kéne változtatni a nézőponton: mivel "Isten" MINDEN LÉTEZŐ, ezért magában foglalva ott vagy te magad is. Minden "dicsőség", amit életedben létrehozol, EZÉRT az ő dicsősége is. Minden cselekedetünk, "bűnünk", vagy "dicsőségünk" az általunk megélt tapasztalat, ami nem "jó", vagy "rossz" /mert ezek csak a mi nézőpontunkból tűnnek annak, mert mi tapasztaljuk-szenvedjük meg /, hanem ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor egy gyerek a víz partján fog egy kavicsot, és végignézi/tapasztalja, hogy beledobja a vízbe, és a felszínen és a víz alatt hullámok látszanak, miközben a kavics leér, ameddig süllyedhet. A levegő is hullámokat vethet, de ezt mi emberek kevésbé érzékeljük, de attól még vannak. A gyermek a tapasztalást elraktározza magában, vagy új kavicsot dob be, vagy továbbmegy más tapasztalások felé.

2014. szeptember 12., péntek

Csemege ínyenceknek



Hála Livinek megtudtam, hogy Golenya Ágnes új könyvvel jelentkezik, - pontosabban kettővel - és beleolvasva azonnal tudtam, hogy igen! Ez kell nekem! Hogy Nektek is legyen hasonló élményre esélyetek, íme a link:
http://golenya-agnes.hu/index.php/kristalykonyvtar/konyveim/149-a-kek-ver-gyermekei-i-ii

2014. szeptember 5., péntek

Spirálzippzár

www. unicafe.hu

A fejlődés/felemelkedés a megértéssel kezdődik. A tanulás alapfeltétele a nyitottság, vagy más néven az üresség, mert az "én tudom" merev állapot. Az ember tele van saját hite által bebetonozott hiedelmekkel, amiket mozdíthatatlannak érez, ezért új információ/fejlődés felvételére képtelen. Pedig a fejődés folytonos mozgás, átrendeződés, felismerés, újragondolás.
Az univerzumban minden ismeret benne foglaltatik, az ismeretekhez való hozzájutás pedig attól függ, hogy valaki készen van-e rá, képes-e kapcsolódni hozzá. Az információ egy bizonyos "energialenyomatban", "kódban" felépítve van jelen, és akkor válik a felhasználó számára elérhetővé, ha ő maga már kiépítette a hozzá való "kulcsot". A mechanizmus legszemléletesebben a DNS-sel ábrázolható, ahol a spirál ágai úgy kapcsolódnak egymáshoz, hogy a két megfelelő nukleinsav lánc egymáshoz illik, tehát illik a kulcs a zárba.
Vizuális tipusúak kedvéért leírom az én "látomásomat": az Univerzum olyan, mint egy határtalan tér, amely számomra inkább folyékony, mint légnemű. Áramlatokkal teli, amely, - mint a tenger- telve van mindenféle "élőlénnyel" és "élettelen  létformával", fénnyel, színnel, hőmérsékleti és nyomásbeli eltéréssel, stb. Ebben a közegben "utazik", / van jelen / minden lehetségesség szabad kapcsolódási lehetőséggel, de csak azok képesek vele kapcsolódni, akik erre készek, akik már kialakították az erre való képességet magukban. 
Pl.: minden leendő tecnikai találmány benne foglaltatik a közös információs mezőben, de csak azok képesek működtetni, akik megértik, hogy mire való és hogyan kell létrehozni és használni. Akkor "jön le" fizikai síkra, ha az ember, az emberiség tudata kész befogadni.
 Az egyén, vagy az emberiség  tudata hasonlóképpen jut fejődési lehetőséghez: amikor kész a kulcs, a kapcsolódási lehetőség, akkor  a "lehetségességből" "valóság" lesz.
Ahogy a saját egyéni életünkben, úgy az emberiség közös létezésében is újra és újra lehetőségek nyilvánulnak meg az önmagunk meghaladására, amikor túl tudunk lépni eddigi önmagunkon, az életünk működtetéséhez használt addigi sémákat le tudjuk cserélni.
Fejlődésünk spirálja olyan állapotban van, hogy azok, akik képesek rá, kiemelkedhetnek az eddigi "sűrűségből" az eddig játszott játékból. A fordulópont most van. Vajon hányaknak, és milyen áldozatok árán sikerül? A bejáratott sémák /egymás ellen hergelések, háborúk, piszkos játszmák / vajon lecserélhetőek-e végre? Érdekes időket élünk. Van valaki, aki unatkozik? :)
A leírtak az éjszaka folyamán jöttek, szemléletes képek kiséretében. Talán a legkonkrétabb egy zippzár képe volt, ahogy a szemek egymásba csúszásával záródik fölfelé haladva.

indafoto.hu


2014. augusztus 24., vasárnap

A tudás fája



Az elmúlt hónapok látszólagos bénultsága, sok mindent hordott magában. Szeretném azt hinni, hogy olyan volt, mint a várandósság hónapjai, de lehet, hogy ez megint csak hiú ábránd.
Nem is fontos.
 Amire jutottam az nagy vonalakban annyi, hogy úgy érzem elfogytak a kitaposott utak, a csapások nagy része nem más, mint próbálkozás, vagyis jelenleg úgy látom, senki sem tudja a tutit.
A minap olvastam egy hozzászólást, amiben egy kereső majdnem felelősségre vonja a már szerinte előbbre tartókat, hogy miért nem fogják meg a kezüket, és vezetik tovább azokat, akik tanácstalanul keresgélnek. Hát alig tudtam megállni, hogy ne mondjam neki azt, hogy őrízkedjen mindenkitől, aki azt hirdeti, hogy tudja az utat. Senkit sem szabad megfosztani a felismerések megtapasztalásától :)
Szóval sok mindent összeolvastam, meghallgattam, begyűjtöttem, aztán rájöttem, hogy ott vagyok, ahol a part szakad, vagy ahol véget érnek az utak, és ahol senki sem okosabb a másiknál. Na, jó, vannak okosak, és még okosabbak, és bölcsek is, de a bölcsek leginkább onnan ismerszenek meg, hogy hallgatnak, mert tudják, hogy amit ők tudnak, azt nem lehet elmagyarázni, mert odáig fel kell nőni, és aki fel tud nőni odáig, annak már nincs szüksége szavakra.
Hát így jutottam el a tudás fájáig, ami nem más, mint összegzése az eddigi megértéseimnek, és az is lehet, hogy nem több, mint amit eddig is tudtam. :)
Szóval adott a teremtés pontja, a "kezdetben vala az ige" = kiáradás = hang = rezgés, amelynek célja az volt, hgogy a teremtő megnyilvánítsa önmagát, kiáradjon és ezáltal minden lehető módon megtapasztalja önmagát.
A fenti kép egy fraktál, ami fának látszik, és az is, mivel minden fa, és egyben minden egyéb létező is hasonló módon nyilvánul meg: egy bizonyos algoritmus alapján. /Istenem, hogy örülne szegény matek tanárom, ha ezt megérhette volna! :)/ Az egész jelenlegi létezésünk így működik, hogy kiárad egy energia egy bizonyos módon, amíg nem találkozik önmaga határaival, onnan a kölcsönhatások miatt megváltozik, mássá, többé válik, majd irányt vált, és tovább árad. Ez már így is túl zavaros nem is ragoznám. Aki ezügyben tisztábban szeretne látni, ajánlom a http://esemenyhorizont.uw.hu/ oldal videóit.
A lényeg az, hogy szintek vannak, amiket vizualitás kedvéért nevezzünk a faágak elágazásainak.
Minden létező tekintheti magát egy faág csúcsán levő falevélnek, olyannak, aki a folyton növekvő, kiáradó megtapasztalás legmesszebbre eljutó része.
Mint ilyen, az Egy /fa/ része, de önálló feladatokkal, képességekkel bíró létező, akinek tapasztalásai szolgálják az őt létrehozót, éltetőt, fenntartót. Csak önmagát érzékeli, a őt érő hatásokat, nincs közvetlen ismerete a fa nagyobb ágairól, vagy a törzsről, a gyökerekről. A tudatszintje csak önmaga határáig terjed. Az őt tartó-növesztő ágacska már tudatában van az összes általa növesztett levélkének-virágnak, hiszen rajta keresztül léteznek. Ő magasabb tudatossági szinten létezik. Az ágacska egy erősebb, öregebb, többet megélt, nagyob tapasztalással bíró, több ágacskát is növesztő ág része, és így tovább, az egész fáig!
A tudatszint emelkedés hasonló módon történik. Amikor már nem csak önmagam létezését vagyok képes érzékelni, hanem az érzékelésem kiterjed más létezőre is, akkor megindultam a tudatszint emelkedés útján. Ha képes vagyok érezni mások érzelmeit, gondolatait, hallgatok a megérzéseimre, ráhangolódok a körülöttem lévő akár növényi, akár állati, akár emberi létezőkre, akkor már elkezdtem járni is ezen az úton.
Olyan ez, mint egy visszaút. Visszaút a kifelétől a befeléig, a kiáradásból a visszahúzódásig, a kilégzéstől a belélekzésig. /Milyen finoman árnyal a nyelv!/
Ahogy haladok "visszafelé", egyre nagyobb tapasztalással teli egységekbe jutok, egyre több ismeret felett rendelkezhetek, egyre nagyobb tudatosságom lesz. /Így válik érthetőbbé, hogy "nektek pedig még a fejetek hajszálai is számon vannak tartva"./
Egyszuszra talán elég is ennyi, mondanám, hogy folyt. köv., de ki tudja?...

2014. április 27., vasárnap

A "tudó ember" mesél


Régen az emberek meséltek. Elmondták amit tudtak, gondoltak, reméltek, amit tapasztaltak, amit megéltek, és levonták a tanulságot. Ez is egy ilyen "mese". Egy ember elmondja mire jutott eddig megélt élete során.

2014. április 25., péntek

Hogyan őrizzük meg lelki nyugalmunkat?



Mantrázás... Na neee... Az olyan... indiai... távoli... értelmetlen, régi és mittudomén! Ráadásul szanszkritül, vagy ki tudja hogy  kéne mondani, nem is értem mit mondok, ha kántálom, hogy: "Om trayambakam yajamahe Sugandhim pusti vardhanam"....Különben sem hiszek a szertartások hókuszpókuszolásaiban! Bagdi Bella magyarul mondja... Jó, jó, csinál valamiket, néha egész jó, de nehogy már ilyen kis együgyűségeket hepizzek itt össze! Majd ettől változik meg a világ! Ettől majd minden szép, a rózsaszín ködben alig látszó sz@rnak tűnik... Nem hinném, hogy ez így működik!
Aztán lecsendesedett bennem ez a párbeszéd.
Az is kellett hozzá, hogy felismerjem, hogy valójában mit jelentenek azok a szavak, hogy "hála", "alázat", "áldás". A "köszönet"-tel alapból nem volt sok bajom.
Aztán egyszer csak észrevettem, hogy úgy teszem a dolgaimat, megyek az utcán, meg ilyenek, hogy alapból a szépségekre figyelek, és hálát érzek azért, hogy részesülhetek ebből a szépségből, és már maga a tény, hogy vannak, és én érzem őket elég ahhoz, hogy jól legyek, és mosolyogjak, pedig a mosolygás nem volt mindennapi elfoglaltságom. A szám sarkán még most is a keserűség sokáig hordozott nyoma látszik.
El kellett jutnom lépésenként odáig, hogy észrevegyem magamon amint hagyom, hogy az érzelmeim elragadjanak, belesűvítsenek a megszokott lehúzó áramlatokba. Hogy belemenjek mások által sugalmazott rosszkedvekbe, reménytelenségekbe, ítélkezésekbe. Persze ilyenek még mostanság is vannak számtalan esetben, de már ritkábban veszek beléjük.
Mi az a lelki nyugalom? Amikor azt érzem, hogy jól vagyok. Teljes vagyok, békés, elégedett, elfogadó. Elfogadom azt, ami van. Úgy, ahogy van. Mint Bridget Jones-t anno.
Néha, persze nem olyan könnyű, de kipróbáltam, és éles helyzetekben is működik. Hogy micsoda? Hát a mantrázás. Na, jó, ne mondj semmit...
Van egy primitív szöveg:
Hála és köszönet,
Hála és köszönet,
Hála és köszönet,
Áldás, áldás áldás!
Millió dallam költhető rá. Csak mész, teszed a dolgod és mondod, dúdolod, variálod vég nélkül, és a lelkedbe beköltözik, amiről dalolsz: a béke és az áldás.

2014. április 11., péntek

Földanya...

www.naturees-blessings.org
...korszakváltása

www.listofimages.com

2014. március 25., kedd

Fejlődés és élet



"Az élet korlátozott és törékeny módon jelenik meg, de valójában örök és korlátlan. Nem tudtok meghalni. Azok, akik enyhülést keresnek a saját életük átélésének nyomása alól, egyszerűen átmennek a másik oldalra, de ott azt tapasztalják, hogy semmit sem oldottak meg azokból a leckékből, amelyeket meg akartak tanulni és így újra szembesülni kell velük egy másik időben és másik életben."

Nagyon szeretem a Marilyn Raffaele által csatornázott Arktúruszi Csoport üzeneteket.  Magyarul a Kristályhang oldalon találjátok.

2014. március 22., szombat

A pap kertje sztori


Ez egy réges-régi vicc.
Három ember egy éjszaka bemegy a pap kertjébe gyümölcsöt lopni. Hogy-hogy nem, lebuknak, megjelenik a pap, felelősségre vonja őket, és kijelenti, hogy mindenki, amit lopott, azt dugja az alfelükbe.  Az első szilvát lopott, üvölt, mint akit ölnek míg kapja a büntetést, a másik almát lopott, már előre ordít, majd esztelen röhögésbe tör ki. A pap megáll: - Mit röhögsz, te szerencsétlen? - Eszembe jutott, hogy a Józsi dinnyét lopott!
Ennyi a vicc. Ma /kissé megkésve/ jött az ember és megmetszette a már majdnem virágzó fáimat, és beszélgettünk közben a világ folyásáról. Beszéltem neki arról, hogy én azt gondolom, hamarosan nagyot változik a világ. Ekkor jutott eszembe, hogy mi kelet-európai népek már edzésben vagyunk, mert átestünk egy nagy traumán, mikor leomlott a berlini fal, és kiderült, hogy amit igaznak hittünk az egyáltalán nem volt az, sőt! Most sem lesz más. Lehet, hogy mi már észre sem vesszük, elmegy egy kis szódával...
De ott nyugatabbra, még fogalmuk sincs arról, milyen csalóka is ez a világ...

Napi ajánlat:
http://hivatasosmuzsa.wordpress.com/2014/03/22/steve-rother-marc-uj-boseg/ 
http://komlomedia.wordpress.com/2014/02/20/hullanak-a-bankarok/

2014. március 21., péntek

Ibolyás


Ez az év újra ibolyás, ibolyaligetes, ibolyaszőnyeges, színpompás ibolyamezős! Aki bejön az udvarra ámul a látványtól, és elvarázsolódik az illattól. Fehér, halványlila, sötétlila, pink és cirmosfehér, amit akarsz! Sokszor próbáltam megörökíteni, de nem tudom visszaadni azokat a ragyogó színeket, a látványt, ahogy végigmegyek a kerten és mint egy perzsaszőnyeg, mindent beborít.






2014. március 18., kedd

Heti helyzetjelentés




Mint legutóbb utaltam rá, a világ újrafelosztása javában zajlik, örülhetünk, amíg erről a nagyközönség mit sem sejt, és önfeledten köpködi az épp aktuális politikai ellenségének tartott egyedeket, vagy sokmilliós összegeken háborog, vagy holmi percemberkecelebek  perverzióin hűledezik.
 Én a magam részéről érdeklődéssel figyelem az óvatlan tobzódásokat legyenek azok a lakóhelyemen, vagy az országban, vagy globálisan. Mostanság a Kisgömböc meséje viszhangzik a tudatomban, csak azt nem tudom még, hogy kell-e bugylibicskás a széthasadáshoz, vagy elég a maga telhetetlensége is ahhoz, hogy kipukkanjon?
Örültem, mikor akadt egy önként vállalkozó fordító, aki  nálamnál tökéletesebbre fordítja Benjamin Fulford hetente megjelenő írásait, melyekben tudósít a háttérben zajló eseményekről. Ha jól rémlik, már több, mint egy éve követem az írásait, úgy látom, nagy vonalakban bejönnek amiket ír, az áramlatok mindenképpen jól láthatóak.

2014. március 13., csütörtök

A nap képe a NASA-nál


Visszautalva az "ESEMÉNY" bejegyzésre posztolok egy NASA által jegyzett oldalt, ami 2014. 03. 10. -re datált " A nap képe". Jelent ez valamit?

Aktuális


Mindig is értettem, de úgy érzem, most aktuális:

"Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra."
                                       /József Attila: Eszmélet 4. /

2014. március 12., szerda

Az "ESEMÉNY"-ről


 Mivel anno sokat foglalkoztam az "ESEMÉNY"-nek nevezett előrevetített történéssel, úgy érzem most is át kell adni az aktuális infókat, ki-ki bánjon vele saját belátása szerint. A bemásolt szöveg csak töredéke az eredeti bejegyzésnek, a többi a link alapján elérhető.

"MI MAGA AZ ESEMÉNY?
Az ESEMÉNY lesz bolygónk számára az áttörés pillanata, mind fizikai és nem-fizikai síkon. A nem-fizikai síkon
  • Érzékelni lehet majd egy nagy hullámát vagy villanását az Isteni energiának és fénynek, amely a Galaktikus Központi Napból (amit Plejádi nyelven Alohae-nak neveznek) fog a bolygó felszínére érni. Ez a Napból érkező speciális fény vagy villanás áthatol a Földön, és az emberiség egészén. Nyugalmat fog árasztani az emberek felé a szeretetenergia fényében, és véget vet a kettősségnek. Ilyen nagyszerű és erőteljes energia eddig nem volt látható, vagy érezhető a Földön. Mindenki tudni és érezni fogja a Földön, hogy valami történt. Ez még számunkra is meglepetés lesz, mikor meg fog történni. Ilyen még nem történt ezelőtt.
  • Lehetséges, hogy egyeseknél lesz egy erős sokkhatás, de azok, akik tudatában vannak az eseménynek, olyan pozitív változásként fogják felismerni, aminek eljött az ideje. Ez az Isteni villanás el fogja indítani a spirituális erőket, a földönkívülieket, az Agarthai Hálózat embereit, az X bolygót és a Földön lévő Ellenállási Mozgalmat, hogy megkezdjék a hosszú ideje várt tervek beindítását. Ezek a tervek annak a végrehajtásai, ami úgy ismert, mint a Galaktikus Kódex (Link Cobra oldalára.)
  • Anyahajók fognak láthatóan a Föld atmoszférájába érkezni, hogy megemeljék a Föld rezgését és hogy segítsenek a lakosságnak hozzászokni a tudatossági mezejükhöz, ahogy az elektronikus kerítés mátrixot lebontották most és mindenkorra. Nem fogják magukat felfedni, vagy nyilvános bejelentést tenni egy rövid ideig, noha a fizikai észlelések száma meg fog ugrani, hogy felkészüljön a világ a jelenlétük elfogadására.
A fizikai síkon a következők történnek.
  • A Föld katonai és rendőri erői akcióba lépnek, hogy megakadályozzák a zavargást, és hogy biztonságosan őrizve legyenek a létfontosságú infrastruktúrák a hamis zászlós elitista támadásoktól, amik arra lettek tervezve, hogy pánikot és félelem alapú reakciókat váltsanak ki.
  • Az esemény legjelentősebb része az élenjáró Elit tagjainak a letartóztatása lesz.
  • A Pénzügyi rendszerek/ az egész központi bankrendszer újraindítása, az összes bank számítógépét ki fogják kapcsolni és nem lesz lehetőség online kereskedelemre, ezért minden bank be fog zárni további értesítésig.
  • A főbb médiaközpontokat átveszik a polgári hatóságok, akik eltávolítják a cenzorokat és az elit alapú programokat és napirendeket.
  • Felfedés – A titkos dokumentumok, és az események (beleértve a földönkívüli információkat is) nyilvánosságra hozása el fog kezdődni kis idő elteltével az aktuális esemény után . Sok minden fel lesz fedve a világ rejtélyeiből / ki ölte meg Kennedy-t/ CIA drog üzlet/ az igazi erők, akik végig a világháborúk mögött álltak/ folyamatos népességcsökkentő napirendek/ HAARP/ oltások/ Titkos űrprogram/ Elme Vezérlés/ pénzügyi bűnök és sok-sok dolog, ami sokkolni fog rengeteg embert!
  • Végre megtörténik az új, tisztességes pénzügyi rendszer kezdete jóléti alapokkal és világra szóló alapokkal a bolygó gyógyításáért.
  • ÚJ Kormányzat/Politikai rendszer, Oktatási rendszer, Egészségügyi rendszer, Történelem órák, stb-stb. Az emberiség lassú és fokozatos ráébresztése arra a tényre, hogy léteznek pozitív földönkívüli fajok, és hogy milyen galaktikus kapcsolataink vannak.
  • Az új fejlett technológiák bemutatása.
  • Meg lesznek osztva azok a Technikák, amelyek a spirituális növekedést segítik, megtanuljuk, hogy kik vagyunk és, hogy honnan is jöttünk. Egyenként fogunk rájönni egyedi céljainkra és mindenki számára ki fog körvonalazódni a saját életútja.
  • Lesznek majd olyan műalkotások elővéve az ősi gyűjteményekből, amelyek felfedik az igazságot az ember földönkívüliekkel való kapcsolatáról a közelmúltból. Meg fogjuk érteni kozmikus örökségünket. Ősi helyszíneken fognak múltbeli űrhajókat feltárni és lesznek fizikai bizonyítékok az ősi technológiákról.
  • Lesz majd egy kezdeményezés a fejlett gyógyító technológiák felfedésére, amelyek azért lettek elnyomva, hogy az Elit gazdag tudjon maradni és szenvedésben tartsanak minket. Végül is a jelenlegi gyógyászati rendszer radikálisan át fog alakulni a sokkal fejlettebb formájú kezelések fényében.
  • Szabad energia készülékek elérhetőek lesznek az otthonod és a kocsid számára, véget vetve ezzel a fosszilis üzemanyagnak és egyéb mérgező technológiáknak.
  • Végül is lesznek nyilvános vizsgálatok, hogy megbizonyosodhassunk arról, hogy mi is történt, biztosítva ezáltal egy tömeges katarzist gyógyulás és esetleges megbocsátás formájában/ a bűnözők meg fogják kapni kétség kívül a szükséges gyógyítást és tanácsadást az eltorzult elméjük miatt.
Tartsd észben, hogy azok a részletek, amik itt át vannak adva NEM teljesen pontos leírásai mindennek ami megtörténhet. Viszont ezek az alap tervek, ahogy ezek pontosan értendők ebben az időben. Ez azt jelzi, hogy egyes aspektusai ennek a tervnek végre lesznek hajtva. Az ember szabad akarata központi szerepet játszik ebben a folyamatban, és a tervek végrehajtási menete is teljesen képlékeny, ami óránként is változhat attól függően, hogy hogyan haladnak az dolgok az esemény alatt.
Ez az „esemény” nem olyan célú lesz, mint egy Földi típusú forradalom, ahol kockázatot kell vállalni az ártatlan emberek élete miatt. Pont EMIATT tevékenykedünk, hogy biztosítsuk a békés átmenetet. Egy ilyen hatalmas művelet olyan típusú precizitást igényel, amiben csak maga a Teremtő Atya/Anya tud dönteni..
Itt az ideje megértenie mindenkinek ezen a bolygón, hogy ezek a jövőbeli változások NEM néhány őrült ember kezében vannak, akik a hatalmukkal rossz döntéseket hozhatnak, amik aztán vérontáshoz is vezethetnek..
Az eljövendő „Esemény” NEM  egy véres forradalom. Maga az Esemény egy törvényes végrehajtása a most létező planetáris törvényeknek. Ezen felül egyben a „Galaktikus Kódex” végrehajtása is. Az „Esemény” napján az egész világ informálva lesz, hogy most Béke van a Földön, és visszatér a földi emberek szabadsága."
http://kristalyhang.wordpress.com/2014/03/11/cobra-egy-lehetseges-forgatokonyv-az-esemenyhez-2013/

2014. március 11., kedd

Jólét- jól lét

 Mitől vagyok jól?
Mikor mondom azt, hogy: -"Jól érzem magam!"
Vajon a jólét, / a gazdasági értelemben vett jólét / garancia arra, hogy jól érezzem magam? Persze, hogy most a közhelyes "a pénz nem boldogít" formula bukkan fel, de miért nem veszi ezt senki sem komolyan?
Miért van, hogy lépten-nyomon azt tapasztalom, hogy a viszonylagos jóléthez szokottak paráznak, görcsölnek, rohadt rosszul érzik magukat a bőrükben, mert látják, érzik, hogy a madzag vége, amit eddig olyan stabilnak éreztek a tenyerükben egyre síkosabbá válik, és siklik ki a kezükből? A szélessávon elérhető lehetőségek egyre keskenyebbé szűkülnek, és ez roppant fenyegetőnek tűnik?
Mire használható a jólét? Vajon arra használódik-e, hogy általa jól érezze magát a birtoklója? Vajon csak általa érzi jól magát? Vajon, ha megszűnik a jóléte, akkor megfosztódik annak a lehetőségétől, hogy jól érezze magát? Mi váltja ki a rossz érzetet azokból, akik viszonylagos jólétüket féltik? Hozzászoktak, hogy sok minden elérhető, és most talán ez megszűnik? Ettől elveszítik a boldogságot? Vagy azt, amit boldogságnak gondolnak: a viszonylagos jólétet?
Vajon  boldogság, jól lét az, ami valaminek a függvénye? Vajon, ha nincs más, csak a puszta életem, akkor boldogtalan vagyok? 
Vajon mi hozza el a felismerést, hogy a boldogság nem javainkban mutatkozik meg?
U. i.: Az alábbi eszmefuttatás nem a napi megélhetési szinten lavírozókról szól.

2014. március 8., szombat

Előadás a Tayos-barlangról Tatabányán /ajánló/


Ami a történelemkönyvekből "kimaradt"


2014. március 14-én, pénteken 18 órai kezdettel

A Tayos-barlang kutatásának dokumentált története
című könyv bemutatója kerül megrendezésre

a tatabányai Kertvárosi Bányász Művelődési Otthonban (Tatabánya, Hadsereg út 98.).

A Tayos-barlang és feltárásának története megosztja a közvéleményt, amiért is olyan tényfeltáró és -közlő, tisztázó munkát vállalat a Móricz János Kulturális Egyesület, mely mára egy Equadorral folytatott diplomáciai kapcsolattá fejlődött. Az est folyamán az Egyesület elnöke avatja be az érdeklődőket mind az eddigi eredményekbe mind pedig a munkájukhoz szükséges gondolkodásmód mintáiba.

Az Egyesület lassan két éve, 2012. áprilisában szervezte meg az ügyben meghatározó értékű és jelentőségű Nemzetközi Őstörténeti Konferenciát Körmenden. Az est vendégei ezzel kapcsolatban is tájékozódhatnak.

A várhatóan két órás, vetítéssel egybekötött előadás szünetében megvásárolható a bemutatott könyv, és komolyabb érdeklődők számára lehetőség nyílik becsatlakozni a kutatómunkába. A belépés ingyenes. Az előadó és tevékenysége adománnyal egyénileg támogatható.
Helybiztosítás és a szervezés leegyszerűsítése miatt kérem, hogy az érdeklődők regisztrálják megtisztelő részvételüket és könyvigényüket a elérhetőségeink valamelyikén: banyaszmuvhaz.jk@gmail.com valamint 30/337-9574

2014. március 5., szerda

Újraosztás


Aki egy kicsit is figyeli a világ történéseit, valószínűleg tudatosítja magában, hogy most megint a világ újra felosztása folyik. Mint tudjuk ez közel sem szokott békés folyamat lenni. A médiában megjelenő hírek igencsak hiányosak és elfogultak, vagyis nehéz tisztán látni.
Ami szerintem látható az az, hogy a hanyatló nyugati hatalmak erőltetnék egy újabb nagy háború kitörését, egyenlőre sikertelenül. Úgy hiszem a fordulópont Szíriában történt, akkor, amikor egy rövid megbeszélés erejére találkozott az amerikai és az orosz elnök. Kíváncsi lennék arra, miket is mondtak akkor, mert mintegy varázsütésre az agarak elkezdtek hátrálni, kiszivárgott ez-az, aztán lecsitult az addig nagyon is aggasztó helyzet. Ami Ukrajnával történt, még egy fokkal látványosabb: sokkal hamarabb és jobban kivillant a lóláb, felfedve, hogy megint valakik manipuláltak, miközben úgy állították be magukat, mint megmentők. 
A világ átalakul. Most! Itt van az az idő, amit vártunk, bár sokkal húsbavágóbb, mint ahogy szerettük volna, de történik, omlik, lelepleződik, ellehetetlenül! Súlypontok helyeződnek át, folyik a kötélhúzás, az alkudozás a régi és a feltörekvő erők között.
Szeretem azt hinni, hogy igaz az igéret, amiért úgy gondoltam érdemes most születni.


2014. március 4., kedd

Erőtér


Valahonnan ki vagy valahová be.
Miért ki és miért be?
Folyamat, mely soha nem merevíthető,
maga a mozgás a lényege.
Mi élteti?
Perpetuum mobile.
Mivégre ez az egész?

Aztán beírom a keresőbe, hogy létezik-e ez a szó, hogy "mivégre" egyáltalán ilyen formában? Aztán kiadja a verset, és én szégyenkezek, hogy azt gondoltam, vers akar születni...

Radnóti Miklós: Mivégre


Felnőtt vagy – szólok undorodva néha,
és nem segíthetsz rajta, lásd be végre.
Térj vissza – szól egy hang ilyenkor,
csak ülj a földre és beszélj az égre.
Nem tudsz már? – kérdi s mintha rína.
A szék lábától, nézd csak, balra Kína
és jobbra lóherés, örök vadászmezők.
Ó, hol vagy régi, indiáni gőg?
nem érdekel már, honnan fú a szél? –
Az ember egyre vénül, verset ír, tanít...
„Csak ülj a földre és beszélj az égre.”
S nem ül le. S nem beszél.
Felnő, és azt se tudja, hogy mivégre.

2014. február 28., péntek

Lépésről lépésre

www.listofimages.com
Években mérem már azt az időt, amikor tudatosan élem meg a változásokat, amik bennem és körülöttem történtek, és történnek a mai napig is folyamatosan. Nem mindig könnyű. Gyakran voltak kétségeim, hogy amiket érzek, gondolok, hiszek, vajon tényleg vannak, vagy csak az én valóságomban léteznek? Sokszor éreztem hálát emberek iránt akik megosztották a saját tapasztalataikat, akik útjelzőket hagytak maguk után, segítve ezzel az utánuk jövőket. Most egy ilyen írást osztanék meg, Szabó Judit írását.


2014. február 23., vasárnap

Demokrácia

greece.mrdonn.org

Gondolkoztál már valaha a demokráciáról? Na jó, azóta, mióta meg kellett tanulnod, hogy miért is találta ki annak idején Periklész, vagy ha nem is ő találta ki, de miért népszerűsítette annyira. Mert nagy csapda rejlik a hangzatos eszmék mögött! Mert milyen igaz, hogy minden ember egyenlő. Egyenlő jogok illetik meg. Aztán nézz körül! Mit látsz? Mióta is játszuk ezt a nevű játékot? Talán már megtanulhattuk volna a játékszabályokat, vagy legalább kiszűrhettük volna a rendszer hibáit. Mert vannak neki, az kétségtelen. Mit is jelent a szó? Néphatalom. Ki gyakorolja a hatalmat? A nép? Nem. A nép által választott vezetők.
Akkor most nézzük meg, ki is az a "nép"? Én, Te, ő, mi és így tovább, az agysebésztől az öntudatát végképp elvesztett szenvedélybetegig, a megszállott kutatótól a beszűkölt nézőpontú elvakult hívőig, aki hitéért akár ölni is képes. A  mindennapi megélhetési küzdelembe végsőkig megfáradt emberek, akiknek már erejük sincs gondolkozni, a fiatalok, akik úgy nőttek fel, hogy a tudásvágyat már kezdeményében kiirtották belőlük. A média által áltatott és generált tömegek, akik mintegy hipnotizált álomban tesznek eleget a sugárzott késztetéseknek. A magukat okosnak tartók, a hataloméhesek, a könnyen befolyásolhatóak, a korruptak, az idealisták, a tévelygők, vég nélküli a sor. Persze jogosan mondhatod, hogy nagyon sötétre árnyaltam a felsorolást. Meglehet. De nem is azokkal van gondom, akikről most nem szóltam: a felelősséget vállaló, a gondjaikra bízott emberek és javak megvédésére és gyarapítására minden körülmények között törekvő, ragyogó intellektussal, és érző szívvel rendelkező kiválasztottakkal. Vannak még ilyenek?
A "nép" arctalan tömeg. Felelősségre nem vonható, ezért nevében bármit el lehet követni. Ebben rejlik a demokrácia végtelen nagy értéke.

2014. február 21., péntek

Szabi vége?


Az írhatnékom valahogy elment szabira. Vagy mi...
Időnként böködik az oldalamat az okoskodásaim, de nem hajlandó foglalkozni velük. Magam sem értem.
Tavaly tavasszal kezdődött, amikor a kifele irányulóból befeleforduló lettem. / Talán. Vagy nem? /
Akkor volt olyan időszak, néhány pár nap, amikor úgy éreztem, hogy szeretnék mindig így élni. Ilyen közegben, ilyen emberekkel. Aztán azon tűnődtem a többi napon, hogy ez miért nincs mindig így, vagy mi kellene ahhoz, hogy mindig így legyen, vagy / és ez még mindig nagy mumus / hogy mit csinálok rosszul, hogy nincs mindig így? Aztán ebből egyenesen következik, hogy miért vagyok ebben a helyzetben / mármint, hogy nem abban vagyok, amit szeretnék magamnak /, hogy nem érzem magam a helyemen, hogy hiányérzeteim vannak, és hogy honnan jönnek ezek az érzetek. Na! Ezzel jól elvoltam. Meg még mindig ezekkel vagyok magam által egybezárva. Persze, hogy úgy élem meg a napokat, mint aki gúzsba van kötve. / Tudja valaki, mi az a gúzs? Talán kenderkóc. /
Közben persze nézek ki a fejemből, keresgélek, követek, tájékozódom. Eldöntöm, hogy az infók egyre több emberhez eljutnak, egyre több visszajelzés jelenik meg, valóságos áradat, és ahogy áradatkor szokás, egyre több szenny úszik a felszínen. Akkor ebben illene tájékozódni. Ha már illetékesnek neveztem ki magam arra, hogy "fényt sugározzak", akkor ahhoz illik tartani magam. Körül kellett nézni alaposan, hogy magamban letisztázzam, hogy mi az, amit kiadok magamból. Káprázat, hazugság, hit, meggyőződés, káosz, remény, álom? Ez ráébresztett arra, hogy másoknak akarok kéretlenül is megfelelni. Kell ez? Aztán úgy gondoltam, hogy mindenki maga felelős magáért, higgyen amit hinni akar, keressen amit és ahol tud.
Komoly hullámvasutazással telnek a napok-hetek-hónapok./ És Istenem, milyen nagyon gyorsan! / A hullámvasutazás érzelmi, fizikai, mentális síkon egyaránt jelen van. Brilliánsként ragyogó, és iszapos mély homályként megélt időszakok váltják egymást hol percenként, hogy többnapos periódusokban. Még az időjárás is ilyen: ha borús, az majdnem éji homály, ha napos, az vakítóan ragyogó. Ha valaki figyel, azt is regisztrálhatja, hogy mostanság sokkal könnyebben kijön a sodrából, pillanatok alatt felforr az agyvize, és kezelhetetlenné válik az indulata. Mivel már jómagam eljutottam odáig, hogy viszonlag gyorsan felismerem mit csinálok éppen, igyekszem mihamarabb visszavonulni, de olyan is van, amikor megfigyelőként egyidejűleg regisztrálom, hogy éppen mi történik, de végigjátszom a játszmát, csak úgy tanulság képpen. / Skizofrénia? Egyéb diagnózis? /
Köszönöm, hogy érdeklődtetek irántam! Nagyon jól esett! :)
Az is lehet, hogy vége a szabinak.