2012. február 27., hétfő

Tél-tavasz játszma


Vasárnap, amikor hazafelé indultunk és kiértünk a település határára ez a kép fogadott. Ameddig a szem ellát, magasra bodorodó hatalmas felhő ijesztgető-sötétkék alappal, amiből hózáporok rojtjai lógtak.
A másik oldalon napsütésben sorakoztak a nádgúlák:


Az úton végig gyönyörű fények színek és felhők mutatták, hogy elkezdődött a nagy kötélhúzás tél és tavasz között. Jó tudni, hogy előbb-utóbb a tavasz lesz a nyerő!
 Itthon is kimentem a kedvenc helyemre, megörökíteni a legújabb arcát.


Jövőfürkésző


Tegnap végre magamhoz ölelhettem az unokámat.
A fizikai távolság megfoszt attól, hogy napról-napra kövessem a fejlődését, de remélem azért kialakul köztünk az a szoros és erős érzelmi szövedék, ami olyan irigylésre méltó nagyszülő és unoka között.
Vajon mit rejt ez a csöpp tenyér? 
Mit hozott magával?

2012. február 24., péntek

Őszinteség

My Glass of Water by Berkeley T. Compton

Őszintének kell lenni!
Jó esetben ezt tanítják nekünk, amikor próbálunk eligazodni az élet frissen elénk táruló ösvényein. Gyakran azonban nagyon korán rájövünk, hogy más a szó és más a tett.
Az emberek többsége a kisgyerekkel úgy van, hogy: "á, nem számít,úgyse érti!"
Valóban, a gyermek sok mindent nem ért, de mindent érez. Olyan közel van még a világhoz, ahonnét jött, hogy sokkal inkább az onnan hozott érzékelési módokat használja, mint az általunk természetesnek vett látást-hallást-szaglást-ízlelést-tapintást. Máshogy; sokkal árnyaltabban érzékel, valószínűleg "látja" a körülöttünk folyamatosan mozgó, változó, színes, fényekkel és homályokkal átszőtt energiát, ami a lehető legegyértelműbben tájékoztatja mindenről, még arról is, amiről nem szeretnénk, hogy tudjon. Ráadásul az érzelmeink átjárják az ő idegrendszerét is, tehát szó szerint érzi azt, amit mi érzünk.
Ahogy egyre magasabb rezgésű energia áramlik a Földre, úgy hangolódunk mi is vele. Egyre vékonyabbá válik a fátyol, ami elválasztott eddig attól a világtól/dimenziótól, - vagy nevezzük akárhogy -, ahol az érzékelésnek ez a rendkívül kifinomult és tiszta módja áll a rendelkezésünkre. Aki figyel magára és a környezetére, biztosan tapasztalta is már ezeket a változásokat. Egyre jobban ráérzünk egymásra, megérezzük, hogy a másikkal mi van, vagy megérezzük, hogy ő hív, ha csöng a telefon. Érzékenyebbek vagyunk a másik hangulatára, és igen, az őszinteségére is!
Mi lesz a világból, ha már nem lehet többé hazudni benne?

en.wikipedia.org

2012. február 22., szerda

Remélem az utolsó havas


Csak azért, hogy ne azt a szatyrot lássam már itt, még egy havas, pedig megígértem magamnak, hogy nem fotózok több havat az idén...

2012. február 14., kedd

Táska


Bevallom, csaltam.
Eredetileg egy teljesen új táskát akartam varrni a kész hímzett képekhez, sőt eredetileg a képekből takaró lett volna, aztán rájöttem, hogy azzal nem készülnék el, és akkor találtam ki, hogy majd lesz belőlük táska, amibe bele lehet tenni a baba számára szükséges dolgokat, ha menni kell vele valahova.
Aztán eszembe jutott, hogy van nekem, egy boros táskám, benne praktikus fakkokkal amit, ha akar az ember használ, ha nem, az oldalához simul.
Így történt, hogy csak megfelelő anyagokra volt szükségem, meg rá kellett varrni és voila!


Mivel ilyen maradék anyagom nem volt elég, a másik kép meg úgyis estés, hát kékfestős lett:


2012. február 13., hétfő

Hajnali havas





"...ebben a mai világban..."

 relax.blogter.hu

 A félelemkeltés egyik eszköze a bizalmatlanság elültetésese. Higgyük csak azt, hogy senkiben nem lehet megbízni, mindenki becsap, irigy, rosszindulatú. Így fordulhat elő, hogy amikor valakinek segíteni kell, és rövid időn belül sokan sietnek egy szóra, az emberek nagy része meglepődik: ki hinné, ebben a mai világban, hogy ilyen is van? Van bizony, mindig is volt és lesz is, egyre inkább! Az elszigetelt ember magában gyenge, kiszolgáltatott. Egymást segítve sokszorosára nő az ereje. Majdcsak ráébredünk, egyre többen!
Köszönet az útjelzőért Attilának

2012. február 11., szombat

Félelem"játék"

happybird.noobooboo.net

Napjaink szinte minden pillanatát át meg átszövi az aggódás, a valamitől való félelem. Folyamatosan záporoznak ránk nyíltan, vagy rejtetten azok az információk, amik miatt rosszul érezzük magunkat, nyugalmunk, biztonságérzetünk megszűnik, esetleg összeszorul a gyomrunk, ha eszünkbe jut.
Igaz, itt nem jár annyi olvasó, mint a fészbúkon, de gondoltam, indítok egy közvélemény kutatást: mitől félünk, mitől kellene félnünk? Nyugodtan engedjétek el a fantáziátokat, mérhetetlenül nagy a kínálat!
Elkezdem a listát:
1. bárhol, bármikor terrortámadás áldozatai lehetünk
2. ? 

Akkor most a szokásoktól eltérően itt folytatom a bejegyzést, mert nem voltam elég egyértelmű. Azokra a félelmekre, vagy félelem gerjesztő dolgokra gondolok, amik normális esetben nem is jutnának az eszünkbe, mert előfordulásuk /százalékos arányban/ nem jellemző.
Hozzáadom a listához a hozzászólásokat röviden, - a többit lásd lentebb -, aztán írok hozzá még párat, hogy mikre lehet még ilyenkor gondolni.
2. Duende : saját én-tudatlanságunktól
3.               a félelemtől
4. Ágnes:  a gyermekeinket féltjük a mostanában  az oktatási intézményekben megjelenő erőszaktól,           lövöldözéstől  
Amit Ágnes mond, az már oda sorolható, amire gondolok.
Ritkán történik ilyesmi szerencsére, de lehet, hogy csak egyszer történt volna meg, ha a média nem szórja tele vele a világot, és ennek ürügyén nem gyűjt össze minden ehhez kapcsolódó szörnyűséget. Azzal, hogy hatásosan tálalja, hogy sokáig, akár hetekig is a felszínen tartja, egyrészt beégeti az emberek tudatába, hogy van ilyen és ez félelmetes, másrészt olyan sérült emberek, gyerekek ráeszmélnek arra, hogy így figyelemhez juthatnak / méghozzá mekkora figyelemhez! / akiknek egyébként maguktól ilyesmi eszükbe sem jutna. Szinte oktatófilmeket láthatunk egy-egy bűncselekmény elkövetése után. Részletesen beszámolnak róla, hogy hogyan követték el, hol és hogyan lehet hozzájutni információkhoz, eszközökhöz, amikkel végrehajtották a cselekményt. Számomra ez érthetetlen és döbbenetes, kénytelen vagyok azt hinni, hogy ez szándékos!
Vagyis az jó, ha minél többen félnek! Na, az ilyen félelmekre vagyok én kíváncsi!
Hozzáadom a következőt:
5. "tavasszal olyan járvány várható, aminek legkevesebb 30 000 áldozata lesz" 
Vajon ki az aki ezt előre tudja és ilyen precízen megszámolta?
Tegnap kaptam egy körbekeringő levelet, beírom, csak a lazítás végett, mert azt mutatja meg, ahogy a épp téli hideggel rémísztgetik az embereket.

"Aki rosszul érzi magát az utóbbi napok időjárása miatt, annak figyelmébe ajánljuk, hogy az erdélyi Bodzafordulón, már második hete folyamatosan mínusz 20 fok alatti a hőmérséklet.
Stábunk felhívta a polgármestert,  és érdeklődött a megváltozott életkörülményekről, mivel ma hajnalban rekord hideget (-28.6) mért a Román Meteorológiai Intézet kihelyezett műszere.
Polgármester: "Fogas az idő, az igaz, de itt ilyen a tél. Áram van, víz van, a hivatalnak van annyi fája, hogy a szükségeseknek odaadhassuk."
Riporter: "És milyen rendkívüli intézkedéseket terveznek a rendkívüli időre való tekintettel?"
Polgármester: ??? /Nagy hideg csend a vonal másik végén/
Riporter: "Öööö... Arra gondolok, hogy mik azok a döntések amelyek a normális életviteltől való eltérés miatt szükségesek?"
Polgármester: /kis csönd után / "Éccakára bégyühet a kutya."

2012. február 10., péntek

A baba


Juszt sem használtam szabásmintát, mert én nagyon okos vagyok és mindent tudok magamtól! Na ez meg is látszik, de tanulásnak jó volt. Az egész azzal kezdődött, hogy kíváncsi voltam, tudok-e babát varrni, rákerestem a baba szabásmintára, és Waldorf babásat adott ki. Gyapjúm nem volt itthon, de maradék vatelindarabok igen, a többi hozzávaló meg összejött. Amikor itt jártam, amit a fotó mutat, már két napja küzdöttem, túl voltam a második fejen, mert az első bár formásabbra sikerült, de kicsi lett, vagyis a test lett nagy hozzá.
A hajon megint napokig vajúdtam, végül az első variációt választottam, és hozzáfogtam a hajához. Nem volt egyszerű!


Ez még nem a kész verzió, de már majdnem.
Akkor jött a ruha. Na, akkor már tudtam, hogy ha az életben még egyszer babát varrok, az sokkal nagyobb lesz!


Most már alig néhány óra, és késznek kiáltottam ki.



A fényviszonyok most sem voltak jók, bocs. Ha esetleg, még egyszer ilyesmire vetemedek, egy csomó dolgot máshogy csinálok majd.
Na, erre valók a megélések! :)))

2012. február 8., szerda

Áramlatok 2


A létezés szövetét alkotó áramlatokat úgy használjuk, mint az ingerületek használják az agy ideghálózatát.
/ Biztosan láttátok már ismeretterjesztő filmekben, hogy működik az agyunk. / 
A töltéssel rendelkező ingerület cikázik átugorva egyik szinapszisról a másikra, ezzel látszólag folyamatosságot teremt. Ugyanígy érzékeljük életünk eseményeit is folyamatosságnak. Minden "ugrásnál" használjuk a szándékunk, hajlamosságunk töltését. Minél intenzívebb valamelyik megnyilvánulásra törekvő vágyunk, annál nagyobb valószínűséggel választjuk azt a hasonló érzelmi és egyéb töltéssel rendelkező áramlatot. Lényegében ez megegyezik a "vonzás hatalmával", amit manapság olyan divatossá tett a Titok. c. könyv és film. Az áramlatokat mi magunk is létrehozzuk azáltal, hogy magunkhoz vonzzuk a megvalósításukhoz szükséges energiarészecskéket. Így működik a "teremtésünk", így jön létre a "semmi"-ből "valami".
Ami a legérdekesebb, hogy ha tudatában lennénk az egyszerre jelenlévő "alternatív"/lehetséges valóságainknak, akkor a tudatosságunk fókuszát bármikor áthelyezhetnénk a számunkra legmegfelelőbb "részegységünkbe".
Ezt a népmesék úgy őrizték meg nekünk, hogy "ott legyek, ahol akarok!".
Mivel egyszerre jelenleg csak egy dologra fókuszálva vagyunk képesek magunkat meghatározni, a tudatunk ragaszkodik az általa ismert, épp aktuális, beazonosított életünkhöz, a többit kizárja, elutasítja.
Ezek után a nehezen emészthető agyalások után már csak azt kellene kőbe vésni, hogy akkor mit is tegyek, hogy az legyen, amit akarok?
Na ezt nem fogom megtenni. Többek között azért sem, mert nem csak rajtam múlik, hogy valami létre jön-e, vagy sem. Többször utaltam már rá, de az újszülöttek kedvéért / :) / újra felidézem, hogy kell hozzá az én akaratomon, szándékomon kívül az is, hogy időszerű legyen, hogy a velem éppen kölcsönhatásban állóknak is megfeleljen, hogy beilleszkedjen az életem folyamán szükséges megismerni valók sorába és ezer más dolog.
Valószínűnek érzem, hogy az erős energetikai töltéssel rendelkező gondolataink jelentik a kulcsot, ami kinyitja a bűvös zárat. Amikor képes leszek egységként érzékelni az összes szanaszét ugrándozó, saját életét élő részemet, akkor képes leszek arra is, hogy tudatosságom táltos paripáján ott legyek, ahol akarok, vagyis a számomra legoptimálisabb helyzetre fókuszálva azonosítsam be magam.
Bár, ha jobban belegondolok, akkor már az összes variáció a "legjobb" lesz számomra, mert mind a megismerésemet segíti a lehető legárnyaltabban... Hmmm...
Örülnék neki, ha vitatkoznátok, vagy kérdeznétek, mert az mindig segítség a továbbgondoláshoz!

2012. február 6., hétfő

Áramlatok

by Giovanni Rubaltelli

Napok óta morfondírozok, hogy formába tudjam önteni azokat a gondolatokat, amik bennem gomolyognak.
Nehéz beszélni olyan dolgokról, amik a megszokott észlelési módunktól eltérnek, és valójában csak analógiákra  lehet támaszkodni, ezért az érthetőség meglehetősen szóródhat. Gyakran hétköznapi fogalmakat, vagy érzéseket sem tudunk azonos módon, egyértelműen meghatározni, pedig mindahányan nap mint nap találkozunk velük, megéljünk őket, mégis másként hatnak ránk. Mindenki megélése egyedi, csak rá vonatkozik.
Amiről most beszélni szeretnék az az "alternatív valóságok", és az életünket működtető energiák áramlatai.
Hozzászoktunk, hogy az életünket lineálisan érzékeljük, ami azt jelenti, hogy egy "vonal" mentén, egyik ponttól a másikig haladva jutunk oda, ahol most vagyunk. Elindultunk a születéstől, és lépésről lépésre haladva eljutottunk idáig. Amikor választásra kényszerültünk, akkor döntöttünk, és a választott úton mentünk tovább.
Mit szólnátok a gondolathoz, hogy nem csak az az út folytatódott amit választottatok, hanem a másik is? Létezik a másik variáció, ahol a másik "részegységed" éli a másik, általa választott életet? Sőt: létezik az összes variáció, ami egyszer is a gondolatodban létrejött, csak a megtapasztalását nem választottad? Milyen lenne, ha ráébrednél, hogy a valóság megtapasztalása a szándékodtól függ, hogy rajtad áll, hogy mit fogadsz el aktuális valóságodnak?
Bizonyára volt már olyan tapasztalatod, hogy egy fényképre nézve nem emlékeztél a megörökített pillanatra, vagy hiába meséltek el egy eseményt, amin állítólag ott voltál, nem emlékeztél rá, vagy nem úgy. Ez talán bizonyíthatja azt, hogy az alternatív valóságok között szabad átmenet van, mindig a szándékod határozza meg a
 fókuszodat, hogy épp mire figyelsz, mit fogadsz el valóságosnak.
Talán volt már olyan élményed is, mintha magadat látnád valakiben, vagy magad meg nem valósított lehetőségét látod megélni valaki más által. Nekem a legkülönösebb élményem, egy olyan / nálam évekkel fiatalabb / nővel való találkozás volt, amikor még a külsőnk, arcformánk, előtanulmányaink, érdeklődési körünk is szinte azonos volt, sőt az aktuális élethelyzeti problémánk is. Ő megélte azt, amit én kihagytam, kár, hogy soha többet nem találkoztunk, kíváncsi lettem volna az élményeire. / Bár léteznie kell egy információs hálónak, ami mindannyiunkat összeköt, majd idővel ezzel is megtanulunk bánni. /
Az élet működéséhez rendelkezésre áll egy mindent átható, mindenütt jelenlévő energia, amit a múltkor SZERelemnek neveztem, de a lényege az, hogy aktív, mozgékony, változatos, érzelmi töltéssel, szándékkal, intelligenciával rendelkezik, folyamatosan reagál a létrejövő szándékokra, tudati impulzusokra. Egymással sok fajta struktúrába rendeződnek, és folyton változó, átalakuló áramlatként töltik ki a teret. Leginkább a vízfolyásokhoz, folyamokhoz hasonlítható, de minden irányban át meg átszövik egymást. Amikor képet kerestem, rátaláltam  Giovanni Robaltelli fraktálképeire, érdemes megnézni őket, mert azt hiszem, nagyon jól mutatják, hogyan is működik ez a fajta energia. / Ráadásként gyönyörűek is! /
Arról, hogy miként tudnánk működtetni, majd legközelebb...

2012. február 5., vasárnap

A boldogság és én

 
alittlepeaceandkarma

A boldogságról beszélgettünk nemrégiben itt a blogon Artemis-szel és Duendével .
Sok okosságot írtunk le, mire Artemis rákérdezett, hogy mi éljük is azt, amiről beszélünk, vagy csak a duma van? Na jó, nem így kérdezte, / :) / én sarkítottam ki, de teljesen jogos a kérdés.
Ami engem illet, azt kell mondanom, hogy igen, már élem is amiről beszéltem: a létörömöt  / ahogy végül is definiáltuk a boldogságot /, de ez nem volt mindig így!
Vannak emberek, akik olyan mentalitásúak, hogy hajlamosak az élet szebb oldalára figyelni, én sokáig nem ilyen voltam . Talán kora gyerekkoromban még igen, de aztán...
Úgy éltem meg az életemet, hogy az csalódások sorozata. Egyre szerencsétlenebbnek éreztem magam, áldozatként vergődtem a kapcsolataimban, lassan feladtam egykori önmagamat. Kilátástalannak éreztem, hogy valaha ebből a magamhúzta bűvös körből ki tudok lépni. Bekopogott hozzám a depresszió, eleinte rövid időre, aztán egyre erőszakosabb lett, tovább maradt és egyre mélyebbre húzott.
Állítólag születésünk előtt jeleket hagyunk magunknak, amik emlékeztetni fognak életünkben a megfelelő időben, hogy ráébredjünk, kik is vagyunk és miért jöttünk. Ki tudja, talán így van.
Jön egy ember, egy könyv, egy történés, és ha az ember figyel, vagy szerencsés, egyszer csak rádöbben, hogy nem az életét éli, vagy nem úgy, ahogy kellene.
Így tettem fel én is a kérdést: ki vagyok én? Mi dolgom van a világban? Miért nem érzem jól magam a bőrömben?
A legfontosabbnak azt tartom, hogy ismerjük meg magunkat, leltározzuk fel jónak és rossznak tartott tulajdonságainkat, bányásszuk ki az idők mélyéből, hogy honnan vannak ezek az önmagunkkal kapcsolatos megítéléseink? Ismerjük meg a szüleinket, testvéreinket, barátainkat, szerelmeinket, járjunk a végére kitől mit tanultunk? Ha megismerjük magunkat, megtanuljuk szeretni, elismerni, megbecsülni azt akik vagyunk. Ez persze egy folyamat, de szerintem elengedhetetlen ahhoz, hogy kialakuljon bennünk a stabilitás, a középpont, a harmónia.
Ha ezek megvannak, akkor már azt is tudjuk, hogy a boldogság nem kívülről jön, hanem bennünk van.
Mivel bennünk van, nem függünk senki mástól, sem embertől, sem körülménytől, mert nem számít!
Bármikor rendelkezésünkre áll a tér, ami bennünk van, az "otthon", az "élet vize", - ahogy Duende mondja - ahol bármikor feltöltekezhetünk. A világ körülöttünk olyan, amilyen, azon nem változtathatunk. Csak magunkon, a világhoz való hozzáállásunkon változtathatunk.
Természetesen az élet most sem folyamatos eufória. Vannak nehezebb időszakok, van hogy kibillent valami az egyensúlyomból, hogy lehangolt vagyok, vagy eluralkodnak rajtam a kiszabadult érzelmek, de már máshogy élem meg. Nem azt érzem, hogy tehetetlenül hányódok, hanem a kezemben van az erő, amivel én irányítom az életem. Néha azzal, hogy cselekszem, néha azzal, hogy elfogadok egy helyzetet, néha azzal, hogy megszenvedem amit meg kell. Az életünket azért éljük, hogy tapasztaljunk általa, jót, rosszat vegyesen. Senki nem ígért mást, sőt azt hiszem, hogy mi választottuk a megélendő sorsunkat, a megtanulandó feladatokat.
A világ mérhetetlenül sokrétű. Megtehetem, hogy arra fókuszálom a figyelmemet, ami csodálatos benne.
Amire figyelek, annak energiát adok, vagyis azt erősítem. Ezért távol tartom magam a média által ránk zúdított rémhír-özöntől, a szappanoperákban felnagyított drámázásoktól, az agressziót nyíltan propagáló gyilkolászós esti filmektől, a politika szemfényvesztésétől, az emberek egymásra uszításától. Tegye mindenki, ahogy jónak látja, szíve joga! Én nem teszem. Nem dugom homokba a fejem, a fontos történésekről tudok, csak nem veszek részt az iszapbirkózásban. Igyekszem azzal foglalkozni, ami szerintem a világ javára lehet, még akkor is, ha látszólag jelentéktelen. A környezetemnek és a világnak is egyben, akkor teszek a legjobbat, ha kiegyensúlyozottan, "boldogan" élem az életem, mert ez másokra is kisugárzik.
Ha egyre többen rendbe jövünk magunkkal és a világgal, egyre szebbé válik általunk.


Egy hómunkás pillanatképei











2012. február 4., szombat

Hóhelyzet/dűnék






Azért hólapátolás közben ilyeneket mondtam: "Áldott az Úr és az Ő kegyelme, hogy porhó esett"
Hát volt idő, hogy ezt nem hittem volna magamról... :)

2012. február 1., szerda

Érzelmek

http://healing.about.com/u/sty/healingart/healing-artwork/Exorcising-Feelings-with-Paint.htm
 
Időnként ránk zúdulhatnak érzelmi viharok.
A legváratlanabb időben, helyen törhetnek ránk.
Tudatunk éber része riadtan figyel: mit csinálunk? Hogy tehetjük ezt? Magunkból kivetkőzhetünk, feltépi jól karbantartott ketrecét bennünk a "vadállat", akinek tombolását döbbenten nézzük...
Húzódjunk hátra, figyeljünk jól: mi az, ami most kiszabadult?
Ismerjük fel miért kellett egykor bezárnunk?
Engedjük, hogy végre szabaddá fáradjon!
Köszönjük meg,
hogy megszabadultunk vele együtt
mi magunk.