http://images.qwqw.hu/?modul=oldal&tartalom=1148787
Ma reggelre boldogságos bejegyzéssel örvendeztetett meg kedves ismeretlen ismerősöm: BLOGDOGVAGYOK
Mint mindig, most is élvezettel olvastam írását. de kénytelen vagyok ellentmondani egy-két dologban.
Először is : szerinte "a boldogság
egyfajta zúdulásszerűen bekövetkező beteljesülés-érzet." /A többit ld. a linkelt oldalon./
egyfajta zúdulásszerűen bekövetkező beteljesülés-érzet." /A többit ld. a linkelt oldalon./
Ez jelzetten szubjektív megközelítés, mégis kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy bár sokáig én is így gondolkoztam a boldogságról, mára már ki merem jelenteni,:
A BOLDOGSÁG NEM PILLANATNYI ÉRZET, HANEM ÁLLAPOT.
Mindaz a változatos tálalás, amivel olyan érzékletesen és szellemesen látleletet nyújtott a jelenleg érvényes boldogság megközelítésekről mutatja, hogy mit gondol az emberek nagy része arról, hogy mikor is lenne boldog: majd ha ezt, meg azt eléri. Vagyis: MAJD! Nem: MOST!
Nem arra figyelve, azzal megelégedve ami most a rendelkezésére áll, hanem mindig továbbtolva a mércét, amit szerinte el kell érnie ahhoz, hogy megengedje magának, hogy boldog legyen.
Miért is nem MOST?
Miért kell bármire is várni ahhoz, hogy boldognak érezhessem magam azért, mert élek, egészséges vagyok, körülvesz a szépség lépten-nyomon / ha hajlandó vagyok meglátni /, hogy sok ember visszamosolyog, ha mosolyra méltatom, hogy csak rajtam múlik, hogy hogyan közelítek emberekhez, helyzetekhez, problémákhoz?
Bárki bármit is mond, bármennyire próbálja a média elriasztani egymástól az embereket, a szívből jövő szándékok szívből jövő válaszokat generálnak!
Sokszor a boldogságunk megtartásához erőre, hitre, kitartásra van szükség, de sokszor elég egy mosoly, egy jó szó, hogy megszilárdítsuk egymást.
A boldogság egy állapot, amit mi magunk tudunk létrehozni magunkban. Nem csúcsra repítés, mert onnan törvényszerű a zuhanás is.
A boldogság a boldogtalanság hiánya.
U.i.: Természetesen az életünkben folyamatosan szembejöhetnek olyan helyzetek, emberek, amikor nem ezt tapasztaljuk. Ez nem azt jelenti, hogy a fent írtak nem állják meg a helyüket, hanem azt, hogy még vannak, akik nem ébredtek ennek tudatára. :)
Egyetértek a véleményeddel.
VálaszTörlésAnnyit még hozzátennék, hogy a boldogtalanság oka egy gondolat, miszerint valami nem így kéne legyen, ahogy MOST van. Ha ettől a gondolattól az ember megszabadul, akkor nincs boldogtalanság. Amúgy is értelmetlen harcolni azzal, ami VAN.
Igen, természetesen én is egyetértek a kiegészítéseddel! :) Köszi!
TörlésA boldogság valóban lét-állapot.
VálaszTörlésAzt írod: a boldogság a boldogtalanság hiánya. Van benne igazság, de a boldogság ennél azért több. Például a WHO szerint "az egészség nem csupán a betegség hiánya, hanem a teljes testi, lelki és szociális jóllét állapota". Így a boldogság is több, mint a boldogtalanság hiánya.
Az indiai filozófia szerint Isten satcsitananda. Sat: tudat. Csit: lét. Ananda: boldogság. A boldogság szerintem lét-öröm. Független külső eseményektől, személyektől, hatásoktól. Egyfajta mély, eleven izzás; eleven öröme annak, hogy létezem, s mindennek még tudatásban is lehetek. Hogy láthatom mindazt a csodát, ami van, és ez a jó élni érzése, a jó lenni érzése. Nagyon eleven és élő és intenzív lét-örömben tartózkodás.
Igazad van, Duende, már tegnap este én is azon morfondíroztam, hogy annál azért több, és készséggel elfogadom az utolsó mondatodban megfogalmazott meghatározást. Tetszik!
TörlésÉs ti boldogok vagytok? Abban az értelemben, hogy "eleven, élő, intenziv lét örömben tartózkodás"
VálaszTörlésIgen. Mindig is az voltam. Emlékszem gyerekkoromból arra, hogy minden éjjel elalvás előtt elmerültem ebbe a lét-örömbe. Teljesen be tudott tölteni. Vagy mikor a réten ültem, vagy a vízparton, vagy egy fán csücsültem.
TörlésÉs ez mindig velem van. Vannak időszakok az életemben, amikor nagyon lehangolt vagyok, depressziós, vagy épp szomorú csak vagy dühös vagy unott vagy akármi. De még ilyenkor is, mindig, minden futó érzelem mögött, ott a mélyben megvan ez a létöröm. Midig érzem, ma is. És minden nap, legtöbbször éjjel, mikor a világ alszik és csend van, és béke, hazatérek. Ez a létöröm az otthonom. Hazatérek és merítek belőle.
Más a boldog vagyok érzése, és más a létöröm. A létöröm betölti az embert. A boldog vagyok pedig csak egy épp aktuális, múló állapot. A létöröm nem múlik el soha. Mélyen van, mindent áthat és izzik és él és lüktet. Olyan, mint a középpont. Az érzelmek pedig csak a felszínen a hullámok.
Egyszer a keresztanyám azt mondta, hogy sosem felejti el, hogy gyerekkoromban annyira tudtam örülni, hogy hangosan kacagtam, a szemem csillogott és nevetett és közben potyogtak a könnyeim. Az öröm egészen az extázisig képes volt betölteni. És ez ma is így van. Azt mondta, erről a tulajdonságomról mindig felismer majd. Bárhol is létezzünk és ébredjünk a szamszárában.
Érdekes, Duende, nekem is volt hasonló elalvás előtti "menedékhelyem", az enyém egy csodaszép virágos rét volt. A boldogságról pedig azt hiszem, Marianna még egy keveset beszélgetünk majd.
VálaszTörlésLibuc, nem szabad elfelejteni. Minden nap ápolni kell a kapcsolatot az igazi otthonnal. Ezzel a létörömmel. Mert ez az, amit úgy neveznek: az élet vize. Ebből minden nap meríteni lehet. Ebben minden nap meg lehet fürdeni. Ez minden nap oltja a szomjat. Ez minden nap megtisztít. Ez a forrás. Ez az otthon.
Törlés