2014. február 23., vasárnap

Demokrácia

greece.mrdonn.org

Gondolkoztál már valaha a demokráciáról? Na jó, azóta, mióta meg kellett tanulnod, hogy miért is találta ki annak idején Periklész, vagy ha nem is ő találta ki, de miért népszerűsítette annyira. Mert nagy csapda rejlik a hangzatos eszmék mögött! Mert milyen igaz, hogy minden ember egyenlő. Egyenlő jogok illetik meg. Aztán nézz körül! Mit látsz? Mióta is játszuk ezt a nevű játékot? Talán már megtanulhattuk volna a játékszabályokat, vagy legalább kiszűrhettük volna a rendszer hibáit. Mert vannak neki, az kétségtelen. Mit is jelent a szó? Néphatalom. Ki gyakorolja a hatalmat? A nép? Nem. A nép által választott vezetők.
Akkor most nézzük meg, ki is az a "nép"? Én, Te, ő, mi és így tovább, az agysebésztől az öntudatát végképp elvesztett szenvedélybetegig, a megszállott kutatótól a beszűkölt nézőpontú elvakult hívőig, aki hitéért akár ölni is képes. A  mindennapi megélhetési küzdelembe végsőkig megfáradt emberek, akiknek már erejük sincs gondolkozni, a fiatalok, akik úgy nőttek fel, hogy a tudásvágyat már kezdeményében kiirtották belőlük. A média által áltatott és generált tömegek, akik mintegy hipnotizált álomban tesznek eleget a sugárzott késztetéseknek. A magukat okosnak tartók, a hataloméhesek, a könnyen befolyásolhatóak, a korruptak, az idealisták, a tévelygők, vég nélküli a sor. Persze jogosan mondhatod, hogy nagyon sötétre árnyaltam a felsorolást. Meglehet. De nem is azokkal van gondom, akikről most nem szóltam: a felelősséget vállaló, a gondjaikra bízott emberek és javak megvédésére és gyarapítására minden körülmények között törekvő, ragyogó intellektussal, és érző szívvel rendelkező kiválasztottakkal. Vannak még ilyenek?
A "nép" arctalan tömeg. Felelősségre nem vonható, ezért nevében bármit el lehet követni. Ebben rejlik a demokrácia végtelen nagy értéke.